Május 17-én, Urunk mennybemenetelének ünnepén Veres András győri megyéspüspök hálaadó szentmisét mutatott be Lőrincz Béla és Schmatovich János hatvanéves papi szolgálatáért a győri Nagyboldogasszony-székesegyházban.
Minden hónap tizenhetedik napján a hívek és a paptestvérek a főpásztor vezetésével a Könnyező Szűzanya közbenjárását kérik új papi és szerzetesi hivatásokért.
Május 17-én, vasárnap a hálaadó szentmise végén Veres András győri megyéspüspök és Pápai Lajos nyugalmazott győri megyéspüspök Lőrincz Béla és Schmatovich János gyémántmisés lelkipásztorokkal együtt imádkozott a főtemplom kegyoltára előtt.
„Amikor hálát adunk paptestvéreink hatvanéves szolgálatáért, akkor arra is gondolnunk kell, hogy a papi hivatás Isten ajándéka.” A hivatás Isten kiválasztásának titka, hogy kit hív meg erre a szolgálatra – hangsúlyozta a szentmise prédikációjában Veres András püspök.
Jeremiás próféta meghívásáról olvassuk: „Mielőtt megalkottalak anyád méhében, már ismertelek; mielőtt megszülettél volna, fölszenteltelek.” (Jer 1,5)
A hivatás titkáról így fogalmaz a Zsidóknak írt levél szerzője: „A tisztséget magától senki sem vállalhatja, csak akit az Isten meghív.” (Zsid 5,4) Nagy ajándék tehát a kiválasztottság, a meghívás. Viszont az ajándék nagyságával szemben, aki végzi ezt a szolgálatot, a saját elégtelenségét, méltatlanságát is megtapasztalhatja – mondta a főpásztor.
Majd II. János Pál pápát idézte: Az ember sohasem mondhatja, hogy teljes mértékben válaszolt a hivatás ajándékára.
„Paptestvéreink is ezért a meghívásért adnak hálát ebben a szentmisében. Hálát adnak a segítségért, amely nélkül ők sem lettek volna képesek erre a szolgálatra.
Ha az ember kész odaadni az életét, Isten kész segítséget adni ahhoz, hogy abban a szolgálatban ki is tarthasson. A hűséget a szeretet táplálja, a szeretet természetéből fakad a hűség.
Minél inkább szeret valaki, annál készségesebb az áldozatok vállalására is. Így van ez a házasságban, a papságban, a barátságban egyaránt. A hűséget az Istenben bízó hit teszi erőssé, szilárddá. Mert a nehézségek közepette is, a reménytelenség ellenére is bízik Istenben, bízik Isten megtartó szeretetében, és nem esik kétségbe, nem menekül el a nehézségek elől” – fogalmazott a győri megyéspüspök.
Jubiláns paptestvéreink is számtalan nehézséggel találkoztak, találkozhattak életük folyamán. Csak az idősebbek sejthetik, mit jelentett 1966-ban kérni a papszentelést – mondta Veres András. – Az Istenben bízó erős hit és az Isten iránti szeretet tehette őket készségessé arra, hogy az egyházüldözés korszakában a papi hivatást válasszák. Köszönet és hála nekik!
A mai evangéliumban (Mt 28,16–20) elhangzott jézusi bátorítás is minden bizonnyal megerősítette őket: „És íme, én veletek vagyok mindennap a világ végéig!” Ezzel a bizonyossággal kell élnünk mindnyájunknak. Jézus nem hagyott el bennünket, állandóan segít, bátorít, hogy hűségben, Isten és Egyház iránti szeretetben éljünk. Jubiláns paptestvéreink nem kötelességből végezték szolgálatukat, hanem Isten iránti szeretetből.
„Kedves jubiláns paptestvéreink! Köszönjük, hogy példát mutattok arra, hogy lehetséges a tartós, hűséges szolgálat, lehetséges az áldozatok árán végzett munka.
Életetek a számvetés korszakához érkezett: az a szeretet, amiről tanúbizonyságot tettetek hatvanéves papi szolgálatotok alatt, nyugalommal, megnyugvással tölthet el benneteket – mondta a Győri Egyházmegye főpásztora Lőrincz Béla és Schmatovich János atyákhoz fordulva. – A mi irgalmas Istenünk, a mi mennyei Atyánk ezt a szeretetet akarja látni, és ez alapján ítél meg bennünket.”
A nyugalmazott lelkipásztorok XIV. Leó pápa áldásában részesültek.
A hálaadó szentmiséről és a gyémántmisés atyák köszöntéséről készült tudósítás ITT megtekinthető.
Forrás: Győri Egyházmegye
Fotó: Ábrahám Kitti
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
