A Naphimnusz Teremtésvédelmi Egyesülettel együttműködésben „Teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk kéthetente azonos időben. Ezúttal a környezettel kapcsolatos kiadásokat vesszük górcső alá, mert az idő ebben az esetben is pénz.
A globális és európai környezetvédelmi politika 2026-os mérföldkövei, különösen az ENSZ Környezetvédelmi Programja által kiadott State of Finance for Nature (A természet megóvásának pénzügyi helyzete) jelentés és az uniós környezetvédelmi jogalkalmazásról szóló elemzések egybehangzóan rávilágítanak arra, hogy a természet megóvása már nem csupán etikai kérdés, hanem a globális gazdasági stabilitás alapfeltétele. A State of Finance for Nature 2026-os elemzése hangsúlyozza, hogy a természetalapú megoldásokba áramló tőke mértéke még mindig drasztikusan elmarad a szükséges szinttől, miközben a tétlenség közvetlen költségei exponenciálisan növekednek.
A jelentés rámutat arra, hogy bár a kormányzati és magánbefektetések mutatnak némi emelkedő tendenciát, a biodiverzitás csökkenésének megállításához és a klímacélok eléréséhez a jelenlegi finanszírozási szintet legalább háromszorosára kellene növelni az évtized végéig. Ezzel párhuzamosan a káros fosszilis tüzelőanyagok és a fenntarthatatlan mezőgazdaságot támogató szubvenciók továbbra is ötszörösen meghaladják a természetvédelmi ráfordításokat, ami egyfajta gazdasági öngólt eredményez:
Az európai uniós környezetvédelmi jogszabályok végrehajtásáról szóló 2025–2026-os jelentések (EU Environmental Law Implementation) rávilágítanak arra, hogy az Európai Unió tagállamaira jellemző úgynevezett végrehajtási szakadék (a kötelezően előírt teendők figyelmen kívül hagyása) évente több mint 180 milliárd eurós veszteséget okoz az európai gazdaságnak. Ez az összeg nem csupán elméleti kár, hanem konkrét egészségügyi kiadásokban, a szennyezett területek kármentesítésében és az elmaradt ökoszisztéma-szolgáltatásokban – például a természetes víztisztítás vagy a beporzás hiányában – realizálódik (Ezekről részletes leírás ITT található). Ez az összeg több, mint az EU mint szervezet éves költségvetése, működéssel, agrár- és kohéziós, nemzetközi támogatásokkal és segélyekkel együtt.
A jelentések szerint a jogszabályi keretek – mint például a természethelyreállítási jogszabály vagy a vizeinket védő Nitrát-irányelv – elviekben kiválóak, azonban a tagállami szintű következetlen betartatás és a forráshiány miatt a kitűzött célok jelentős része nem teljesül. Ez
Köztudott, hogy a befektetők ma már egyre inkább kockázati tényezőként kezelik a természetkárosítást, mivel az ellátási láncok sebezhetősége – különösen az élelmiszer- és gyógyszeriparban – közvetlenül a biodiverzitás állapotától is függ. Az EU-s jelentések ezzel összhangban figyelmeztetnek, hogy a környezetvédelmi jog alkalmazásának elszabotálása hosszú távon aláássa az unió versenyképességét a zöld technológiák világpiacán, és miatta egyre rosszabb állapotba kerülnek a természeti erőforrásaink. A tétlenség ára tehát nem csupán a természet pusztulása, hanem a gazdaság rugalmasságának az elvesztése is. Az adatok azt sugallják, hogy a megelőzésre és a helyreállításra fordított minden egyes euró legalább nyolcszoros megtérülést hoz a társadalom számára, mégis a politikai ciklusok rövidsége gyakran felülírja ezt a hosszú távú racionalitást. A 2026-os évfordulóra készült összegzések szerint a megoldás kulcsa a közfinanszírozás reformja mellett a magántőke bevonása lenne, de ehhez
Az Európai Bizottság adatai alapján a környezetvédelem az egyik legkritikusabb terület a jogalkalmazás szempontjából: a folyamatban lévő összes uniós kötelezettségszegési eljárás körülbelül 20%-a környezetpolitikai okokhoz köthető. Folyamatban lévő ügyek: 2026. márciusi adatok szerint az EU-ban összesen 1599 aktív kötelezettségszegési eljárás van folyamatban minden szakpolitikai területet figyelembe véve. Ebből nagyjából 300–320 ügy kifejezetten környezetvédelmi jellegű. Ez azt jelenti, hogy ugyan akár „papíron” (bár sokszor még ott sem) jól is állunk, a szabályok végrehajtásában nem, ami miatt nemcsak a környezetünk, egészségünk károsul visszafordíthatatlanul, hanem a versenyképességünk is csökken.
„Szembesülve az emberi képességek felelőtlen használatának lehetőségével minden állam halaszthatatlan feladata a tervezés, a koordinálás, az ellenőrzés és a szankcionálás saját területén belül. Hogyan irányítja és védelmezi saját alakulását a társadalom a folyamatos technológiai újítások közepette? Hiteles, végrehajtható az a jogszabály, amely a közjó fényében állít fel szabályokat az elfogadandó viselkedésformákról. A határok, amelyeket egy egészséges, érett és szuverén társadalomnak meg kell húznia, a következőkkel kapcsolatosak: előrelátás és elővigyázatosság, megfelelő szabályozás, az előírások végrehajtásának ellenőrzése, a korrupció megfékezése, a termelési folyamatok nem kívánt hatásainak operatív kezelése és az esetleges vagy lehetséges kockázatokkal szembeni célszerű beavatkozás.” (Laudato si’ 177.)
Szerző: Nemes Csaba
Fotó: Merényi Zita
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
