Az előző évek kitörő, sírva nevető, ölelkezős, kurjongatós örömünnepéhez képest jóval csendesebbre, visszafogottabbra sikerült a csíksomlyói zarándokvonat idei fogadtatása a sepsiszentgyörgyi vasútállomáson. Mondhatni imádságosabb volt, mert a meghatottság azért érezhető volt a levegőben, mosolyokat és könnyeket is lehetett látni.
Több százan szorongtak az idén is a peronon: egy részük az állomás épülete előtt, sokan pedig a 2-es és 3-as vágány között várták a Magyarországról jövőket, ott jártak fel-alá a hosszú úton levőknek szánt kürtős kalácsokkal és tepertős pogácsákkal a székely ruhás hölgyek is. Maga a Csíksomlyó Expressz – Székely Gyors Össznemzeti Zarándokvonat negyed órát késett, ezalatt a rétyi Kováts András Ifjúsági Fúvószenekar melegítette be a hangulatot. Amikor a szerelvény megállt, és az ajtókban, ablakokban kezek, arcok, zászlók jelentek meg – sokan le is szálltak és elvegyültek a rájuk várakozók között –, a székely himnusz közös eléneklésével kapcsolódtak össze a háromszékiek (mert nem csak sepsiszentgyörgyiek mentek ki erre az eseményre, a környező falvakból is jöttek szép számmal) és az anyaországiak. Aztán megilletődött hallgatás lett, majd halk beszélgetések kezdődtek, hol jókedvűbb, hol szomorkásabb éneklés – a fúvósok által szolgáltatott zene egyik szünetében újra, spontánul kitört a székely himnusz is –, és néhány Ria-Ria-Hungária kiáltás hangzott el. Hivatalos üdvözlő beszédet (az eddigi gyakorlattól eltérően) senki nem mondott. Nagyjából húsz perc után észak felől befutott a Marosvásárhely-Bukarest vonat, kettévágva az állomás épülete előtt és a zarándokvonat mellett állókat, de a felháborodás hamar elült, mert másfél perc után elhúzott, és ismét szabaddá vált a hely. Egy hölgy apróra csomagolt magyar zászlókat dobált át az üres síneken, majd elhangzott a magyar himnusz, és a hosszú szerelvény lassan elindult Csíkszereda felé.
Forrás:3szek.ro
Tovább a cikkre »
