Így első hallásra talán meredeknek tűnik ez a kérdés, nem szakavatott füleknek pedig maga az ördögtől való kifejezésnek hat(hat). De vizsgáljuk meg egy kicsit közelebbről miről is lehet szó. Szinódusi atyák egy csoportja arra az elhatározásra jutott hogy megújítja a Katakomba-paktumot.
Így első hallásra talán meredeknek tűnik ez a kérdés, nem szakavatott füleknek pedig maga az ördögtől való kifejezésnek hat(hat). De vizsgáljuk meg egy kicsit közelebbről miről is lehet szó. Szinódusi atyák egy csoportja arra az elhatározásra jutott hogy megújítja a Katakomba-paktumot.
Az amazóniai szinóduson részt vevő atyák egy csoportja a Domitilla-katakombában megújította azt a paktumot, melyet a II. vatikáni zsinat idején negyven latin-amerikai zsinati főpásztor írt alá a szegények iránti szolidáris elkötelezettség jegyében.
Ugyanazon a helyen és ugyanabban a szellemben, csak a lépték más. 1965. november 16-án, nagyon közel a II. vatikáni zsinat december 8-án, Szeplőtelen Fogantatás napján való lezárásához, mintegy negyven – főként Latin-Amerikából érkezett – zsinati püspök egy dokumentumot írt alá, melyet a zsinati püspöktestvéreiknek küldtek azzal a szándékkal, hogy így mozdítsák elő az elkötelezett szegénységet az Egyházban, és így teremtsenek meg egy szolgáló és szegény egyházat, ahogy azt XXIII. János pápa is sugallta.
A Katakomba-paktum aláírói – akikhez később a zsinat 2500 főpásztorából mintegy ötszáz csatlakozott – elkötelezték magukat, hogy szegénységben élnek, lemondanak a hatalom jeleiről és privilégiumairól, továbbá a szegényeket állítják lelkipásztori életük középpontjába. A Katakomba-paktum erős hatást gyakorolt a felszabadítás teológiájára, mely a hetvenes években született Dél-Amerikában.
60 évvel az első szövetség után Claudio Hummes brazil bíboros, az amazóniai szinódus főrelátora szentmisét mutatott be a Domitilla-katakomba Szent Néreuszról és Akhilleuszról elnevezett föld alatti bazilikájában. A szentmise végén a részt vevő püspökök aláírtak egy dokumentumot, melynek címe: Katakomba-paktum közös otthonunkért. Egy amazóniai arcú, szegény és szolgáló, prófétai és szamaritánus egyházért.
Hummes bíboros homíliájában a jelenkor és a katakombák világa közt vont párhuzamot: „A keresztények akkor ezekbe a katakombákba temették el a vértanúikat, ezért szent ez a föld.” Emlékeztetett az üldöztetés régi nehéz időszakára, de egyúttal a keresztények nagy hitére is: „Az Egyháznak ezért vissza kell térnie saját gyökereihez, mely itt van, és Jeruzsálemben. A szinódus a II. vatikáni zsinat gyümölcse, és új utakat keres Isten Szava hirdetésének missziós feladatához. A világ nagy bajai a pénzhez kötődnek, mely a korrupciót, az ellentéteket és a hazugságot táplálja. Az Egyháznak azonban imádkozó egyháznak kell lennie.”
Az új Katakomba-dokumentum emlékeztet, hogy a szinódus résztvevői „örömmel élnek az őslakosság körében a folyó két partján, ahol megtapasztalták az evangélium erejét a legkisebbek között”. Az aláíró elkötelezik magukat amellett, hogy megújítják a legszegényebbek melletti döntést, hogy elhagyják a gyarmatosító gondolkodásmódot és magatartást.
Ígéretet tesznek a többi keresztény közösséggel való együtt haladás mellett, és hogy a fogyasztói élettel szemben örömteli mértékletességgel élnek. Elismerik a már meglévő egyházi szolgálatokat, de újabb utakat keresnek a lelkipásztori tevékenység számára.
Mindszenty József, a „fehér vértanú” így emlékezik a kazamaták világáról:
Voltak szép, megkönnyezni való emlékeim a magyar bolsevista börtönben is. A fegyházban (1949-ben) egy tiszta szemű és szelíd arcú próbarendőrre emlékszem. Amikor a gyűlölet tajtékzása idején a többiek már szinte elfáradtak kegyetlen mulatságuktól, hozzám óvakodik és azt suttogja: Atyám! Bízzék Istenben, ő segít! — Később még egyszer visszajött, hogy megvigasztaljon. Harmadik jötte már búcsúzás volt, mert hamarosan elhelyezték. Csak egyszer voltam én »atya« a fegyházban, de voltam.”„A fegyházévek vége felé (1954-ben) történt, hogy a fürdőben az alacsony, kövér őrmester egyszerre csak felém fordul és azt mondja, előbb az ajtóra tekintve: – Én is keresztény vagyok.A kazamata-börtönben, egy mindenből kivetkőztetett, csont és bőrré vált főpásztor előtt történt ez az önkéntes hitvallás. Bár ketten voltunk csak a helyiségben, de a falaknak is füle volt ott. És mégis elhangzott egy Rákosi-rendőr ajkáról.Nem halt meg a hit és a szeretet az egekig csapkodó gyűlöletben sem. Ami megmaradt belőlük, az sötét zárkám legszebb vigasztaló fénysugaraivá lett.”
Így nyer(t) tanúságot hogy nem minden paktum ördögtől való…
Kónya Ferenc – Hunhír.info
Forrás:hunhir.info
Tovább a cikkre »
