Kaliňák tovább hergel: A saját kitelepítésükre önként jelentkeztek a magyarok

Robert Kaliňák csütörtökön a parlamenti kérdések órája során szólalt fel, amikor is a távollévő Robert Fico kormányfő helyett válaszolt Richard Dubovický (Progresszív Szlovákia – PS) képviselő kérdésére. A kérdés lényege az volt, vajon Szlovákiának megéri-e kockáztatnia a Magyarországgal való jó viszonyát azzal, hogy a jogrendjében tart olyan büntető paragrafust, amely a szabad véleménynyilvánítást kriminalizálja. A PS képviselője nem titkoltan a a lex Benešként hírhedtté vált szájzártörvényre gondolt, amelyet a parlament tavaly év végén fogadott el. A kormányfő helyett annak helyettese és legközelebbi munkatársa, Robert Kaliňák válaszolt, és kifejtette, a Büntető Törvénykönyv legutóbbi változtatásának kritikája csak látszatprobléma, és igazából a sokat emlegetett Beneš-dekrétumok témája mögött vagyonszerzés, pénz és trükközés van – na nem Szlovákia, hanem az egykor kitelepítettek leszármazottai részéről. Kaliňák elmondta, a probléma alapját a kitelepítések jelentik, amelyet a kormányfő-helyettes hivatalos nevén „lakosságcserekként” említett.

Kaliňák szerint teljesen természetes, hogy a lakosságcserére önként(!) jelentkező magyaroknak le kellett mondaniuk a Szlovákiában maradt ingatlanvagyonukról, mint ahogy azt is természetesnek tartotta, hogy az így tulajdonos nélkül maradt vagyon (Cseh)Szlovákiát illette meg. Hozzátette, ha az ilyen vagyonszerzés során akadtak adminisztratív problémák, amelyek miatt nyolcvan éve nem államosították ezeket a földeket, akkor azt most a Szlovák Földalap teljes joggal teszi meg, ami már csak azért is jó dolog, mert így megakadályozható, hogy akár egy sima névazonosság miatt valaki örökösnek adja ki magát, és így jusson földvagyonhoz.

Kaliňák érvelése rendkívül sértő a szlovákiai magyarságra nézve, hiszen a lakóhelyükről való kitelepítés és a vagyonvesztés nem önkéntességi alapon zajlott, hanem listák készültek a kitelepítésre kárhoztatott nemzettársainkról és a visszaemlékezések szerint éppen a módosabb családok kerültek fel az ilyen listákra, akiknek a vagyonára már szemet vetettek a helyi hatalmasságok, vagy akár a Magyarországról Szlovákiába a csalogató vagyonszerzés és a jobb élet nevében toborzott  betelepülő szlovákok.

A sors fintora, hogy a szlovák kormányfő nevében beszélő Robert Kaliňák két héttel a kitelepített magyarok emléknapja (április 12.) után köpi szembe a marhavagonokban és málhás teherautókon szállított, lakóhelyükről kiebrudalt magyarok emlékét. És furcsa fintor az is, hogy szintén két hete hunyt el az a Vadkerty Katalin történész, aki a legrészletesebb krónikása volt a nyolcvan éve lezajlott eseményeknek, s már nem hallhatta, hogy a hivatalos politika egy emberöltő múltával megkérdőjelezi azt a sorsot, ami a szlovákiai magyaroknak kijutott. Sokan az új lakóhelyre érkezők közül hosszú ideig ki sem csomagolták ingóságaikat, abban bízva, hogy hamarosan visszatérhetnek otthonukba…

Soha nem szabad szem elől téveszteni, hogy a szlovákiai magyarok kitelepítése, a „lakosságcsere” nem önkéntes alapon zajlott. A kitelepítést Beneš és az akkori hatalom a németek egyoldalú kitelepítése alapján képzelte el, hogy így egy etnikailag homoén, kisebbségek nélküli Csehszlovákiát hozhasson létre. A magyarok esetében viszont (Sztálin kivételével) a nagyhatalmak nem járultak hozzá az egyoldalú kiűzéséhez, ezért kellett a szalonképesebb „lakosságcserére” rávenni a világháború után meggyengült magyar kormányzatot.

Ma7