Sepsiszentgyörgy város önkormányzata május 3-án, a 33. Szent György Napok záróeseményén négy olyan személyiségnek adományozott Pro Urbe díjat, akik a közösségért több évtizedes önzetlen munkát végeztek. Márkus András plébános mellett elismerésben részesült Fekete Márta műépítész, Opra Mariana Sanda aneszteziológus és intenzív terápiás főorvos, valamint Török József volt politikai fogoly.
Az alábbiakban szerkesztve olvashatják Hajdu János főesperes Márkus Andrásról szóló laudációját.
Márkus András 1955. február 19-én született Székelyudvarhelyen, Marcus Ottó és Marossy Ilona harmadik gyermekeként. Gyerekkora első éveit apai nagyszüleinél töltötte. Ott találkozott a német és a román nyelvvel, valamint a napi rendszeres imádsággal. Iskoláit szülővárosában végezte, az 1–8. osztályt magyar nyelven. Az első kudarc is itt éri: a nyolcadik osztály elvégzése után sikertelenül felvételizett a tanítóképzőbe.
Végzős gimnazistaként találkozott Istennel. Az isteni hívás erősnek bizonyul. Édesapja tudta és beleegyezése nélkül felment Gyulafehérvárra, ahol sikeres felvételt nyer a teológiára. Ezt követte a kilenc hónapos katonaság a sepsiszentgyörgyi hegyivadászoknál.
1975-ben kezdte meg teológiai tanulmányait Gyulafehérváron. Nagy szeretettel és nosztalgiával emlékezik ezekre az évekre és tanáraira. A hat év alatt gépelte a teológiai jegyzeteket, majd másodévtől szervezte és rendezte az összes ünnepséget: Mikulást, karácsonyt, húsvétot, Mária-ünnepet és nem utolsósorban a szilveszteri kabarét. Kiváló humora révén elnyerte a „Cirkusz” becenevet.
Első állomáshelye Brassó-Bolonya volt, ahol segédlelkészként kezdte papi életét. Román nyelvi tudása nagy segítségére volt a román diákok hitoktatásában. Egy év után a háromszéki Gelencére kerül, ott kezdődött cigánypasztorációs tevékenysége. Sok anekdota fűződik a cigány gyermekekkel való foglalkozásához. Ezt követte nyolc év Gyergyóremetén. Meghatározó nyolc esztendő volt ez a kiváló néhai Orbán László pápai prelátus védő és baráti szárnyai alatt. Sok élménnyel és tapasztalattal érkezett Sepsiszentgyörgyre 1991. augusztus 1-jén.
Személyéhez kötődik a Mária, Világ Királynője-plébánia indulása és a Néri Szént Fülöp cigány iskola alapítása.
Saját magát a cigányok papjaként nevezi; munkássága, nevelői tevékenysége az őrkői cigány közösségre nagy hatással van, amelyet immár 35 éve végez, először mint Csíki utcai beszolgáló plébános, utána pedig 1996-tól mint őrkői plébános. Szociális érzékenységéről tesz tanúságot az is, hogy szívesen vállalja a plébániákhoz nem tartozó és hajléktalan hívek temetését.
Sok éven keresztül kiváló pedagógusként, latintanárként gazdagította a Székely Mikó Kollégium és a Mikes-líceum diákjainak tudását. Nemcsak tanított, hanem nevelt is. Diákjai elismeréssel emlékeznek sokszínű óráira.
Tizenöt éve vasárnaponként a központi Szent József-templomban végzi az esti szentmiséket Sepsiszentgyörgyön, kiváló prédikációival gazdagítja és örvendezteti meg a lelkeket. Reményt ad, növeli a hitet, és buzdít a felebaráti szeretetre. Ha pár szóval kellene jellemezzem, így foglalnám össze: szociális érzékenység, empátia, Egyházához való hűség és engedelmesség.
Forrás: Háromszék/Romkat
Fotó: Sepsiszentgyörgy város önkormányzata, Háromszék
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
