Az Apor Vilmos Katolikus Főiskola Alternatív Pedagógiák Módszertani Központja május 8-án „Ki viszi át…?” Új kihívások – bevált gyakorlatok az iskolában címmel konferenciát szervezett az intézmény budapesti kampuszán. Az ünnepi jellegű, optimista hangvételű eseményen kétszáz pedagógus vett részt.
Pedagógusok reményteli légkörben
„Változások előtt áll a magyar oktatás. De milyen irányba kell elmozdulnia ennek a hatalmas intézményrendszernek ahhoz, hogy választ tudjon adni a legégetőbb problémákra? Milyen célokra és alapelvekre kell épülnie az iskola reformjának? Mit tanítsunk? Hogyan tanítsunk? Mihez kezdjünk a mesterséges intelligenciával? És mit leshetünk el az alternatív iskoláktól?” – fogalmaztak az esemény meghívójában, mely sokakat megszólított: mintegy kétszázan érkeztek a pedagógusoknak tartott konferenciára országszerte mindenhonnan. A résztvevők délelőtt plenáris előadásokon, kerekasztal-beszélgetésen, délután pedig műhelyfoglalkozásokon vettek részt.
Az előadásokat Czike Bernadett, az Apor Vilmos Katolikus Főiskola Alternatív Pedagógiák Módszertani Központja és a Szabad Iskolákért Alapítvány szakmai vezetője vezette fel. Mint mondta, a konferencia címe két gondolatot is felölel: ki viszi át a kilencvenes években alapított alternatív iskolákat, és ki viszi át az értékeket, a szellemi tőkét és a jó gyakorlatokat? Köszöntötte a résztvevőket az ünnepi találkozáson, és kifejezte örömét, mert van remény arra, hogy változást tudnak elérni a közoktatásban, számítani fog a szavuk, a tapasztalatuk.
A 17. századtól a mai alternatív pedagógiákig
Trencsényi László, a Magyar Pedagógiai Társaság elnöke, az MTA Pedagógiai Tudományos Bizottságának tagja A reformpedagógiák és az alternatív pedagógiák néhány történeti kérdése címmel a reformokat megelőző folyamatokról is beszélt, melyeknek az 1985-ös oktatási törvény nyitott kapukat.
Történeti jellegű előadásában a 17-18. századra tért vissza elsőként, ugyanis ekkor felismerték, mindenkinek iskolában a helye, szükség van az elemi tudásra, mindenki megtanítható. Új iskolaképet alakítottak ki, melyben a protestantizmus létrehozta a tantárgyakat, a tanév fogalmát és a tanórák rendszerét, a jezsuiták megfogalmazták a tantervet, behozták az oktatásba az osztályozást és a drámapedagógiát. Mint mondta, az iskola első forradalma volt ez a korszak, amelyre majd a 19. század urbanizációja, gyáripara, szekularizációja hoz változást. Ekkor ugyanis már egyre többen értékelték elavultnak a kialakult oktatási rendszert, és létesítettek másfajta iskolákat. Az előadó sorba vette a reformpedagógia nagy alakjait, hozzátéve: tulajdonképpen nem a modern pedagógia az, amit reformpedagógiának nevezünk, hanem a peremvidék felzárkózást vágyó pedagógiája. Háborúk és nagy társadalmi átalakulások befolyásolták aztán a reformer pedagógiai törekvéseket. A globalizált társadalomban megjelent a multikulturalitás, melynek kapcsán Trencsényi László kiemelte a különböző alternatívák békés egymás mellett élésének fontosságát.
Az alternatív iskola a demokrácia gyakorlóterepe
Szeszler Anna, a Lauder Javne Zsidó Közösségi Óvoda, Általános Iskola, Gimnázium egyik alapítója és korábbi főigazgatója az alternatív iskolák tapasztalatairól beszélt. Elmondta, iskolájuk a közoktatás teljes vertikumát lefedi, olyan alapértékekre épül, mint a kíváncsiság, élménytanulás, biztonság, együttműködés, közösség, autonómia. Középpontban van a tanuló, így a tanulás fókuszát a tananyagról a gyerekre helyezik, a tanítás helyett a tanulás válik elsődlegessé. A tanár mentor, szervező, coach szerepben van, szabad hibáznia neki is és a diáknak is, és nincs megszégyenítés. A Lauder Javnéban differenciáltan foglalkoznak a gyerekekkel, mert belátták, az óvodától az érettségiig különböző útvonalak vezetnek, minden egyes tanuló másmilyen. Igyekeznek kialakítani bennük a belső motivációt, hiszen a kíváncsiság az, ami hosszú távon motivál, és nem a jegyek. Ugyanakkor fontosnak tartják az önértékelést és a szöveges visszajelzést, akár a tanár felé is. A kooperatív tanulással kialakul a diákok közti együttműködés, a gyerekek elsajátítják a vitakultúrát, képesek lesznek mások véleményének elfogadására. Megtanulnak kommunikálni, érvelni, konfliktusokat kezelni, felelősséget vállalni, választani. Szeszler Anna rámutatott, a közösség az egyik pedagógiai eszköz, az alternatív iskola pedig a demokrácia gyakorlóterepe.
Mint mondta, az alternatív pedagógia nem csupán alternatíva, hanem a jövő megkerülhetetlen része. Hangsúlyozta, néha nem több erőforrás, hanem más fókusz, másféle szemüveg kell. A szabadság, az autonómia olyan érték, amivel mindenki jobban jár.
Mélyszegénységben élő gyerekekért
L. Ritók Nóra, az Igazgyöngy Alapítvány alapítója és szakmai vezetője Mit tehetünk értük? Gyerekek a generációs szegénységben című előadásában elsőként bemutatta a társadalmi leszakadás hatalmas méreteket öltő térségeit. Rámutatott, az adatok mögött gyereksorsok vannak, ami mellett nem tudott elmenni, mivel maga is leszakadó térségből származik.
Előadásában a 26 éves Igazgyöngy Alapítvány tevékenységét mutatta be, mely a mélyszegénységben élő gyerekekkel foglalkozik. A kezdetekkor úgy gondolta, a jó iskola képes lefaragni a szocializáció okozta hiányokból, de tíz év után fel kellett ismernie, hogy a felnövekvő fiatalok életében a törekvések ellenére nem történt változás. Ennek okát kutatva arra jutott, a generációs szegénységben élő gyerekek otthon az egyik napról a másikra élésben, túlélésben szocializálódnak, az iskola ezzel ellentétben távlati terveket és gondolkodást igényel. Ezt a két világot hogyan tudjuk közelíteni? Hogyan tudjuk kialakítani a motivációt a tanuláshoz? – fogalmazta meg akkor a kérdéseit.
Mint mondta, a pedagógusok többsége nem tudja, milyen körülményekből jönnek a gyerekek. Mindegyikük traumatizált, és az iskolába behozzák a problémákat, legyen az áramhiány, vízhiány, menstruációs szegénység, a személyes élettér hiánya vagy élelemhiány. Számukra a boldogulás alternatívái a közmunkától a fekete zónáig terjednek, képtelenek szakmákat felsorolni. Túlélési stratégiákat alakítottak ki a család hatására, az iskola hatása pedig jelentéktelenné válik. A leszakadó területeken nagy méreteket ölt a szegregáció, a szakemberhiány, a jelentős probléma a pedagógusok kiégése és a funkcionális analfabetizmus.
Az Igazgyöngy a művészettel nevel, kompenzálja a hátrányokat. A vizuális nevelés jó hatással van az íráskészségre, szabálykövetésre tanít, üzenetek kódolásában segít, fejleszti a szociális kompetenciákat, sikerélményt, pozitív gondolkodást ad. Az Igazgyöngyben ezen túl kríziskezeléssel is foglalkoznak, tanodát, főzőklubot működtetnek, és elindítottak tíz éves kortól egy munkaszocializációs programot is a szakmaszerzés érdekében.
Együttmüködés és párbeszéd a problémák megoldásáért
Gloviczki Zoltán, az Apor Vilmos Katolikus Főiskola rektora Fő célkitűzések, alapvetések az iskola reformjához című előadása elején elmondta, az elmúlt fél évben élénk párbeszéd, gondolkodás folyt az oktatásról és a jövőről – ezzel kapcsolatosan számos könyvet, dokumentumot említett. Rámutatott, hogy az 1960-as években a természettudományok belátták, hogy szigorú premisszákra épülő következtetés nem létezik, mert sok körülmény befolyásol. Ez a sokféleség nem csak a természetben, a társadalomban is jelentkezik, és ezt sokszor káosznak éljük meg.
Összevetve az említett dokumentumokat, úgy látta, az oktatási rendszerrel kapcsolatos 36 tételből 25 strukturális, oktatásirányítási javaslattal, 11 pedagógiai jellegű javaslattal áll elő. Hozzátette, a 2008-ban megjelent Zöld Könyv a magyar közoktatás megoldásáért hasonlókat tartalmazott, de a benne megfogalmazott problémákat máig nem sikerült megoldani.
A dokumentumok mindegyikében szerepel a teljes központosítás és központi kontroll megszüntetésének kívánalma. Sokban megfogalmaznak tanári bérekkel, pedagógusképzéssel, alapkészség-fejlesztéssel és oktatási teljesítménymenedzsmenttel kapcsolatos gondolatokat is. Egyetértés nem feltétlen uralkodik bennük, például a mesterséges intelligencia használatának esetében kifejezetten ellentétes nézőpontokkal találkozhatunk. Megosztó téma a tananyagközpontú oktatás megszüntetése, az elitista pedagógiai kultúra átalakítása, a mérhető tanulói teljesítmények növelésének igénye, a sztenderd tanulói kimeneti vizsga kérdése, a gyermekközpontú motiváló iskola vágya, a frontális oktatás megszüntetése, a differenciálás vagy a tantárgyi integráció. Az előadó közös gondolkodásra hívott a követelések, kérések helyett, mert ez az, amivel biztosan eredményt lehet elérni.
Építő gondolatok és tapasztalatok örömében
Ezután kerekasztal-beszélgetés következett Galambos Rita független oktatási szakértő moderálásával olyan pedagógiai tárgyú könyvekről, melyek az elmúlt három évben jelentek meg. Ebben részt vett Földes Petra: A bizalom tere című kiadvány megalkotója, Kereszty Zsuzsa, az alternatív iskolák pártfogója, a klubnapközi megálmodója, Lencse Máté, az Igazgyöngy Alapítvány toldi tanodájának alapítója, Zágon Mari közoktatási szakértő, a Gyermekek Háza társalapítója és a meghívott, időközben oktatási miniszternek felkért Lannert Judit helyett Németh Szilvia, aki a kreatív partnerség programot ismertette.
Délután a pedagógusok műhelyfoglalkozásokon vettek részt. Megosztották tapasztalataikat a differenciálásról, a hátrányos helyzetű gyerekek esélyteremtésének útjairól, társas készségek fejlesztéséről, művészetpedagógiáról, a mesterséges intelligencia és a digitális eszközök használatáról, a pedagógus és az igazgató szerepéről és gondolataikat arról, mit tehet az oktatásirányítás.
Fotó: Merényi Zita
Vámossy Erzsébet/Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
