Vadkerti Imre hangja sokak számára a Felvidéken és az egész Kárpát-medencében egyet jelent azzal az ismerős érzéssel, ami az őshazát, az összetartozást idézi meg a szívekben. Ötvenedik születésnapja és a Magyar Arany Érdemkereszt adta az apropót a beszélgetéshez, de hamar kiderült, hogy ez most nem egy klasszikus „pályakép”. Szó esett döntésekről, amiket nem volt könnyű meghozni, szó volt csendről és színpadi zajról és arról a belső tartásról, ami talán különösen ismerős nekünk, felvidéki magyaroknak. Hogy mit jelent innen elindulni, itt maradni, és közben egy közösséget is képviselni, sokszor kimondatlanul is. Ez a beszélgetés nem csak egy énekesről szól. Inkább arról, hogy mi tart meg bennünket, amikor az élet épp próbára tesz, vagy bőséggel kínál. És hogy a hang – ha igaz – mindig utat talál magának.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
