Lehet, hogy lassan meg kell tanulniuk majd a Magyar Honvédség díszelgő századainak ezt a köszöntést is.
Slava Peter Magyaru! (Dicsőség Magyar Péternek!) Lehet, hogy lassan meg kell tanulniuk majd a Magyar Honvédség díszelgő századainak ezt a köszöntést is, ha jót akarnak. Napokon belül ugyanis egy olyan honvédelmi miniszter teheti le az esküt a parlamentben, akinek édes kalácska az ukrán dicsőítő beszéd.
Ruszin-Szendi Romulusz, a Tisza Párt leendő tárcavezetője sokáig gyakorolta a Szlava Ukraini! (Dicsőség Ukrajnának!) nacionalista üdvözlést is, amikor NATO-tanácskozásokon járt kiküldetésben a honvéd vezérkar főnökeként, és mindenféle felhatalmazás nélkül Ukrajnát dicsőítette, amíg fenéken nem billentették ezért a renitens viselkedésért.
Most pedig díszszemlére vezérelné a magyar katonákat Magyar Péter kormányfői beiktatása alkalmából a Kossuth térre, vagyis egy pártrendezvényre, amire utoljára csak a Rákosi-korszakban, illetve a kádári diktatúrában volt példa a magyar történelemben. A rendhagyó eseményhez pedig különleges köszöntés is dukál, a Szlava Peter Magyaru! mellé javasolható még esetleg egy jól bejáratott csasztuska is az ötvenes évek szellemében, amely akár emigyen is szólhatna: Köszönjük néked Magyar Péter! / Kiért a hálánk tiszta lángja ég. / Reád ha nézünk, büszke az arcunk, / Virágot hintünk amerre mész.
Néha furcsa játékot űz velünk az idő, a sors és a történelem. Magyar Péter és kormánya például éppen akkor ünnepelteti magát az istenadta néppel az ország háza előtt, amikor a szovjet Vörös Hadsereg győzelmére zengenek dicshimnuszok Moszkvában. Az utóbbi katonai díszszemle ugyan hivatalosan a nácik kiűzéséről szól, ami örvendetes, de nekünk, kelet-közép-európaiaknak jelent sok minden mást is. Például négyszázezer magyar ember megerőszakolását a tízéves lánygyermekektől az idős asszonyokig, málenkij robotot a szibériai szénbányákban, ahonnan nem volt visszatérés, kitelepítéseket, akasztásokat, koncepciós pereket, állandó félelmet és rettegést, a megszállás utáni diktatúrák szűkös levegőjét, hogy csak a legdurvább következményeket említsük.
Már csak ezért sem lenne ildomos a katonáknak felvonulni szombaton a Kossuth téren, egy pártrendezvényen. Aki ünnepelni szeretne és rajongani, az megteheti katonák nélkül is, de soha többé nem szeretnénk látni az utcán újabb fegyveres erők parádéjával megfűszerezett párteseményt, újabb május elsejét, április negyedikét vagy november hetedikét.
Ez ugyanis nemcsak rossz emlékeket ébreszt az emberekben, akik még képesek tanulni hazánk és Európa történelméből egyáltalán, hanem a rendszerváltoztatás óta törvénytelen is. A katonák és az ünnepi alkalmakra kivezényelhető Honvéd Díszzászlóalj (és a díszelgő századok) elsődleges feladata ugyanis nem ez, hanem a Magyar Honvédség és Magyarország képviselete protokolláris eseményeken, állami és katonai ünnepségeken. Ezenkívül díszeleghetnek még külföldi államfők, diplomáciai küldöttségek és katonai vezetők fogadásakor, fel- és levonhatják a nemzeti lobogót a nemzeti ünnepeken. Pártpolitikai célra azonban nem használhatók, sőt tilos számukra még a politizálás és a nyilvános politikai véleményalkotás is.
Az is nagy kérdés, hogy milyen alapon adhat erre utasítást Ruszin-Szendi Romulusz, akinek jelenleg semmilyen hivatalos katonai rangja sincs, és egyelőre nem tölti be a honvédelmi miniszteri tisztséget sem.
Azt persze eddig sem lehetett mindig megakadályozni, hogy az egykori tábornok úr egyenruhában jelenjen meg, pisztollyal az övén nyilvános civil rendezvényeken, és eközben még fenyegetőzzön is, hogy ha kell, lőni is fog. Reméljük azonban, hogy mindez rémálom volt csupán, és a hadsereg leendő politikai irányítója visszanyerheti a józan eszét.
Haraszti Gyula – www.magyarnemzet.hu
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
