Bár a Fokoláre Mozgalom ma már a szó szoros értelmében nincs jelen a kameruni városkában, Fontemben, jelentős öröksége hozzájárul ahhoz, hogy miként zajlik ott az élet – a Magyarországon kevésbé ismert anglofón válság árnyékában. A fontemi születésű Godric Mbunya írásából közlünk részleteket.
1965-ben érkeztek meg az első fokolarinók a Kamerunban található Fontembe, a bangwa nép vezetőjének, a fon Defangnak, valamint Buea püspökének, Julius Peters atyának hívására, ugyanis a törzsre lesújtott a magas halálozási rátával járó álomkór-járvány.
A helyi lakosság segítségével az erdőben felépült a kórház, ahol én is születtem, továbbá egy vízerőmű, egy iskola, egy templom, egy asztalosműhely, egy autógyártó és -javító műhely, valamint egy evangelizációs központ, a Máriapoli Központ. Míg 1965-ben a bangwa nép a kihalás szélén állt, 2005-re 39 706 főre növekedett a lélekszám. A Fokoláre Mozgalom egy kisvárost alapított itt, egy valóságos csodát a dzsungel közepén.
A Fontemben létrehozott infrastruktúrák felbecsülhetetlen szolgáltatásokat biztosítottak a közösségnek, kezdve az oktatástól és az egészségügytől az építőiparon és az áramellátáson át egészen a Menjiben található Szent Klára-templomig, ahol az emberek imára gyűlhetnek össze. Ezek az építmények jelentik a Fokoláre Mozgalom leglátványosabb örökségét Fontemben.
Létezik azonban egy másik, kevésbé látható hagyaték is: a társadalmi és szervezeti tőke. Az intézményein és evangelizációs tevékenységén keresztül a mozgalom teret adott a helyiek képzésének, hogy képesek legyenek az intézmények személyes irányítására, ez a kezdeményezés pedig kulcsfontosságúnak bizonyult az anglofón válság kezdetén.
Az anglofón válság
2016 végén Kamerun nyugati régióiban ügyvéd- és tanártüntetés kezdődött, amely hamarosan fegyveres konfliktussá súlyosbodott az angolajkú szeparatista csoportok és a franciaajkú állami hadsereg között. Ezt kijárási tilalom, bezárt iskolák és tömeges kivándorlás követte, és ilyen körülmények között a vállalkozások és intézmények sem tudtak tovább működni. A lakosság körében egyre nőtt az elégedetlenség, és egyre több fiatal csatlakozott a szeparatista csoportokhoz, amelyek támadásokat hajtottak végre a hadsereg ellen, ezzel további pánikot keltve. Sok helyi kénytelen volt elmenekülni Kamerun francia nyelvű távolabbi városaiba, például Dschangba és Bafoussamba.
Fontem 2018-ban, a konfliktus kitörése környékén (fotó: Focolare.org)
Az iskolaépületek leomlottak, és a konfliktus miatt a gyerekek és fiatalok nem tudtak iskolába járni, sok intézményt be kellett zárni. Azok a szülők, akik megtehették, más városokba küldték gyermekeiket. Fontemet, ahol nagy létszámú iskola működött College Our Lady Seat of Wisdom (Mária, Bölcsesség Széke középiskola) néven, különösen nehezen érintették a bezárások. A városka gazdaságilag is belerokkant a konfliktusba, a támadásoktól való félelem miatt az üzletek bezártak, és a gazdák elmenekültek földjeikről.
A bizonytalan helyzet miatt 2018 októberében a Fontemben működő Fokoláre Központ arra kényszerült, hogy meghozza a nehéz döntést, és elhagyja a várost. Ezzel kulcsfontosságú személyzet távozott, akik a kórházat, iskolákat és egyéb intézményeket működtették. Így a működés fenntartásának felelőssége hirtelen a helyiekre hárult, az öregdiákok egyesületére, a kulturális és fejlesztési szervezetekre, valamint a diaszpórára, akik mind egyesítették erőforrásaikat és képességeiket.
Egyesült közösség
(…) A korábban a Fokoláre struktúrájára támaszkodó emberek elkezdték újragondolni a helyi vezetést. Miközben Fontem a kameruni anglofón régió egyik leginkább sújtott területeként szerepelt a hírekben, egyre nőtt a helyiekben az elszántság, hogy újjáélesszék a közösséget. Én még soha nem tapasztaltam ekkora egységet a bangwa nép körében. Az Egyesült Államokban, Európában és Kamerun más részein adománygyűjtések indultak fontos közösségi projektek finanszírozására. Önkénteseket toboroztak időszakos egészségügyi programokra. A Fokoláre Mozgalom távolról továbbra is támogatta az intézmények fenntartását.
Fontem ma és holnap
A széles körű mozgósításnak köszönhetően napjainkban a bangwa diaszpóra aktívan részt vesz a döntéshozatalban az egészségügy, az oktatás, az úthálózat karbantartása, a közvilágítás, a sport és a mezőgazdaság területén. Így a válság a valaha látott legnagyobb támogatói összefogást hozta el Fontem számára. A város ma jobb helyzetben van, mint tegnap, mert saját kezébe vette a sorsát – nemcsak a helyiek, hanem a diaszpóra is.
Eszembe jutnak Chiara Lubich 1969-es szavai: „Már most látom, hogy ezen a helyen egyszer majd nagy város létesül, amely világszerte híres lesz, nem az anyagi gazdagsága miatt, hanem mert nagy fény fog sugározni belőle, egy
Ez a jövőkép egyre inkább valóra válik. E fény ma erősebben ragyog, mint valaha, mert életben tartja egy nép, amely egységben maradt, és nem volt hajlandó feladni.
Az írás teljes terjedelmében ITT olvasható.
Forrás: ujvarosonline.hu
Fotó: Our Lady Seat of Wisdom College Facebook-oldala; Focolare.org
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
