Paradox módon a nem elgondolhatóként definiált Istenről gondolkodik, üzen ma esti versünk. Pontosabban kérdéseket szegez nekünk. Elbírjuk-e ennek az örvénylő titoknak az állandó és erős vonzását? Meglátjuk-e, észrevesszük-e érintései nyomát?
A HELY
Isten helye nem a van és a nincs
határa és maga sem létezés,
sem a lét megfordítása: a nemlét.
Isten az, ki nem elgondolható
Hírdetés
és mindörökre elképzelhetetlen.
Örvénylő titok. Elbírja e vonzást
ez az embernek álcázott teremtmény?
E folytonosan újra alkotott
lélek egyetlen cseppjét a titoknak?
Mint amikor megérinti a tenger
a parti sziklát. Nem marad nyomában
vízcsepp sem, csak a sós keserűség.
Kép: Borsodi Heni
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
