A kríziskommunikáció állt az Emberi Méltóság Stratégia keretében május 6-án rendezett Nyilvánosság és gyermekvédelem című szakmai műhely középpontjában, melyet a budapesti Piarista Gimnázium épületében rendeztek meg, szerzetesrendek, egyházmegyei intézmények vezetői, munkatársai, gyermekvédelmi szakemberek, segítő szakmák képviselői, kommunikációs szakemberek részvételével.
A szervezők örömmel állapítják meg, a szerzetesrendek és az egyházmegyék közös fóruma lett a műhely; az évek alatt egyre több kapcsolat formálódik.
A bevezető előadásban Márkus Roland SP részletes áttekintést tartott a készülő kríziskommunikációs kézikönyv anyagáról.
Az előadó hangsúlyozta: a bizalom egy-egy intézményben, illetve az intézmény felé nem magától adódik, sokat kell tenni érte. Ebben kíván segíteni a kézikönyv.
Hogyan lenne jó kommunikálni mind befelé, mind kifelé? – a kérdést Márkus Roland szerint mindig áldozat- és áldozatvédő fókusszal kell megválaszolni. Felmutatott csapdahelyzeteket: az intézményt védeni akaró magatartás szemben áll az átláthatóság követelményével; és téves hozzáállás, ha csak az „esetet” próbálják kezelni, nem pedig az egész közeget, melyben keletkezett. A krízis értékvesztetté tudja tenni az intézményt, de ha jól kezelik, meg is tudja erősíteni annak hírnevét – mutatott rá a piarista szerzetes.
Előadásában kezdeményező magatartásra biztatott, és felhívta a figyelmet arra, hogy a bizalomépítés rendszerszintű tanulást igényel.
A kríziskommunikáció során tíz alapelvnek kell érvényesülni. Az első az emberi méltóság tiszteletben tartása. Sok esetben nem egyértelmű áldozatról és elkövetőről beszélni, mindkét személy méltósága tiszteletet kíván – hangsúlyozta az előadó.
A második alapelv, hogy a gyermek érdeke mindig elsődleges. Továbbá a kommunikációnak őszintének és hitelesnek kell lennie, a valóságon és a tényeken kell alapulnia. Ha a kommunikációnk proaktív, mi határozhatjuk meg annak hangnemét és narratíváját.
Törekedni kell az átláthatóságra – mind az áldozat, mind az elkövető számára ismert kell hogy legyen az eljárás menete. Kommunikációnk legyen empatikus, érzékeny, kerülje az ítélkezést; fejezze ki az intézmény felelősségvállalását, legyen következetes, egyezzen a kifelé és befelé eljuttatott tartalom – fejtette ki Márkus Roland. – Hasznos egy külső szakértő viszontellenőrzése, a kompetencia pedig követelmény.
A kommunikáció elősegíti a tanulást, a krízis így a rendszerszintű fejlesztés lehetőségét jelenti – mondta az előadó. Kitért a kommunikáció időkereteire, az abban résztvevők kompetenciáira, a nyilatkozatok tartalmi összetételére. Felsorolt tipikus hibákat; kiemelte az eltussolás, elhallgatás, bagatellizálás, késlekedés, ellentmondásos üzenetek, vallási közhelyek csapdáit.
A kézikönyv melléklete kézzelfogható segítséget nyújt az intézményeknek. Ad kész „első nyilvános közlemény” vázlatokat, felkészíti kérdés-felelet sorokkal a szóvivőket, képzési javaslatokat fogalmaz meg az intézmények felé – ismertette Márkus Roland SP.
Dobszay Benedek OFM és Márkus Roland SP a nyilvánosság műhelyt ismertetve elmondták: az Emberi Méltóság Stratégia keretében félévente rendeznek egy-egy képzési alkalmat.
A kezdetben szerzetesrendek kríziskezelését és kommunikációját segítendő képzést fokozatosan kiterjesztették; megszólították az egyházmegyéket, a média munkatársait, a gyermekvédelmi intézményeket – a Szent Ágota Gyermekvédelmi Szolgáltatót és a görögkatolikus egyház intézményeit –, és felkínálják programjukat testvéregyházaknak is.
A képzés egy-egy téma elméleti feldolgozása mellett mindig tartalmaz gyakorlatot, esetfeldolgozást, kommunikációs feladatot.
Közel tíz alkalommal tartottak már nyilvánosság műhelyt; ezalatt széles kört értek el. Van egy negyven-ötven fős visszajáró résztvevői körük, de mindig jelentkeznek új bekapcsolódók – mondta el Dobszay Benedek. – Az évek alatt sok képzési anyagot fejlesztettek ki, ezek mintegy „sorvezetőként” segítik a kommunikációt. A műhelyben folytatott közös munka folyamatos forrásként szolgál ezek bővítéséhez. „Mi is tanulunk ebben a kapcsolatban, hiszen a résztvevők hozzák saját impulzusaikat” – fogalmazott a ferences szerzetes.
Kiemelte a kézikönyv határozott egyházi fókuszát: így az áldozat és az elkövető viszonyában hangsúlyozza az emberi méltóság tiszteletét, figyelmet fordít a pasztorációra, segít abban, hogyan történjen a kommunikáció a közösség felé.
A műhely szervezői örömmel fogadják a média érdeklődését; fontosnak tartják, hogy katolikus médiumok beszámoljanak munkájukról, hangot adva annak, hogy „békeidőben” is folyik a munka. Magát a képzésben való részvételt is felajánlják számukra, hiszen bármelyik országos egyházi média kerülhet abba a helyzetbe, hogy kommunikálnia kell esetekről.
Mind Dobszay Benedek, mind Márkus Roland megfogalmazták, mennyire fontos, hogy a „jó hír” is nyilvánosságot kapjon. Az egyházi média részéről továbbá lényeges az ismeretterjesztés, illetve hogy nézőpont- és szemléletformáló tartalmaknak adjon felületet, így például arról, mi az áldozattá válás, a bántalmazásban érintett közösségek dinamikája.
Az Egyház akkor fog tudni még jobban működni a gyerekvédelemben, ha megértjük azokat a háttérben ható pszichológiai helyzeteket, amelyek ezekben az esetekben megjelennek – hangzott el a műhelynapon.
Dobszay Benedek hangsúlyozta azt a törekvésüket, melynek során aktívan kapcsolatot építettek a civil sajtóval, köztük annak olyan képviselőivel, akik nem tekinthetők „baráti” beállítottságúnak. „Meghívtuk őket, nyitottan fogadtuk kérdéseiket. Békeidőben nagyon lényeges ez a kapcsolatépítés. Mára megvannak azok a vonalak, ha történik valami, tudunk beszélni, és a tájékoztatásunkból születik meg a cikk; tudjuk alakítani, mi kerül bele” – mutatta fel a kapcsolatok értékét.
Márkus Roland kiemelte a „Nyilvánosság és gyermekvédelem” azon alkalmát, amikor gyermekvédelmi szakemberek és újságírók beszélgettek, ütköztették gondolataikat, hogyan tudnak jól kommunikálni az áldozatokat segítve.
A műhely továbbá azért is fontos, mert reflexió alá helyezi, hol tart a Katolikus Egyház ezekben a kérdésekben, mit kell még tenni külön-külön és együtt. A spanyol és angol nyelvterületet jól ismerő piarista szerzetes szerint fontos, hogy a média nyitott legyen erre a kommunikációra. „Találkozunk a megszólalástól való félelemmel, holott az áldozatokat az segíti, ha több felé fordulhatnak. Az áldozatnak bizalma abban az intézményben, ahol a sérelem érte, általában nincs, így inkább a nyilvánosság felé fordul, minél több sajtóorgánumot el akar érni. Katolikus lapok részéről pedig határozottan éreznek támogató, bizalmi közeget” – véli Márkus Roland amerikai és spanyol példákra utalva.
Rámutat: a katolikus médiának sem lenne szabad félnie beszámolni visszaélésekről; épp a megtisztulás útja lehet, hogy felvállalják a témát. „A saját felületeinken minden lehetőségünk megvan, hogy azt tegyük hírré, amit mi fontosnak gondolunk” – hangsúlyozta a piarista szerzetes.
Az Emberi Méltóság Stratégia képviselői pozitívan értékelik a párbeszédet, és bizakodóak abban a tekintetben, hogy az egyházmegyék, akik eddig még nem kapcsolódtak, azok is nyitnak feléjük. „Egyrészről át kell törni azt az ingerküszöböt, hogy megértsék, mi ez, és rájöjjenek, hogy van értelme. Másrészt, ugyan nem szerencsés, de az szokott segíteni, amikor valahol kipattan egy ügy, és mondjuk félrecsúszik a kommunikáció, vagy épp’ hallgatnak, s ezzel megégetik magukat, akkor megkeresnek minket, és eljönnek a képzésre. Mi nem erőszakolunk rá senkire semmit, viszont nagyon szívesen fölkínáljuk tudásunkat mindenkinek. Így vagyunk együtt egy együtt tanuló, közösen gondolkodó csapatként” – fogalmazott a műhelynapon Márkus Roland SP.
Fotó: Lambert Attila
Trauttwein Éva/Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
