Petr Pavel cseh államfő, korábbi NATO-tábornok úgy látja: az Európai Egyesült Államok létrehozása elkerülhetetlen. Az ötlet persze nem tőle származik, az Európai Egyesült Államok kifejezést először Churchill használta a második világháború befejezése után a belga szenátus és képviselőház egyesített ülésén elmondott beszédében, megjegyezve, hogy az eredetileg a háború előtti Páneurópa-mozgalom alapítójától, gróf Richard Nicolaus Coudenhove-Kalergitől származik.
Churchill úgy vélte, hogy „az Európai Egyesült Államok úgy egyesítheti a kontinenst, amire a Római Birodalom bukása óta még nem volt példa, egy olyan egységben, ahol a népek jólétben, békében és igazságos viszonyok között élnek együtt”. Nos, erre a kocsira kapaszkodott most fel a cseh elnök is, aki szerint az Európai Egyesült Államok az egyetlen megoldás Európa számára, hogy megőrizze jelentőségét a világpolitikában. „Egyre inkább látszik, hogy a következő időszak – ami nem lesz rövid – a globális nagyhatalmak korszaka lesz. Európa pedig csak akkor lehet globális nagyhatalom, ha egy hangon szólal meg” – véli a cseh elnök, jó katonaként a brüsszeli indulót fújva.
A brüsszeli globalista-centralista törekvések nyomán ugyanis egyre komolyabban merül fel a sorsdöntő kérdés, vajon melyik irányzat győz, megmarad-e az Európai Unió független, szuverén európai országok szövetségeként vagy a hatalmat teljes mértékben Brüsszelben központosító Európai Egyesült Államokká alakul?
Azok számára, akik csak legyintenek erre, intő jel, hogy a magyarok a saját bőrükön tapasztalják immár másfél évtizede, hogy az EU intézményei egyre több belpolitikai kérdésbe próbálnak beleszólni, pontosabban többek között a jogállamisági viták mentén kialakított, egyre erősödő politikai és pénzügyi nyomásgyakorlási eszközökön keresztül rákényszeríteni az akaratukat Magyarországra.
A másik ok, ami miatt az európaiak könnyelműen kezelik a brüsszeli központosítás veszélyét, hogy az Európai Egyesült Államok építése „fű alatt” zajlik, hogy elkerüljék a demokratikus vitát és a tagállamok ellenállását. Ezt az eljárást mindennél szemléletesebben fejezik ki Jean-Claude Junckernek, az Európai Bizottság korábbi elnökének ide vonatkozó cinikus szavai is:
„Elhatározunk valamit, aztán otthagyjuk az asztalon, és várjuk, hogy mi történik. Ha senki sem háborodik fel, mert a legtöbb ember nem érti, hogy mit is jelent a döntésünk, akkor lépésről lépésre haladunk tovább, amíg nincs visszaút.”
Ugye milyen demokratikus, átlátható és törvényes eljárás?
S hogy mit is jelentene az Európai Egyesült Államok asztalon hagyott, s most Petr Pavel által felcsippentett ötlete? Röviden és velősen a tagországok szuverenitásának, önálló döntéshozatalának ellehetetlenítését. Bővebben egy szoros politikai együttműködés eszméjének megvalósulását, amelyben a nemzetállamok politikai státusza tovább gyengülne. Viszonyítási alapként jusson eszünkbe, hogyan bánik már most az Európai Bizottság a „renitenskedő” államokkal…
Ezért is akkora szálka Brüsszel szemében a Patrióták Európáért politikai csoport az Európai Parlamentben és ezért volt olyan fontos az Orbán-kormány választási vereségének minden eszközzel történő elősegítése, mivel ezek komoly akadályt jelentenek a brüsszeli álom, az Európai Egyesült Államok megvalósításában. S hogy miért lenne olyan fontos a tagállamok szuverenitását egyre diktatórikusabb módszerekkel elnyomó Brüsszel számára az Európai Egyesült Államok megvalósulása?
Elsősorban a tagállamok elveszítenék önrendelkezési joguk jelentős részét. A döntéshozatal brüsszeli központosítása miatt a nemzeti parlamentek és kormányok mozgástere a jelenlegihez képest is markánsan leszűkülne. Európa sokszínű, eltérő nyelvű, történelmű és kultúrájú nemzeteinek egységes államkeretbe kényszerítése a nemzeti identitás és kulturális sajátosságok felszámolását eredményezné.
Az Európai Egyesült Államok működése még bürokratikusabb lenne, a döntéshozatal még messzebb kerülne a tagállamok polgáraitól és a helyi igényektől. A közös gazdaságpolitika és valuta tovább mélyítené az eltérő fejlettségű régiók közötti különbségeket, amennyiben az egységes szabályok figyelmen kívül hagynák az egyes tagállamok gazdasági sajátosságait. Az eltérő érdekek miatt a mélyebb integráció komoly belső feszültségekhez vezetne.
S ezek a problémák csak a jéghegy csúcsai lennének, viszont épp elegendőek ahhoz, hogy felmérjük, milyen messze kerültünk a Churchill által elképzelt európai egységtől, „ahol a népek jólétben, békében és igazságos viszonyok között élnek együtt”. A mai realitást sokkal inkább jellemzik Jean-Claude Juncker cinikus szavai, bár a mostani vezetők módszerei még ennél is jóval erőszakosabbak, ravaszabbak.
NZS/Felvidék.ma
Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »
