A temesvári Szent György-székesegyházban április 23-án, csütörtökön 11 órakor nyílik meg a Millenium Csanadiense 1030–2030 elnevezésű kiállítás-sorozat újabb szakasza.
A tárlat, amely az 1030-ban alapított ősi csanádi püspökség közel ezeréves fennállása előtt tiszteleg, 2030-ig, a jubileum évéig minden esztendőben egy-egy időszakot felölelve mutatja be az ősi püspökség, valamint az 1920. évi trianoni békediktátum után a területén létrejött három különálló egyházmegye, a temesvári, a szeged-csanádi és a nagybecskereki püspökség múltját, jelenét. A kiállítást is közösen szervezi a három testvéregyházmegye.
Az előkészületekről és a tárlat anyagáról Martin Roos nyugalmazott temesvári főpásztor, a jubileumi kiállítás előkészítő csoportjának koordinátora számolt be a temesvári egyházmegye odalán megjelent interjúban.
„Az idei kiállítás a csanádi egyházmegye azon évtizedeit, pontosabban azt a 164 esztendőt öleli fel, amely Temesvár 1552-es elestétől és az egyházmegye teljes területének oszmán uralom alá kerülésétől annak 1716-os felszabadításáig, illetve az 1718. július 21-i pozsareváci békekötésig eltelt” – mondta el a püspök, kifejezve őszinte köszönetét mindazoknak a magánszemélyeknek és intézményeknek – Vatikáni Apostoli Levéltárnak, a Bajor Állami Könyvtárnak, a máriaradnai Kolostori és Plébániai Levéltárnak, a szeged-alsóvárosi ferences kolostornak, a Bánsági Nemzeti Múzeumnak, valamint a Temesvári Római Katolikus Püspökség könyvtárának és gyűjteményének –, akik hozzájárultak a kiállításhoz.
„A csanádi egyházmegye török uralom alatti évei nagyon mozgalmasnak számítottak. A katolikus hívek és a papok egy része ugyan elmenekült, de valamennyien maradtak is. Az akkori évtizedek valóságát, eseményeit történészek a 19. századtól kezdve egészen mostanáig már feldolgozták, számos könyv és tanulmány jelent meg nyomtatásban. Például az akkori időkben a csanádi egyházmegye területét többször is missziós papok és püspökök járták be vagy lelkipásztori szolgálatot teljesítettek itt, és rendszeresen írtak jelentéseket a Szentszéknek a kialakult helyzetről. (…) igyekeztünk átfogó képet nyújtani az akkori hitéletről és a helyi egyház helyzetéről.
Az első táblák a missziós püspökök munkáját, utazását jelenítik meg. A dél-magyarországi egyházmegyék, Pécstől Csanádig, sőt Temesváron túl is, pontosabban a Dráva, Száva, Duna és Tisza folyók között elterülő terület, egészen a Déli-Kárpátokig akkoriban a belgrád-szendrői püspök fennhatósága alá tartozott, mivel a helyi megyéspüspököt a törökök nem engedték be az egyházmegye területére. A missziós püspökök alapos beszámolóiból napra pontosan tudjuk, hogy merre jártak és mit tettek: bérmáltak, miséztek, kereszteltek, prédikáltak. Temesvárra először 1572-ben, húsz évvel a vár eleste után, XIII. Gergely pápa megbízásából, a dalmáciai Ston megyéspüspöke, Bonifatius Stivanić a Ragusa ferences szerzetes érkezett mint apostoli vizitátor. A megmaradt katolikus hívek lelkipásztori gondozását kezdetben egyházmegyés, később szerzetes papok, főként ferencesek és jezsuiták végezték.
A táblákon helyet kap továbbá a török pasák jegyzéke, valamint három temesvári születésű török történetírót is bemutatunk: ‘Alı, az idősebb Ca‘fer pasa pecsétőrét, ʽOsman Ağa-t és Ibrahim Na‘imeddint, aki körülbelül 1702 ben született itt.
Az utolsó paneleket Temesvár és az egyházmegye felszabadításának és a pozsareváci békekötésnek szenteltük, amikor a törökök nem kis fájdalommal jegyezték meg: »Ah, gitdi Tımıșvar elimizden!« vagyis »Ó jaj, elveszett számunkra Temesvár!«” – számolt be Martin Roos püspök arról, hogy pontosan mi lesz látható.
A kiállítás második szakaszának megnyitója április 23-án, csütörtökön, 11 órakor lesz a temesvári Szent György-székesegyházban, ahol a tárlat a tervek szerint július végéig lesz látható, majd Szegedre szállítják.
Az interjú Martin Roos püspökkel IDE kattintva olvasható.
A kiállítássorozat első állomásáról ITT olvashatnak.
Forrás és fotó: Temesvári Római Katolikus Egyházmegye
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
