Május 30-án második alkalommal tartották meg Munkácson a hitoktatók számára meghirdetett „Gyermekgyász-feldolgozás” elnevezésű képzést, amelynek célja az volt, hogy a résztvevők mélyebb betekintést nyerjenek a gyász folyamatába, és gyakorlati segítséget kapjanak a veszteséget átélt gyermekek támogatásához, középpontba állítva a közösségek támogató szerepét.
A képzést ezúttal is Albert Éva magyarországi pedagógus, gyermekvédelmi és mentálhigiénés segítő szakember, gyerekgyász-kísérő, valamint gyermekgyász-csoportvezető és csoportvezető képző vezette. Az előadások magyar nyelven zajlottak, melyek során 14 magyar ajkú résztvevő számára nyújtottak értékes szakmai és gyakorlati ismereteket.
A programot – akárcsak az első alkalommal – a Munkácsi Római Katolikus Egyházmegye Kateketikai Irodája szervezte meg, Rohozsán József állandó diakónus, az iroda igazgatójának vezetésével. A szervezők reményüket fejezték ki, hogy a megszerzett tudás révén a hitoktatók még nagyobb érzékenységgel és szakmai felkészültséggel tudják kísérni a gyászoló gyermekeket és családjaikat.
A résztvevők rendkívül pozitívan értékelték a programot, és megerősítették, hogy fontos a gyermekek lelki támogatásával és a veszteségélmények feldolgozásával kapcsolatos ismeretek bővítése. Mint kiemelték, a program számos olyan tapasztalatot és felismerést hozott, amelyeket a mindennapi munkájuk során is hasznosítani tudnak.
Mihalovicsné Tóth Krisztina így számolt be a napról: „A képzés két részből állt. A délelőtti előadás során betekintést nyerhettünk abba, hogy valójában mit jelent a gyász, és milyen következményekkel járhat, ha azt nem tudjuk megfelelően feldolgozni. Szó esett az elfojtott gyászról, a tagadásról, valamint arról is, hogyan jelenik meg a veszteség feldolgozása a gyermekek életében. Megtanulhattuk felismerni azokat a viselkedési jeleket, amelyek arra utalhatnak, hogy egy gyermek gyásszal küzd, és azt is, hogy ezek a feldolgozatlan érzések akár felnőttkorig is elkísérhetik az embert.
Különösen fontos felismerés volt számunkra, hogy
amelyeket ugyanúgy fel kell ismerni és kezelni.
A délutáni foglalkozás gyakorlati jellegű volt. Olyan módszereket sajátíthattunk el, amelyek segítségével kötetlen beszélgetést kezdeményezhetünk azokkal a gyermekekkel, akik nem képesek önállóan feldolgozni gyászukat. Foglalkoztunk az érzelmek kifejezésének lehetőségeivel, a kedves emlékek felidézésének fontosságával, valamint azzal, hogyan segíthetik a különféle alkotó tevékenységek – rajzolás, ragasztás, kézműves foglalkozások – a gyermekeket abban, hogy megőrizzék elveszített szeretteik emlékét, és fokozatosan elinduljanak a gyógyulás útján.
A továbbképzés nemcsak szakmailag gazdagított bennünket, hanem emberileg is sokat adott. Hasznos ismeretekkel, új szemlélettel és gyakorlati eszközökkel térhettünk haza, amelyeket hitoktatói szolgálatunk során is kamatoztathatunk. Minden résztvevő hálatelt szívvel, feltöltődve és jó hangulatban zárta a napot.
Hasonlóan elgondolkodtató visszajelzést osztott meg Kihtenko Szilvia is, aki arról beszélt, hogy a képzés során mennyire átformálódott a témával kapcsolatos korábbi szemlélete. „Úgy érkeztem erre a mentálhigiénés napra, hogy biztosan tudom, miről lesz szó dióhéjban. A nap végére azonban teljesen más lett a meglátásom azzal kapcsolatban, amit előzetesen elképzeltem. Itt is megmutatkozik, hogy Isten mindig jobban tudja, mikor és mire van szükségünk. Hiszem, hogy célja volt ezzel a nappal mindannyiunk számára.
Mivel egyre gyakrabban érint bennünket ez a téma a környezetünkben, hasznos tudni, hogyan állunk szemben ezzel a nehéz kérdéssel. Saját magamra tekintettel is elmondhatom, hogy nekem is segített néhány dolgot más szemszögből látni és gondolni a gyászról. Egy mondat, amelyet gyermeki lélekkel a szívembe zárok:
Forrás: Munkácsi Római Katolikus Egyházmegye
Fotó: Rohozsán József állandó diakónus
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
