A tavaszi Nagymarosi Ifjúsági Találkozót május 16-án, szombaton rendezték meg. Mottója: „Mert Benne élünk, mozgunk és vagyunk – Benne vagy?” A plébániakertbe tervezett esemény az esős idő miatt a templomban kezdődött, mely így is megtelt fiatalokkal, családokkal, idősebbekkel. Gável Klára és Kunszabó András, a nap házigazdái köszöntötték az egybegyűlteket, majd ismertették a programot.
A reggeli dicsőítő imát az Emmanuel Közösség ének- és zenekara vezetésével együtt énekelték: „Jöjj, itt az idő, hogy dicsérd…”
A napindtó után Dobszay Benedek OFM, a találkozó egyik főszervezője köszöntésében elmondta, hogy egy-egy találkozó elején mindig összekötik az előzőt az aktuálissal. „Add tovább a reményt!” volt az őszi találkozó témája. „Ma sem veszítjük el a reményünket – mondta –, amikor a rossz idő miatt beszorultunk ide a templomtérbe. Meg kellett hoznunk ezt a nehéz döntést, de ennek a találkozónak a történetében ez a templom mindig nagyon fontos volt, hiszen egészen 1990-ig nem is lehetett kimenni a templomból. Most visszagondolhatunk ezekre az időkre, amikor belülről kellett építkezni, tartóoszlopokat találni, mert a külső az nem tartotta össze a hitet, nem adott sok lehetőséget a reményre, de soha nem akadályozta a szeretetet. Kérünk benneteket, viseljétek el, hogy most így vagyunk és foglaljátok el a templomot, éljétek be a tereket, hogy együtt, egy közösségben gondolkozhassunk arról, hogy benne élünk, mozgunk és vagyunk. Isten hozott benneteket”.
Az ország egyházmegyéiből, illetve a határon túlról érkezetteket is külön-külön tapssal köszöntötték a résztvevők, majd 10 órától Fábry Kornél, esztergom-budapesti segédpüspök főelőadása következett.
„Isten hozott! – és ez itt most nem a biblia egy év alatt podcast. Örülök, hogy itt vagytok és örülök az esőnek. Mert, ha nem örülnék, akkor is esne. Így változtatok a hozzáállásomon és örülök az esőnek, mert nagyon is kell. Pont alvásra való, szomorkás idő van, de ti mégis itt vagytok, nem véletlenül. Azért vagyunk itt, mert benne élünk, mozgunk és vagyunk és most éppen itt vagyunk, itt mozgunk, itt élünk” – kezdte elmélkedését. Majd felolvasta az Apostolok Cselekedetei 17. fejezetéből azt a részt, ahonnan az idei mottó való. Pál apostol itt beszél arról, hogy eljön majd egy férfi, aki megítéli a világot és akit az Isten feltámaszott. „Jézus az ő feltámadásával erősítette meg, hogy jól hiszitek, valóban van feltámadás, van örök élet, lesz egy megdicsőült testünk és a lelkünk örökké él. De mit is jelent az a mondat, hogy benne élünk, mozgunk és vagyunk?
A nulladik pont az lehetne, hogy nem véletlenül vagyunk. Valaki akart, megteremtett minket. A világ nem egy baleset, nem egy véletlen sorozat, hanem az éltünk forrása és már most, itt Isten jelenlétében élünk. A mai fiatalok egyik nagy kérdése: számítok? Számít a véleményem? Ma a fiatalok egyfajta identitásválságban élnek. Az identitásunkat a nemünk, a nemzetünk és a vallásunk határozza meg. Ha nem vagyok tisztában azzal, hol a helyem, mi az, ami igaz, mi az, ami nem, mi az, ami biztos, mi az, ami nem, abból szorongás jön. Ezért garantált fogódzókat keresünk az életben.
Ha van egy képem az interneten és hangom is hozzá, bármit a számba lehet adni. Semmiben sem lehetünk biztosak, mindenfelől kételkednem kell, ezért mindinkább keresnünk kell a fogódzókat. Látszik, hogy a hazugság atyja, a sátán, a vádló nagyon dolgozik. Mi az, ami igaz és valós a mai világban? Ha Isten megteremtett, akkor nem véletlenül vagy. Ő kitalált és megalkotott téged. Ő már tudta, hogy ki leszel, a szüleid csak egy gyermeket vártak, aki növekedett. Ő akart téged. Név szerint. Az az üzenete ennek a nulladik pontnak, hogy nem kell magadat kitalálnod. A Jóisten már kitalált téged, meg is alkotott, de hogy mivé fejlődsz, az már rajtad is múlik. Előbb szerettek, minthogy bármit is teljesíthettél volna. Mindennek értelme van és Isten az egész világot megelőlegezett szeretetből teremtette. Nekünk csak benne kell élnünk és maradnunk.
Az emberek keresik azt az alapot, ami biztos. Keressük azt, amire építhetjük az életünket. Ahogyan XVI. Benedek pápa fogalmazott: A tolerancia diktatúráját éljük. Vagyis mindenkire rá kell hagyni a saját igazát. Pedig az igazság objektív. Sőt szubjektum, maga Jézus Krisztus. Nekünk Ő az igazság. Rá tudjuk építeni az életünket. Mit jelent ez? Azt, hogy Benne élünk, mozgunk és vagyunk. Benne vagy, hogy ráépítsd az életedet?
Mindenki hisz valamiben, épít valamire, keresi az identitását. Mindannyiunk életében vannak axiómák. Olyan tétel, amit egyszer bebizonyítottunk és arra lehet később is hivatkozni, fix dolog, amit nem lehet megkérdőjelezni. Amikor lelki szárazságban vagyunk, akkor kell elővenni a saját korábbi istenélményeinket. Javaslom, hogy ezeket írjátok is le, hogy ezekből meríthessünk erőt. Kapaszkodjunk a korábbi megéléseinkbe – lám, akkor megtapasztaltam Isten jelenlétét, a gondviselést, egy imameghallgatást és ezekről tanúságot is kell tennünk” – mondta a püspök.
De mi az identitásunk? Mi marad, ha a feladatokat, a kötelességeket, a szerepeinket lehántjuk magunkról? »Ki vagyok én?« Hogyan definiálnánk magunkat? Mert akkor igazából csak ez marad. Ha tudjuk, nehezebben vagyunk manipulálhatóak. Fontos az is, hogy tudjuk, honnan jöttünk, milyen családból származunk és onnan milyen értékeket hozunk. Az identitásunkban meghatároz minket a hitünk.
– fejtette ki Fábry Kornél püspök. „Mindez pedig a szeretetben nyilvánul meg. Újra kell beszélni az áldozatvállalás fontosságáról is. Mindig kell, hogy legyen előttünk cél, mert ez az, ami tovább hajt. Ha van egy célom, azért tudok áldozatokat hozni.
A mai kor oltárai, amiért áldozunk, amiért teszünk: a teljesítmény, a testkép, a siker és sikeresség, a közösségi médiákban a követők száma, a dopaminszint a játékok által vagy a reels videók, amik a figyelmedet és az alvásidődet akarják. Annyira nagy a függés veszélye, de ebben is elhatározás kell és határt kell szabni neki. Mi mindent áldozunk fel az érzelmek oltárán? Pedig a szabad akaratunkkal felül tudnánk írni. Te milyen oltárokon áldozol?
Ezek mind porózus sziklák, nem kemények, ezekre nem lehet építeni. Milyen a Te sziklád, amin a biztosítóköteled tartóját rögzíted? Isten olyan szikla, akiben bízhatok, akibe kapaszkodhatok. Az ember egyszerre legyen hívő és vallásos is.
Türelmesnek kell lenni, mert lehet, hogy nem azonnal, de válaszol.
A hitből kapcsolat lesz, aminek kötőanyaga az imádság – folytatta. Lehet gyenge az imád, de Jézus érti. Nem neked kell erősnek lenni, hanem a sziklának, ami tart.
A hit nem elmélet, hanem testi és lelki táplálék, mert minden ebből fakad. Meghatároz a hit: kiben és miben hiszel. Minden tett, ami a hitünkből származik, ezt erősíti. Ide tartozik a szentségimádás, a csend, amire a mindennapjainkban is időt kell szakítani – hogy rendezzük a gondolatainkat, hogy helyreálljon a világ rendje – az imaélet, a bibliaolvasás. Vannak-e alapigéid, amik meghatározzák az életedet? Sok olyan dolog van az életünkben, amit természetesnek veszünk, de ezekért is hálát kell adnunk: a meleg vízért, a reggeliért és a rossz dolgokért is. Hálát adni mindig mindenért – egészen más lelkületed lesz. Próbáld ki! Házi feladat: ma legalább öt dologért adj hálát” – mondta a püspök.
Benne élünk – Isten közelebb van, mint gondolnánk. Ezért a hit valóban kapcsolat. Az élet valódi része nem máshol történik.
„Isten ott van a kérdéseidben, a kapcsolataidban, ezért olyat válassz társul, akivel a hitben is egyek vagytok” – mondta. „Az igazi örömeink azok, amiket Istentől kapunk. De ő a szívedet, a sebzettségeidet is látja. A hitnek abban is nagy szerepe van, hogy tudjuk, hol találjuk a gyógyulást. A kérdés az: lehet, hogy Isten közelebb van hozzád, mint a telefonod? Pedig azt sokszor elővesszük. Néha tartsatok offline napot” – bíztatott a püspök.
Benne mozgunk. Azaz a hit nem passzivitás, hanem elindulás. A kereszténység nem nézőtér. A mai kultúra fogyasztóvá tesz, mindent ki akarunk próbálni, elköteleződés nélkül és ebből jön a korai kiégés. Kockázat a hit útjára lépni. Fábry Kornél elmesélte, hogy egy négygyermekes apuka felmondott a munkahelyén azért, hogy a biblia egy év alatt podcast-ot tudja csinálni és csak az adományokra számíthat. „Számomra ő egy minta. Kilépett a vízre. Istennek ajánlotta, rábízta ezt az időszakot és egyelőre bejött – fogalmazott.
Misszió is. Azért vagy ma is itt, hogy legyen mit megosztanod másokkal. Az élő hit nem komfortzóna, mindig mozgásba hoz.
Élő kövek vagytok. És az a jó, hogy minden kő különbözhet. Gaudi elképzelése szerint a Sagrada Famiglia templom csak adományokból épülhetett, ezért nincs benne két egyforma kő. Mi is ilyenek vagyunk: ministránskő, zenészkő, segítőkő – mindenkit egyedinek, egyszerinek és megismételhetetlennek teremtett az Isten. Te milyen kő vagy?
Isten Egyháza is, ami belőlünk, élő kövekből áll, folyamatosan alakul, de be kell népesíteni és mindenkinek van benne helye – ez egy végtelen darabú kirakós.
Kinyilatkoztatott vallás a miénk. Nekünk is beszélt valaki a hitről, Jézus Krisztusról. Nekünk is meg kell osztanunk az örömhírt azokkal, akik csak élnek bele a világba – nem könnyű. Mondjuk el, amit tudunk és a többit bízzuk a Jóistenre.
A kapcsolatokat, a hitedet is ápolni, gyakorolni kell. A hit tettek nélkül halott. Ha már benne élek, tudom, hogy kinek higgyek, kell, hogy megváltoztassa az életedet és általad másokét is. Nincsen eredmény befektetés nélkül. Az életszentségre kaptál meghívást. A hit tehát bizalom: rábízom magam Istenre. És Istennek van egy álma az életeddel, tégy meg minél többet ezért az álomért! Ha már tudom az igazságot, alárendelek mindent. Szeretetből elviseljük a szenvedést is és az tesz értékessé, amit szeretetből teszel, akkor is, amikor senki nem lát.
Hogyan éled meg a hitedet? Kellenek segédigék a bibliából. Bizalom és bátorság is kell hozzá. Az életszentség külső jele pedig a belső öröm és a derű, mindig az istenkapcsolatból fakad. Ezt az örömhírt kell továbbadnunk.
„Látszik rólam kívülről is, kihez tartozom?” – tette fel a kérdést a püspök. „Egy buddhista vagy egy punk ruházatából is rögtön tudjuk. Rajtunk igazából semmi nem látszik külsőleg. A magatartásunkkal kell megmutatnunk: nem kell hazudni, káromkodni, pletykálkodni – már ezzel kilógsz a táborból.
Hitelesnek kell lennem nehéz körülmények között is. A hitünk olyan stabil kell legyen, ami átsegít ezeken a helyzeteken.”
Zárásképp négy tulajdonságot sorolt fel, ami jellemzi a hitben élő embert: „legyen más a perspektívája, mint a nagy tömegé. Másképp, Isten szemével látjuk a világot. Ha már elindultál a hit útján, ne akarj visszatérni a korábbi élethez. Előre tekintve menj tovább. Ne bánd a múlt ízét. Ne a húsos fazék felé nézzetek, hanem az ígéret földje felé.
Más a véleménye. Mi reménykedő emberek vagyunk. Ma kellenek olyan fiatalok, akik nem morognak. Meg kell nézni, mi a jó és tovább kell menni előre. Reményt kell, hogy sugározz és ha mersz az árral szemben úszni, hidd el, egyre többen fognak követni.
Másfajta állhatatosság van bennünk. A kereszténység, a hit hosszú távú elköteleződés, hosszú távra gondolkodunk – minden meccs a végén dől el. Az utolsó pontot te üsd be, akkor nyertél. A Szentírás ezt így fogalmazza meg szebben: aki mindvégig kitart, az üdvözül. Tudjuk, mi lesz, és ehhez képest mindent annak rendelek alá, és semmi sem téríthet el attól, hogy elérjem az örök életet. Ehhez mindenkinek szüksége van tükörre. Legyenek olyan emberek körülötted, akik őszintén visszajeleznek neked, és lehessen is elmondani neked, ha valamit változtatnod kell” – fejezte be a püspök.
Mi Jézus meghívottjai vagyunk. Ő már mindent megtett, ami az ember üdvözítéséhez kell. Nekünk már csak tovább kell adnunk az örömhírt: igen, valaki már feltámadt a halálból. A kérdés az: benne vagy? Akarunk ezen az úton továbbmenni és hiteles keresztény életet élni?
Elmélkedése végén gitárt vett a kezébe, és a hallgatósággal együtt közösen énekeltek áldást.
Fotó: Pesti Dóra; Pádár Balázs
Ujváry-Radics Gabriella/Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
