A Magyar Kurír Új Ember kiadványok sorozatának legújabb kötete az apostolság, a misszió rejtelmeibe vezeti be az olvasókat. Az apostolság és a keresztény élet missziós dimenziója alcímű könyv a Gyermek Jézusról nevezett Boldog Marie-Eugéne 1950 és 1959 között a Notre-Dame de Vie kármelita világi intézményben tartott lelkigyakorlatainak néhány előadását tartalmazza.
A Gyermek Jézusról nevezett Boldog Marie-Eugène OCD Henri Grialou néven született, 1894-ben, a franciaországi Aveyron megyében. Katonatisztként részt vett mindkét világháborúban. 1920. december 8-án Rodez szemináriumában szubdiákonussá avatták. A szentelésre előkészítő lelkigyakorlat során, a december 13-áról 14-ére virradó éjszakán „valami” arra kényszerítette, hogy olvasson el egy rövid életrajzot Keresztes Szent Jánosról, ami a villámcsapás fényével hatott rá: ráébredt, hogy Isten azt akarja, kármelita pap legyen. A kármelitákról ekkor még szinte semmit nem tudott, így természetesen azt sem, hogy a december 13-áról 14-ére virradó éjszaka Keresztes Szent János halálának évfordulója.
1922 februárjában Marie-Eugène-t pappá szentelték, és még ebben a hónapban belépett a kármeliták avoni rendházába. Noviciátusának ideje alatt, 1923-ban avatta boldoggá XI. Piusz pápa Lisieux-i Kis Terézt. 1924-ben tanulmányai végeztével Marie-Eugène atyát a lille-i rendházba küldték. Itt előadásokat tartott a Gyermek Jézusról nevezett Terézről, szentmiséket mondott a szentté avatásáért. Később világszerte ismert lelki tanácsadó, prédikátor lett, rendjében komoly tisztségeket töltött be. Lelkét 1967. húsvétvasárnap adta vissza Teremtőjének.
Rendtársainak adott utolsó tanácsa egész életét és tanítását magába sűríti: „Tevékenység és szemlélődés, szép egységben.” Mélyen megélt hittel teszi hozzá: „A magam részéről én a Szentlélek ölelésébe megyek.” Ferenc pápa képviseletében Angelo Amato SDB bíboros, a Szenttéavatási Ügyek Dikasztériumának prefektusa 2016. november 19-én Avignonban boldoggá avatta Marie-Eugène-t.
A Magyar Kurírnál most megjelent könyvben Marie-Eugéne atya, hivatkozva a Szentírásra (Lk 24,49), figyelmeztet bennünket: ismernünk kell egy fontos szabályt:
Az apostolokat Urunk választotta ki. Az apostoli tevékenység nem lehet más, mint együttműködés. A Szentlélek a vezető, az építőmester, az apostolok neki engedelmeskednek.
Ki kell emelnünk ezeket a dolgokat, és a szívünkbe kell vésnünk. Az apostolság olyan együttműködés, mint amit Isten kér tőlünk az ő örök tervének megvalósításában, „ami nem más, mint az Egyház”.
Marie-Eugéne kiemeli Avilai Nagy Szent Teréz, Keresztes Szent János, Lisieux-i Szent Teréz teljes mértékben Istennek szentelt életútját, de leszögezi: az Egyház építéséért végzett apostolság nemcsak az ő dolguk, hanem minden keresztényé. „Mindenkinek állapotbeli kötelessége, hogy apostol legyen, hogy együttműködjék a Szentlélekkel.” Ez az együttműködés egyetemes, amennyiben Isten egész, az Egyházban végzett művével összefüggésben áll. „A teljes Krisztus azt jelenti, hogy Isten lakást vesz a lelkekben.” Az apostolság tág értelemben véve mindazt magában foglalja, ami Krisztus ismeretének terjedésével, az Egyház építésével kapcsolatos.
Látható közösség külső szerveződéssel, mely bizonyos értelemben összefogja a személyek lelkét, intelligenciáját és valamiképpen a testét is. Láthatatlan közösség is, mely spirituális kötelékkel kapcsol egybe. „Apostoli tevékenységnek tekinthetünk minden, az Egyház építésében való együttműködést, akár látható, akár láthatatlan közösségnek tekintjük: Isten terve egy.” Boldog Marie-Eugéne megvilágítja: az együttműködést határok veszik körül, mindenkinek megvan a maga sajátos kegyelme. A papság funkciói jól elkülönülnek, a hivatások pedig sokfélék lehetnek. A ránk bízott funkció sajátossága által vagyunk leginkább az egész hasznára. Szent Pál írja: a kéznek nem az a szerepe, mint a szemnek (1Kor 12,20).
A szerzetes, pap kiemeli: imádkozni és cselekedni tökéletesebb, mint csak imádkozni. A lényeg, hogy felismerjük Isten ránk vonatkozó tervét. Ismernünk kell azt az igazságot, hogy az apostolság szükséges együttműködés, és csodálnunk kell Isten alázatát, aki a mi cselekvésünknek veti alá magát. Minden az Isten által választott eszközök által megy végbe. Elmélkedjünk ezekről az igazságokról, és kérjük a Szentlelket: magyarázza meg nekünk, segítsen megértenünk és elfogadnunk ezeket, „nemcsak elvont valóságukban, hanem tárja elénk eleven, gyakorlati fényében, hogy így mindennapi életünkben megvalósítsuk őket.
Marie-Eugéne igennel felel a kérdésre, hogy a testvér, az embertárs felé irányuló szeretetet vajon magunkban kell-e megtalálnunk. Vallja: „Bennünk a szeretetnek ugyanazon igényei és teendői vannak, mint magában Istenben.” Nem elég azonban, ha hagyjuk csupán elragadni és vinni magunkat. Ez a szeretet a Szentlélek szolgálatába állít minket. Mindnyájan meghívást kaptunk arra, hogy a lelkeken, az Egyházon munkálkodjunk. „Krisztussal eggyé válva, Krisztus tökéletességét megélve Krisztus képmásává kell válnunk. Nemcsak Isten gyermekeinek kell lennünk, hanem szabadítóknak és apostoloknak; Krisztushoz hasonlóan az isteni élet szétosztóinak… Minket nemcsak arra szántak, hogy szentté váljunk, hanem szeretetet kell árasztanunk.” A szeretetnek az a természetes, hogy önmagát ajándékozza. Ismernie kell ezt a kettős mozgást: „az Isten felé emelkedő mozgást, a testvéreink felé kitáguló mozgást”. Az Egyház építésének három eszköze pedig, követve Krisztust: az ima, a cselekvés, az áldozat.
Marie-Eugéne arra is felhívja figyelmünket: tudnunk kell, hogy az apostolságban az ördöggel is találkozunk. Ő a világ fejedelme. Ám a megtisztult lélektől a sátán fél. „Amikor már megtisztult, amikor a szellemi tisztulás végbement, akkor az ördög már semmit nem tehet.” Szent Teréz írja A belső várkastélyban, hogy a 6. lakásban a gonosznak már egyáltalán semmi hatalma. „Okozhat szenvedést, akadályozhatja a külső munkát, de a lélekkel szemben már tehetetlen, a lélek biztonságban van a húzásaitól: a gonosz már nem talál fogást rajta, a lélek már szabaddá vált, és elköteleződött, e pillanatban már fölötte áll mindennek.”
A szerzetes, pap kérése felénk: a cselekvésben használjunk fel minden rendelkezésünkre álló eszközt, mindezt a Szentlélek irányítása alatt, az ő indításai szerint: „Mutassa meg nekünk, miként legyünk találkozásainkban, tanításunkban egyszerre bátrak és egyszerűek. A sebeket, amiket majd be kell kötöznünk és gyógyítanunk kell, mutassa meg, milyen jó az Isten, és segítsen elfogadnunk az igazságot. Tudjuk türelemmel és szeretettel hordozni a szenvedést: akár külső szenvedést, amit talán a gyűlölet okoz, az azok miatt a bűnök miatt való szenvedést, melyeket a velünk kapcsolatba kerülő lelkekben látunk. Az apostol a belső szenvedés és olykor a külső szenvedés súlyát is hordozza. Használjuk fel mindezt, hogy betöltsük az Istentől kapott küldetést, és olyan bőségesen megvalósítsuk, ahogy Isten akarja.”
A kötetet Muraközy Nóra fordította. A könyv borítóját Klesitz Piroska grafikája díszíti.
A Gyermek Jézusról Nevezett Boldog Marie-Eugéne OCD: Akiben a Szentlélek lakást vett
Magyar Kurír, 2026
Bodnár Dániel/Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
