Közös gondolkodásra hív az iskola szerepéről a kortárs művészet: Az Iskola a láthatáron című időszaki kiállítás a Pannonhalmi Bencés Főapátság falai között teret ad a kérdéseknek, a tapasztalatoknak, és annak a folyamatnak, amelyben az ember önmagát, a világot próbálja megérteni. A tárlatot április 24-én Hortobágyi T. Cirill főapát és Rubovszky Rita, a CIF főigazgatója nyitotta meg.
Hortobágyi T. Cirill főapát köszöntőjében két egymáshoz szorosan kapcsolódó gondolat mentén értelmezi az iskola és a kortárs művészet szerepét a Pannonhalmi Bencés Főapátság életében, és hozza közös nevezőre őket az ember formálásának feladatában.
Bencés értelmezésben az iskola sokkal inkább életforma, feladata messze nem merül ki a tudás átadásában: az ember egészének alakítására törekszik. A Szent Benedek Regulája által meghatározott egyensúly – ima és munka, csend és szó, közösség és egyedüllét között – olyan nevelő közeget hoz létre, ahol a fiatalok megtanulnak figyelni: önmagukra, másokra és az élet alapvető kérdéseire. A mai, információval túlterhelt világban, melyben a fiatalok különösen erős kihívások között élnek, identitáskeresés, gyorsan változó elvárások közepette, különösen fontos, hogy az iskola belső iránytűt adjon, és az „úton maradás lendületét” erősítse. A bencések vallják, az ember nem redukálható teljesítményére: a tudás mellé mélységet, a verseny mellé közösséget, a hasznosság mellé értelmet kell adni. Ezért fontos a szerzetesek számára az oktatás: nem kész válaszokat kínálnak, hanem közös keresésre hívnak, ahol a figyelem, a csend és a kapcsolatok formálják az embert – fogalmazott a főapát.
Ezzel szorosan összefügg a monostor kortárs művészethez való viszonya, mely a jelenkorral való találkozás egyik legérzékenyebb módja. Ezzel is azt mutatják meg, hogy bár a monostort gyakran a múlt őrzőjeként képzelik el, a bencés hagyomány valójában élő és párbeszédre nyitott. A kortárs művészet ebben a párbeszédben azért különösen fontos, mert nem kész válaszokat ad, hanem kérdéseket tesz fel – éppen úgy, ahogyan a szerzetesi élet is a keresésre, a „quaerere Deum”-ra épül.
Ezért a Főapátság nemcsak befogadja, hanem tanulni is akar a művészettől.
Így mutatnak rá a kiállítással arra, hogy az iskola és a kortárs művészet egészen más terep, mégis ugyanazt a célt szolgálja: érzékenyebbé tenni az embert a valóságra, másokra és a kimondatlan dimenziókra. Az iskola megtanít figyelni, a művészet pedig látni – együtt pedig hozzájárulnak ahhoz, hogy az ember nyitottabbá váljon a világ és önmaga mélyebb megértésére – mondta a főapát.
A kiállítást Rubovszky Rita, a Ciszterci Iskolai Főhatóság (CIF) főigazgatója nyitotta meg. Az oktatási szakértő, aki az elmúlt napokban személyét, katolikus elkötelezettségét érintő viták kereszttüzébe került arra hívott meg, hogy az iskola feladatáról gondolkodjunk. Rámutatott, a fenti vitában, amely nem a valóságról, hanem a bennünk élő képekről, elképzelésekről, félelmekről és vágyakról szólt, az iskola – és mindaz, amit jelent – mintha kikerült volna a közös látómezőből. Rubovszky Rita számára ezért Az iskola a láthatáron cm nem állítás, hanem kérdés: hogyan lehet újra meglátni és megérteni azt, ami az iskola lényege. Értelmezésében
Nem birtokolható és nem lezárható, hanem mindig úton van, mindig közeledés valami felé – ezért marad a „láthatáron”. Az iskola így nem kész válaszokat ad, hanem kérdéseket tart életben, és lehetőséget teremt arra, hogy a valóság összetettsége megmutatkozzon.
A remény nem mint valami naivitás jelenik meg, hanem kitartásként és újrakezdésként. Az iskola tapasztalata történetek sokaságát hordozza, melyben jó és rossz élmények nem egymást váltják, hanem egymást kiegészítik. Ezt a kettősséget Ottlik Géza a „sár és hó” képével ragadta meg: a sár a kiszolgáltatottság, a fegyelmezés, a nehézség világa, míg a hó az emlékezet jótékony takarója, amely elviselhetővé, sőt értelmezhetővé teszi a múltat. A remény nem a nehézségek eltűnését jelenti, hanem azt, hogy azok értelmet nyerhetnek, átformálhatók. Ebben a perspektívában a nevelés nem hibátlan rendszerek működtetése, hanem az esendőség elfogadása és a folyamatos újrakezdés gyakorlata.
A sebezhetőség az iskola egyik alapélményeként jelenik meg. Nem gyengeség, hanem az emberi létezés természetes állapota: a formálódó identitások, a test és lélek kiszolgáltatottsága, az emlékek és tapasztalatok rétegződése mind ezt mutatják. A művészeti példák arra világítanak rá, hogy az iskola nem steril tér, hanem érzékeny, sokszor kimondatlan folyamatok, „sebezhető testek, alakuló identitások, és sokszor kimondatlan tapasztalatok” tere.
A periféria pedig nem hiányként, hanem sajátos nézőpontként kap hangsúlyt. Az előadó – Ferenc pápa gondolatát idézve – úgy látja, hogy
Így Rubovszky Rita értelmezésében az iskola sem központ, ahonnan „rendet osztunk szét”, és nem a hatalomgyakorlás tere, hanem határhelyzetek sora, ahol különböző világok találkoznak, s talán éppen ebből a feszültségből születhet meg a megértés. Így még az is lehet, hogy ma maga az iskola is perifériára szorult a közbeszédben – de éppen ez ad lehetőséget arra, hogy új módon váljon láthatóvá: „Nem mint kész válasz, hanem mint kérdés.”
A megnyitóbeszéd azt üzeni, az iskola és a kiállítás közös tere abban áll, hogy nem leegyszerűsítenek, hanem láthatóvá tesznek: teret adnak a kérdéseknek, a tapasztalatoknak és annak a folyamatnak, amelyben az ember önmagát és a világot próbálja megérteni.
Dejcsics Konrád, a Főapátság kulturális igazgatója kifejtette, az iskola tematikus évében arra vállalkoztak, hogy a „bevonás és a felhatalmazás módszerével, együttműködésben, egymás megismerésére és az új információkra nyitottan dolgozzunk együtt kortárs művészekkel”.
A kulturális igazgató kérdésünkre elmondta, a kiállítás a Pannonhalmi Bencés Főapátság és a kortárs művészek közötti párbeszéd tere. Olyan fiatal alkotókat hívtak meg, akik gyakran távol állnak az egyházi élettől, így a közös munka bevonzza az ő közegüket is. A találkozás kölcsönös nyitást igényel mindkét fél részéről, és egy előítéletmentes, közös gondolkodást hoz létre. A Főapátság tudatosan megőrzi a művészek autonómiáját, bizalomra épít, így a kiállítás valódi együttműködésként jön létre, amelyben a kortárs művészet kérdésfeltevései és az egyházi hagyomány párbeszédbe lépnek egymással.
A kiállítás kurátora K. Horváth Zsolt, a Metropolitan Egyetem oktatástörténésze arról beszélt, hogy a kiállítás koncepciója az iskola mint élethosszig tartó, befejezetlen folyamat értelmezésére épül, amely nem zárul le az iskolai évek végével, hanem az egész életet végigkíséri. Kiindulópontja Iskola a határon, amely az emberi formálódást és nevelődést állítja középpontba.
A tárlat három tematikus egységre tagolódik, a regény szerkezetét követve, és ezekben az iskola különböző aspektusait vizsgálja: az egyéni alakulást, az intézményi kereteket és rituálékat, valamint az alternatív, reformpedagógiai törekvéseket. Fontos eleme, hogy nem választja szét a múltat és a jelent:
A kiállítás nyitott értelmezési keretet kínál: nem lezárt állításokat fogalmaz meg, hanem személyes tapasztalatokra építve gondolkodásra és párbeszédre ösztönöz az iskola szerepéről és hatásáról.
Alkotó művészei: Fátyol Viola, Forgács Péter, Lődi Virág, a Kis Varsó művészpáros, Gálik András, Havas Bálint, Szabó Nóra.
A kiállítást beveztő tájékoztató felhívja a figyelmet, hogy a középpontban a „Bildung” eszméje áll, amely az ember egészének – értelmi, érzelmi és testi – formálását jelenti. Ez az egyetemes pedagógiai ideál abból indul ki, hogy
A tárlat a múlt és a jelen példáit együtt kezeli, megmutatva, hogy a pedagógia története folyamatos kísérlet egy igazságosabb és emberközpontúbb iskola megteremtésére – a tudós tanár eszményétől a demokratikus és művészeti nevelési törekvésekig. Ugyanakkor kritikát fogalmaz meg a mai, haszonelvű oktatással szemben, amely gyakran eltávolodik a gyermek valódi szükségleteitől, és növeli az egyenlőtlenségeket.
A kiállítás így a „Bildung” és a közösségi önnevelődés jelentőségét hangsúlyozza, és arra keresi a választ, hogy az iskola válsága hanyatlást jelent-e, vagy inkább új lehetőséget egy szabadabb, egyenlőbb és emberibb oktatásra.
Az iskola a láthatáron című kiállítás november 24-ig ingyenesen megtekinthető Pannonhalmán.
Fotó: Pannonhalmi Főapátság
Trauttwein Éva/Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
