Gérecz Imre OSB liturgikus jegyzetét olvashatják.
Krisztus Egyháza a feltámadás tapasztalatából születik. Enélkül Jézus tanítványai húsvét után félelemmel eltelve és csalódottan szétszéledtek volna. Enélkül a mi keresztény életünk sem lenne más, mint kulturális megszokás, üres szólamok és rítusok ismételgetése.
Amit ők akkor átéltek, teljesen új megvilágításba helyezte a kereszthalált, és mindent felülíró, új értelmet: küldetést adott az életüknek. Ez a küldetés él tovább mai közösségeinkben.
Ennek tudatosítása érdekében a liturgia a húsvéti időben az Apostolok cselekedeteit olvastatja, és követendő példát ad nekünk. Bár a hároméves ciklusban az olvasmányok eltérőek, a tematika minden évben hasonló.
A húsvéti idő második vasárnapján mindig a jeruzsálemi őskeresztény közösség idealizált leírásait olvassuk (A év: ApCsel 2,42–47; B év: 4,32–35; C év: 5,12–16). Keresztény közösségeink küldetésnyilatkozatai ezek.
A harmadik vasárnap Péter öt jeruzsálemi beszédéből szemezgetünk. Mindegyik szemelvény Jézus kérügmáját fogalmazza meg, akit halálra adtak, de Isten életre keltette. Ez a későbbi evangéliumok szíve, és személyes reménységünk alapja.
A negyedik vasárnap a korai Egyház terjedéséről olvasunk, megtérésekről és az üldöztetés ellenére is terjedő örömhírről. Arról a missziós lelkületről, ami Leó pápa buzdításainak leggyakrabban ismételt eleme: akkor lesz élő az Egyház, ha hitünk valóban erő és öröm forrása, és ezt másoknak is képesek vagyunk felkínálni.
Az ötödik vasárnap történetei szerint a terjeszkedő Egyházban kiemelkednek egyes személyek, feladatok és szolgálatok: hét diakónus (A év), Pál és Barnabás (B év), vezetők az új gyülekezetek élén (C év). Az Egyház ma sem működik szolgálatot vállalók elkötelezett csoportjai nélkül.
Ha hagyjuk…
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
