Luis Marín de San Martín püspök a vatikáni médiának beszélt a Szeretetszolgálat Dikasztériumának prefektusaként eltöltött első két hónapjáról. „Olykor – fogalmaz – kategóriaként beszélünk a szegényekről, de túl kell lépnünk ezen. A szegény embernek arca van, története van, és benne Krisztust találjuk meg.”
Sor áll az Apostoli Alamizsnahivatal, a pápa szeretetszolgálata előtt, amely nem messze található a Vatikán Szent Anna-kapujától. Az udvart virágok díszítik, valamint Timothy Schmalz kanadai művész Hajléktalan Jézus-szobra: egy padon alvó szegényt ábrázol, akinek identitását a keresztre feszítés sebei fedik fel. Közben nagy a jövés-menés „Zákeus háza” körül – ez a Szeretetszolgálat Dikasztériumának bejáratával szemben lévő épület nem hivatalos neve. Itt hétfőtől szombatig diakónusok fogadják az embereket és hallgatják meg kéréseiket. Az alamizsnahivatal ablaka előtti sor ezekben a májusi napokban még hosszabb, az emberek arra várnak, hogy kitöltsenek egy nyomtatványt, apostoli áldást kérnek életük egy fontos eseményére, legyen az évforduló, keresztelő vagy házasság. Itt zajlik két hónapja az ágostonrendi Luis Marín de San Martín érsek élete, akit Leó pápa március 12-én nevezett ki prefektussá.
– Két hónappal ezelőtt Leó pápa Önt választotta a Szeretetszolgálat Dikasztériumának élére. Hogyan emlékszik vissza a pillanatra?
– Természetesen meghatottsággal, de leginkább örömmel. Örömmel, mert ez a feladat kapcsolatba hoz az evangéliummal és a konkrét szeretettel; pásztorrá tesz. Püspök vagyok, tehát szolgáló, szolga. Mély hálát is éreztem a bizalomért, amellyel a pápa e nagy, fontos és minden szükségre nyitott dikasztérium élére állított. Ebben a két hónapban növekedett bennem a felelősségérzet is: a legjobbat akarom adni magamból, hogy a lehető legközvetlenebben szolgálhassam a szegényeket.
Itt valóban szolgálhatom az egyházat a legszegényebbekben, a leginkább rászorulókban.
– Számos meghatározás született az Apostoli Alamizsnahivatalra, például hívták a „szeretet sürgősségi osztályának” is. A Dikasztérium sok részből áll…
– Igen, az Alamizsnahivatal a Praedicate Evangelium óta vált dikasztériummá, a Szeretetszolgálat Dikasztériumává. Hatalmas, igen tágas hivatal: a legismertebb területe, hogy itt lehet áldásokat kérni, egy kis adományért, ami közvetlenül a legszegényebbekhez jut el. Aki kéri az áldást, hozzájárul a szeretetszolgálathoz. Aztán ott van az orvosi-egészségügyi terület két rendelővel a Szent Péter téren a rászorulóknak, akik gyakran iratokkal sem rendelkeznek; 120 önkéntes orvossal és speciális diagnosztikai vizsgálatok lehetőségével a legszegényebbek számára. Ott van a higiéniai részleg is, a zuhanyzók a Szent Péter téren, a befogadás a Szeretet Misszionáriusai által vezetett Domus Mariae elnevezésű házban; a Palazzo Miglioriban lévő szálló a Sant’Egidio közösség kezelésében és az éjszakai szálló a Via dei Penitenzierin. Mindez a legszegényebbek gondozásával foglalkozik: egészségügyi ellátást, étkezést, higiéniai szolgáltatást és szállást nyújt nekik. A Római Egyházmegye 12 diakónusa jár hozzánk, sokat segítenek, és ők foglalkoznak a plébániákról érkező, a plébánosok által támogatott kérésekkel is. Segítjük a perifériák plébániáit élelemmel, gyógyszerrel és sok minden mással. És ott van a nemzetközi segélyezés Ukrajna, Gáza, Libanon és Afrika javára, ami a nunciusokon, az apostoli nunciatúrákon keresztül valósul meg. Tehát ez egy hatalmas dikasztérium, lehetőségekben gazdag, igen szép, sok közreműködővel és önkéntessel. Igazán csodálatos. Jólelkű, kiváló, elkötelezett, készséges és nagylelkű embereket találtam itt.
– Milyen kihívások előtt áll a dikasztérium?
– A kihívások mindig a legszegényebbektől érkeznek. Ők vannak a központban: a kirekesztettek, a peremre szorultak. Meg kell értenünk, hogyan kell szembenéznünk ezzel a kihívással, mit kérnek pontosan a legszegényebbek, mit kell megszervezni, milyen struktúrát létrehozni, majd összefogni, együtt haladni minden munkatárssal, meghallgatni egymást és meghallgatni azokat, akik a leginkább rászorulnak. Ezek gyakorlati kihívások, a szolgálatot érintik, a dikasztérium értelmét és küldetését jelentik.
– A Dilexi te kezdetű apostoli buzdításában Leó pápa emlékeztet, hogy nem lehet elválasztani a hitet a karitásztól, a szegények iránti szeretettől. Főalamizsnásként ez miként szólítja meg Önt? És hogyan szeretné terjeszteni a pápa szavait?
– Minden erőmmel terjesztem őket. A keresztény élet középpontja a segítő szeretet. Isten a szeretet. Püspökként ezt a jelmondatot választottam: Deus caritas est, mert úgy vélem, ez a referenciapont. Isten a karitász, Isten a szeretet. A keresztény élet középpontja a szeretet, amely nagyobb, erősebb és fontosabb a hitnél. Megmarad ez a három: a hit, a remény és a szeretet. A legnagyobb erény a szeretet, ebből indulunk ki. De mit jelent ez? Egyfelől el kell vinni Krisztust a szegényekhez, felkínálni a segítő szeretetet, ami maga Krisztus, a velünk lévő Isten. Ez a Krisztus hívja a legszegényebbeket, a kirekesztetteket, akiket elsőként szeret, választ. Ez az evangélium választása, amely mindannyiunkra, minden keresztényre érvényes. De arra is szükség van, hogy megtaláljuk Krisztust a szegényekben. Ő Krisztus arca, maga Krisztus, aki beszél hozzánk.
A segítő szeretetet a középpontba helyezni – nem egy elméleti szeretetet, hanem a gyakorlatit. Ez az élet. Az életnek segítő szeretetté kellene válnia. Csak így találjuk meg az értelmet: az élet értelmét és a hit értelmét.
– Ebben az időszakban, találkozva a szegényekkel, a kirekesztettekkel, a leginkább kiszolgáltatottakkal, érezte úgy, hogy a hitéről faggatják?
– Természetesen igen. Abszolút. Segít, mert ez a keresztény, a szerzetesi és a papi hivatásom kiteljesedése. Olykor kategóriaként beszélünk a szegényekről, de túl kell lépnünk ezen.
Nem csupán egy elmélet, eszme vagy egy oldal egy könyvből. A szegényekkel ugyanez a helyzet. Segítséget szeretnék kérni mindenkitől: egy imát, hogy továbbvihessük a szeretetnek ezt a csodálatos, rendkívüli szolgálatát ebben a dikasztériumban.
Forrás és fotó: Vatican News olasz nyelvű szerkesztősége
Thullner Zsuzsanna/Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
