A Katolikus Pedagógiai Intézet (KAPI) és az Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) Caritas in Veritate Bizottságának szervezésében május 20-án teremtésvédelmi szakmai napot tartottak a MKPK Városligeti fasori irodaházában. Ezen az ország egyházi fenntartású oktatási-nevelési intézményeinek kiosztották a pályázaton elnyerhető Teremtésvédő Óvoda, Iskola, illetve Kollégium címeket is.
Felelősségvállalás a következő generációkért
Barcsák Marianna, a Katolikus Pedagógiai Intézet vezetője megnyitó beszédében elmondta, ma minden jelenlévő díjazott, mert olyan feladatot vállalt, mely intézményében a teremtés ügyét, így kimondva-kimondatlanul a Jóisten akaratát szolgálja. „A hitünknek és az evangelizációnak ennél szebb lépése nem is lehetne” – tette hozzá, majd XIV. Leó pápa tavaly szeptember elsején, a teremtésvédelem napján elhangzott gondolatait idézte a Laudato si’ enciklikával és az átfogó ökológiával kapcsolatosan. Az intézményvezető hozzátette, a remény sok kis apró magva most hetvenhét intézményben talált termőföldre.
Fekete Szabolcs Benedek szombathelyi segédpüspök, az MKPK Caritas in Veritate Bizottságának elnöke beszédében rámutatott, korunk egyik legnagyobb kihívásáról, a klímaválságról hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy tőlünk távol történik – pedig emberek millióinak mindennapi tapasztalata, és hazánkban is érezhető az időjárás „megbolondulása” által.
A püspök ismertette a Vatikánban 2022 őszén, Assisi Szent Ferenc ünnepén bemutatott Levél – Üzenet földünkért című filmet, melyben az ökológiai krízis következményeit négy emberi sorson keresztül tették átélhetővé.
Az egyik történet egy szenegáli menekülté, aki a földek kiszáradása, majd a megélhetési lehetőségek megszűnése miatt megtapasztalja a kényszermigráció valóságát: emberek ezrei lélekvesztő csónakokon, életüket kockáztatva menekülnek, rengetegen vesznek oda közülük. Egy másik főszereplő egy indiai kislány, aki a klímaszorongást intenzíven átéli, fél, bizonytalan. Egy hawaii óceánkutató házaspár a korallzátonyok pusztulásáról beszél a filmben, egy olyan élővilág eltűnéséről, mely évezredeken át volt a föld természetes egyensúlyának a része. A negyedik rész amazóniai őslakosokról szól, akik azzal szembesülnek, hogy kivágják erdőiket, elveszik földjeiket.
A Caritas in Veritate Bizottság elnöke arra biztatott, vegyük észre a reményt ezekben a helyzetekben is, mely ott kezdődik, hogy
„Ezért kell ma nagy tisztelettel beszélnünk önökről. Az önök munkája sokkal több, mint tanítás. Hiszem, hogy jövőt formálnak, nap mint nap a gyerekek között kérdéseket hallgatnak meg, bizonytalanságokat oldanak fel, kíváncsiságot ébresztenek, és próbálják megtanítani a gyerekeket arra, hogy felelősségteljesen gondolkodjanak egymásról és a világról.”
Mint mondta, a mai fiatalok a technológiai fejlődés korában nőnek föl, ugyanakkor globális bizonytalanságban. „Nemcsak lexikális tudásra van szükségük, hanem kapaszkodókra, hiteles felnőttekre, akik példát mutatnak emberségből, együttérzésből és felelősségvállalásból. Önök ilyen emberek. Az a türelem, áldozatos munka, amit értük végeznek, felbecsülhetetlen érték. Sokszor nem is látják munkájuk gyümölcsét, de minden bátorító szó, odafigyelés, tanítás nyomot hagyhat egy fiatal életében.
– fogalmazott, majd rámutatott az oktatás jövőformáló szerepére, végül megköszönte a jelenlévő példamutató pedagógusok munkáját.
Az iskolakert nem azonos az iskolaudvarral
Pauliczky Nóra, az Iskolakertekért Alapítvány kuratóriumi elnöke Boldog és boldogulni tudó – Az iskolakertek szerepe az oktató-nevelő munkában címmel tartott előadást.
– hangsúlyozta, majd ismertette Teremtésvédelmi gyakorlatok az iskolakertben című kiadványuk előszavának főbb gondolatait. Zlinszky János, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Teremtésvédelmi Kutatóintézetének tudományos főtanácsadója ebben kiemeli,
A fenntartható fejlődés nem célja, hanem következménye a teremtésvédelemnek – tette hozzá az előadó.
A gyermekek ez irányú nevelésének első feladata, hogy legyen érzelmi kapcsolódásuk a természettel. Dúll Andrea környezetpszichológus szerint a természettel való kapcsolat egészségmegőrző, ráadásul aktivitással párosulva a hatása megsokszorozódik. A természetben való lét tehát alapszükséglet – mutatott rá Pauliczky Nóra. – A környezetünk hat ránk az érzékszerveinken keresztül, az agyunkban háttéraktivitást mozgat. Ha ez a hatás nagyon gyenge, például az épületekben, az ember motiválatlan lesz, nehéz fenntartani a figyelmét, de az sem jó, ha túl sok az inger, mint például a nagyvárosok forgatagában. Optimális hatást a természeti környezet vált ki.
– bátorított.
Pauliczky Nóra rengeteg hazai példát hozott arra, hogyan tudják a gyerekek birtokba venni az udvart, hogyan tudnak benne együttműködni egymással és a természettel, miként tud kialakulni a kötődés a természet felé. Arra buzdított, ha megvan az érzelmi kapcsolódás, minél többet menjünk ki az udvarra, vigyük ki a foglalkozásokat, legyen ott a szakkör, az értekezlet, a fejlesztő foglalkozás, a rajzóra.
A természetben megtanulhatjuk, hogy hatékonyak tudunk lenni, meg tudjuk oldani a problémákat, tudunk gondoskodni magunkról. Az együttműködésben kiépül a bizalom, de arról is tapasztalatot lehet szerezni, hogy van nálunk nagyobb erő, nem vagyunk mindenhatók.
Az iskolakertben jobban tudnak érvényesülni azok a gyerekek, akiknek a praktikus intelligenciája magasabb.
Inspiráló, képekben és személyes élményekben gazdag előadását azzal zárta: ha a gyerekeinknek köze van a környezetükhöz, akkor értük el, hogy lelkiismeretükre tudjuk bízni a teremtett világ gondozását és a megtartását.
Szabó Ibolya és Bozókiné Csordás Eszter mesemondók a Vándorgalamb Mesetársulatból Barangolás Derék Jankóval a Kerek erdőn át a népdalok szárnyán előadásukkal érzékelhetővé tették a népmese és népdalok szimbólumainak erejét.
Vállalások a jövőért
A Teremtésvédő Óvoda, Iskola és Kollégium címet és a beadott pályázatokat Bánlaki Zsanett, az MKPK Caritas in Veritate Bizottsága irodavezetője és Nyiri Andrea, a Katolikus Pedagógiai Intézet teremtésvédelmi munkacsoportjának szakmai vezetője ismertette.
Bánlaki Zsanett elmondta, a Caritas in Veritate Bizottság küldetése az Egyház társadalmi tanításának az elmélyítése. A teremtésvédő óvoda, iskola és kollégium pályázatot Székely János korábbi elnök kezdeményezésére indították el, ezt a KAPI azonnal a gondozásába vette. A címet három évre elnyerő intézményeknek átadott táblákon a bárka szimbólum szerepel, mely Noé bárkájára utal, a hét vonal pedig a Laudato si’ enciklikában megfogalmazott hét ajánlásnak felel meg.
Nyiri Andrea elmondta, e hétből (válasz a föld kiáltására, válasz a szegények kiáltására, ökológiai gazdaság megteremtése, az egyszerű életmód elsajátítása, ökológiai nevelés, ökológiai lelkiség, közösségi elköteleződés és részvételi cselekvés) hármat kellett vállalni a pályázóknak, majd ismertette a pályázati anyagokban ezek kapcsán megfogalmazott terveket.
Volt olyan ígéret, hogy az iskolakertben termelnek növényeket, melyeket tartósítanak, virágoskertet létesítenek. Szebbé teszik az ünnepeket kórházban vagy otthonokban élők számára, tartják a kapcsolatot a generációk között. Csatlakoznak az autómentes világnaphoz, biciklitárolót alakítanak ki, egy plakáton jelezhetik a gyerekek, ha nem autóval érkeztek iskolába. Az ökológiai lelkiség kialakítása kötelező feladat volt minden pályázónak. Ezzel kapcsolatosan vállalták a természethez kapcsolódó imádságok gyűjtését, lelkinap, zarándoklat szervezését. Az egyik iskola hittanmodult dolgozott ki 12. osztályosok számára, melyet a fenntartó több intézménye is átvett.
Nyiri Andrea beszámolója végén megemlítette a Pannonhalmi Főapátság zöld lelki tükrét, és hangsúlyozta, érdemes megtenni azt a keveset, amit tudunk, érdemes bátran szembemenni a nehézségekkel – és ez másoknak is példa lehet.
Kavicsképektől a nyugdíjasok meglátogatásáig
Bánlaki Zsanett ismertette az elbírálás folyamatát és az intézménylátogatások tapasztalatait, melyet a KAPI szakmai tanácsadóival és az egyházmegyék teremtésvédelmi referenseivel végeztek. Kiemelte azokat a fogalmakat, melyek a pályazatokban sokszor visszaköszöntek, és amelyek ahhoz kellenek, hogy egy intézmény teremtésvédelmi törekvései valóban megvalósuljanak: elkötelezettség, kreativitás, együttműködés, lelkiség és jótékonykodás.
Ezekkel kapcsolatosan elmondta: minden intézményben kell legalább egy elkötelezett pedagógus, de még jobb, ha munkaközösség alakul a teremtésvédelem előmozdításra, nem megfelejtkezve a konyhásnénikről, akik ételt mentenek, és a karbantartó bácsikról, akik kreatív újrahasznosítási munkákkal szépítik az intézményeket. A látogatások során láttak kavicsokból készült gyönyörű képeket, befőttes üvegekből Márton-napi lámpásokat, leselejtezett homokozóból vagy traktorgumiból készült magaságyást. „Ezek arra tanítanak, hogyan lehet a kevésből teremteni, és nem minden szemét, ami annak látszik” – hangsúlyozta.
Sok helyen tapasztalták, hogy a teremtésvédelem ügyében végzett közös munkába bevontak szülőket, civil szervezeteket, önkormányzatokat, egyházi vezetőket. Máshol olvasták és átelmélkedték a Laudato si’ enciklikát, mely hittantábor vagy szülőknek tartott tájékoztató témája is volt. Szinte minden intézmény szervezett gyűjtéseket hátrányos helyzetűek megsegítésére, a gyerekek meglátogatták a nehéz sorsú társaik családjait és nyugdíjasokat, vagy kapcsolatot alakítottak ki helyi kistermelőkkel.
A Teremtésvédő Óvoda, Iskola és Kollégium díjat Fekete Szabolcs Benedek és Barcsák Marianna adták át a címet elnyert intézményeknek, amelyeknek a nésvsorát ITT olvashatják.
Fotó: Merényi Zita
Vámossy Erzsébet/Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
