Húsvét 5. vasárnapja – Gondolatok az evangéliumhoz (Jn 14,1–12)
„Na, ezt nem teheted” – talán valami hasonló gondolat lehetett az apostolokban, amikor Jézus így szólt: „elmegyek helyet készíteni számotokra” (Jn 14,2). Minden korábbi biztosíték és vigasztaló szó ellenére úgy látszik, hogy a tanítványok tartanak Jézusnak ettől a mondatától. Amikor elszegődtek a követésére, úgy gondolták, hogy a Mester mindig velük lesz, vezeti lépteiket és segíti őket; együtt haladnak az élet útján. Ám most úgy tűnik, mégis elhagyja őket. Vajon visszajön még? Tamás mondata megvilágítja tanácstalanságukat: „Uram, nem tudjuk, hová mégy, hogyan ismerhetnénk az utat?” (Jn 14,5) Válaszul
Ebben a helyzetben egészen biztos, hogy a tanítványoknak nagyon nehéz volt elfogadni és megérteni ezeket a szavakat.
A hónapok, az évek, amelyeket Jézussal töltöttek, most átértékelődnek. Hallani a szavát, látni mindazt, amit tesz, osztozni vele a mindennapok dolgaiban – mindez formálta őket. Sokszor nehezen értettek meg valamit, nemegyszer rosszul döntöttek, de tanultak, és haladtak az úton. Láthatták Jézust, hogy miként fordul az emberekhez, láthatták, amint az Atya szeretetét továbbadja. Megtapasztalhatták, hogyan éli az életét. Szép lassan, de mind biztosabban és egyre érzékenyebben kezdték megismerni ezt az utat, és közösen járni rajta. Kezdték úgy látni, mint az igazság útját, úgy ismerni, mint az élet útját; és végül az Út követőivé váltak.
Mi is meg vagyunk hívva Jézus követésére. Nem vagyunk egyedül! Húsvét után Jézus más módon akarat az övéivel maradni, mint korábban, nem kevésbé valóságosan, ám fizikailag más módon. Felment a mennybe, de megígérte, hogy elküldi nekik a Szentlelket, aki mindvégig velük marad.
Péter szavaival élve, mi „választott nép, királyi papság, szent nemzet, megváltott nép vagyunk” (1Pét 2,9). Az Úton járva felismerhetjük, hogy a megígért Szentlélek velünk van, vezet minket az Igazság és az örök haza felé.
Szerző: Kisiván Csaba
Fotó: Lambert Attila
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
