Döbbenetes adatokat közölt az ország egyik legrégebbi, 1990 áprilisában svéd kezdeményezésre létrejött, ma már 14 megyében aktív, szerteágazó oktatási, egészségügyi, jogvédelmi tevékenységet kifejtő civil szervezet: összesítéséből az derül ki, hogy a román állam az egyre gyorsabb ütemben fogyatkozó gyermekeire sem fordít elegendő gondot és figyelmet. Mintha nem is Európában lennénk: minden harmadik gyermeket (összesen 1,16 millió kiskorút) szegénység fenyeget, s ez az arány az elmúlt években alig egy-két százaléknyit javult, pedig egyetlen hazai pártban sincs olyan politikus, aki ne nevezné prioritásnak a gyermekeket. Mégsem tesz semmilyen kormány semmi érdemlegeset az érdekükben: évről évre szinte ugyanazokat a statisztikákat látjuk, sőt, olykor rosszabbakat. A szegénységgel, de a közlekedési nehézségekkel is összefüggő iskolaelhagyás terén például nemhogy javult volna, három év alatt négy-öt százalékkal romlott a helyzet. De azok a gyermekek sem nagyon boldogok, akiknek a családi háttere lehetővé teszi az iskolába járást: túl sokan szoronganak a rájuk szabott tananyag képtelen mennyisége miatt, amitől ugyanúgy nem védi meg őket senki, mint az online világ felnőtteket is fenyegető veszedelmeitől. Van még több is ebben a lehangoló sorban: a kiskorú anyák negyede, a 15 éven aluliaknak pedig 41 százaléka (!) nálunk él (az államilag elszabotált nemi felvilágosítás egyenes következményeként), a csecsemőhalandóság nőtt, miközben az átoltottság (azaz a megelőzhető betegségek, járványok elleni védelem) drasztikusan – néhol 25 százalék alá – csökkent.
Románia nem csupán az utolsó helyeken áll ezekben a gyermekekkel kapcsolatos felmérésekben az Európai Unión belül, hanem esetenként – például a kiskorú anyák vagy a táborokból és más közösségi élményekből pénzhiány miatt kimaradó diákok arányát tekintve – az uniós átlag többszörösével van lemaradva. És ez láthatóan senkit sem zavar. Az utóbbi időben a kormányváltási csetepatéktól kevésbé érintett RMDSZ kidolgozott ugyan egy törvénytervezetet, amely az iskolalátogatáshoz és a magaviselethez kötné a gyermekpénzt, ám ezt épp a civilek kifogásolják a legjobban, véleményük szerint csak súlyosbítaná a meglévő bajokat. A nagy pártok egyáltalán nem is foglalkoznak a témával, de ez nem újdonság: a mégoly magas állami bérekkel sem magyarázható luxusvillákból, -autókból, -repülőgépekből még a középosztály nehézségei sem látszanak, nemhogy a kiszolgáltatottak nyomora, milliók életének kilátástalansága. Amúgy pedig egyéb dolguk van: meg kell oldaniuk a válságot, amit ők maguk idéztek elő. A sokadikat az elmúlt évtizedben, de ezek mind a lakosság javát szolgálták, dehogyis a saját érdekeiket. Látszik is a nagy haladás az életszínvonalon és a közszolgáltatások minőségén.
A gyermeknapi rendezvények is nagyszerűen sikerültek: aki ott volt, az remekül érezhette magát. Aki lemaradt, az hallgat. Csak egy civil szervezet ünneprontóskodik minden évben, az is hiába.
Forrás:3szek.ro
Tovább a cikkre »
