Rmeish, Debel és Ain Ebel a dél-libanoni falvak, melyeket lakóik még nem hagytak el és az IDF még nem rombolt le. Mindhárom település keresztény; kétezer család él itt, akik nem tudnak elmenekülni, mert az utakat, főleg Bejrút felé, az izraeli hadsereg lezárta. Tony Elias, Rmeish maronita plébánoshelyettese beszélt a helyzetről a Vatican Newsnak április 21-én.
Az ötvenöt dél-libanoni falu közül, ahol az izraeli hadsereg buldózerekkel és kotrógéppel rombolja le az elmúlt hetek heves bombázásai után még állva maradt utolsó középületeket, iskolákat és magánházakat, és ahová a katonai vezetés megtiltotta az elmenekült lakosok visszatérését, még mindig van három, szinte sértetlen, lakott település. Ez a három falu az utolsó azon a földsávon, amely a Litani folyó mentén húzódik, és amelyet az IDF, az Izraeli Védelmi Erők parancsnokai pirossal jelöltek azon a térképen, amellyel a közösségi médiában és a világ előtt bejelentették, hogy éppen ott erősítették meg felügyeletüket a fegyverszünet és a tűzszünet ellenére. És jaj annak, aki meg meri közelíteni ezt az újonnan kijelölt határvonalat.
A településekhez vezető utakat lezárták
Rmeish, Debel és Ain Ebel lakói nem akartak elmenekülni. Vagy talán már nem sikerült időben elmenekülniük… Mindannyian keresztények, akik csapdába estek, amelyből senki nem tud kijutni: az izraeli hadsereg nem engedi. „Minden utat lezártak. Nagy erőfeszítéssel tudunk csak vizet, bébitápszert és gázolajat bejuttatni” – mondja Tony Elias atya.
Sokféle kockázat
Amikor a vatikáni médiának sikerült telefonon elérnie („ma még működik a vonal, de holnap ki tudja…”), a pap elmondta, hogy néhány órával korábban a Nemzetközi Vöröskereszt járművei behajtottak a faluba, hogy elszállítsák Bejrútba a legsúlyosabb állapotban lévő betegeket, akik egyébként meghalnának. De azért is, hogy többé-kevésbé titokban elvigyék azokat, akiknek az egyetemre vagy a munkahelyükre kellett menni a libanoni fővárosba. Egy nem veszélytelen kényszermegoldás volt ez, hogy ki tudjanak jutni Rmeishből.
Békére van szükség
De ami most a legjobban aggasztja a plébánoshelyettest, az a gyógyszerek hiánya: „Rengeteg mindenre szükségünk lenne. Vannak súlyos betegek is – rákosok, cukorbetegek – számukra a gyógyszerek különösen sürgősek.”
A kérdés, amely a három falu kétezer keresztény családját foglalkoztatja, Elias atyát is gyötri: „Meddig tudunk kitartani? Az Úrba vetett bizalom megvan, imádkozunk, az emberek türelme még nem fogyott el. De meddig?” Meddig tartanak még ki azok a rizs- és lisztkészletek, amelyek most még biztosítják a túlélést a három faluban? Meddig tudják a kevés, még nyitva tartó üzletek tisztítani az esővizet, hogy iható legyen? De legfőképpen: mennyi időbe telik, mire valódi fegyverszünet, valódi tűzszünet lép életbe, amely a béke előfeltétele lehetne?
„Én – tette hozzá halkan a maronita plébánoshelyettes – 43 éves vagyok, és életem során már legalább négy háborút átéltem. És szinte mindet Dél-Libanonban. Népünk most azt akarja, hogy azok, akik a hatalmat gyakorolják, a mi országunkban is, megértsék: a fegyverek ideje immár lejárt.”
Bombák és buldózerek
Elias atya fájdalommal említi a síita muszlimok helyzetét is, akik a tűzszünet életbe lépése után azt hitték, visszatérhetnek a lebombázott falvaikba: „Megpróbáltak visszatérni otthonaikba, de amit ott találtak, az üres, elhagyatott terület volt, több száz futballpályányi pusztaság.” Ayta al-Shaab település például, amely közvetlenül Rmeish mellett fekszik, már nem létezik, teljesen a földdel tették egyenlővé. „A fegyverszünet előtt történt: nem tudom, bombákkal vagy buldózerrel rombolták-e le. Csak egy dolgot tudok: kő kövön nem maradt.”
Tony Elias egy kétségbeesett kérést fogalmazott meg, amelyet az Iránhoz kötődő síita fegyveres szervezethez, a Hezbollah felé is intézett: „Tegyétek le a fegyvereket, és engedjétek, hogy csak a libanoni hadsereg ellenőrizze a területet! Ma délen szinte minden falu megsemmisült. Mire voltak jók a fegyvereitek? Ismétlem: most a párbeszéd ideje jön, a béke ideje.”
Forrás és fotó: Vatican News olasz nyelvű szerkesztősége
Hollósi Judit/Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
