Az elnök megmondta kerek perec, hogy ő csak közvetítőként vesz részt ebben a cirkuszban. A félelnöki rendszerre az jellemző, hogy az államfőnek fontos szerepe van a honvédelemben, külpolitikában, ő nevezi ki a miniszterelnököt stb. – és nem mellékesen jellemző rá az is, hogy a polgárok közvetlenül választják az ország első emberét (mi is rá szavaztunk, most meg azon csodálkozunk, hogy a bukarestiek vajon mi okból választották meg kétszer is főpolgármesternek). Talán ebben a félelnöki rendszerben Grindeanuék kissé megijesztgették Nicușor Dant, hogy ellenzékben nekiállhatnak még őt is megbuktatni, hiába volt jó tanuló még Párizsban is?
Volt nekünk egy elnökünk Klaus Iohannis személyében, akit kétszer is megválasztottak. Neki is gondjai voltak a szociáldemokratákkal (a PSD-vel), akiket vörös pestiseseknek nevezett, és azt mondta, hogy a közelébe se engedi a kormánynak, aztán összeborult velük, és azok vígan kormányoztak Iohannis liberálisaival.
Most – bár eddig kormányon voltak – a PSD-sek azt mondják, nekik az a fontos, hogy „az embereknek jó legyen” (biztosan a saját embereikre gondoltak). Mondták azt is: nem akarják, hogy az ország tönkremenjen, ezért hát kiszálltak a kormányzásból – lehet, hogy most éppen miattuk megy tönkre. Minisztereik ki is léptek a kormányból annak rendje s módja szerint, de (biztos, ami biztos?) 49 államtitkáruk és 21 prefektusuk még fogja maga alatt a széket. Állítólag addig maradnak, míg a PSD bizalmatlansági indítvánnyal nem süt ki egy kormánybuktát, jobban mondva kormánybuktatást. (Vagy esetleg Bolojan ki nem rúgja őket.) Embereik ott vannak az alkotmánybíróságon, a bíróságokon, a veszteséget termelő, de pár embernek azért busás jövedelmet biztosító állami vállalatoknál, mindenféle igazgatótanácsokban, sok megyében sok jó helyen…
Bolojannak a PSD szerint „szörnyű” tevei vannak, mivel többek közt arra szánta el magát, hogy kivonja az „okos fiúkat” az energiapiacról. Pedig amióta a pályán vannak, az okos fiúk biztos okos férfivá értek, üzleteik pedig már a feleségeik, lányaik nevén vannak. (Lehet, hogy okosabbak, mint tanult elnökünk, Nicușor Dan, és ők is megpróbálják majd megbuktatni Bolojant.) Aztán neki akar állni a nyugdíjkorhatár emelésének a katonaságnál. (Félhet tőlük is, mert amazoknak puskájuk is van.) Ezenkívül az állami alkalmazottak fizetési rendszerét is meg akarja változtatni, amivel egy egész (had)sereg ellenséget szerezhet magának a katonák mellett.
Emlegetik az előrehozott választásokat is, bár addig még elég hosszú az út, mert ebben a félelnöki rendszerben ahhoz két kormányt is le kell szavaznia a parlamentnek, és csak akkor lehet szélnek ereszteni a törvényhozást. Márpedig aki négy évre lett parlamenti képviselő, az bizony nehezen mond le félúton a mandátumáról, egy új választáson sokan kívül rekedhetnek.
Az AUR főnöke, George Simion sem szeretné Bolojan reformjait, és ha netán előrehozott választások lennének, a mostani, állítólag 37 százalékos támogatottságát még növelhetné is – a többiek kárára. S akkor tán ő szövetkezik majd a PSD-vel. Persze ezzel Románia eleshetne a Brüsszel által nekünk ígért milliárdoktól (ami az AUR-osoknak sem lenne sokkal jobb, mert hiába kerülnének kormányra, kevesebb lenne az eltéríthető pénz). De legalább George Simion megint megígérhetné afféle „marketingfogásként” a 35 ezer eurós lakásokat, mint korábban.
Simion most azt mondja, hogy bárkivel hajlandó tárgyalni a válság feloldása érdekében, aki elfogadja feltételeit, ám ezekkel csak elijeszti a parlamenti képviselőket: többek közt a parlament létszámának csökkentését szeretné, és a pártszubvenciók levágását is szükségesnek mondja.
Mivel tájainkon úgy megy a pártváltás, mint jobb helyeken a fehérneműcsere, nem tudom, hogy a miniszterelnök miért nem tudja magához csábítani az ellenzékben levő vagy a magukat függetlennek nevező képviselőket, akiket bevonhatna a kormányzásba, és megoldódna a krízis. Esetleg felajánlhatna egy-egy miniszteri vagy államtitkári, prefektusi széket. Ez ellen biztosan nem prüszkölne Brüsszel sem.
Fotó: Presidency.ro
Forrás:3szek.ro
Tovább a cikkre »
