Medgyesy S. Norbert A Nyugat-Dunántúl egyházzenei anyanyelve – Népénekek, bakterénekek és karácsonyi orgonadudálás a Lajtha László Népzenegyűjtő Csoport ismeretlen lejegyzéseiben című könyve a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) kiadójának gondozásában jelent meg. A kötetet április 14-én, kedden Budapesten, a Néprajzi Múzeum MÉTA interaktív terében mutatták be.
A kötet Lajtha László zeneszerző és népzenekutató, Tóth Margit zenetudós és Erdélyi Zsuzsanna néprajzkutató Sopron és Vas vármegyei, 1951 és 1963 között zajlott és kéziratban maradt, eddig ismeretlen gyűjtéseinek első monografikus feldolgozása. A kötet lapjain a Nyugat-Dunántúl legjellegzetesebb, többségében gregorián eredetű és a 16–18. századból származó népénekváltozatai, népzsolozsmái, bakterénekei, a karácsonyi dudautánzó orgonálás dallamai és azok néprajzi vonatkozásai találhatók százhatvanhét dallam kiadásával és elemzésével. A sajátosan helyi dallamok a Dunántúli népénekek, jeles napok YouTube-csatornán hallhatók.
A dunántúli helyszíni gyűjtéseket Lajtha László, Erdélyi Zsuzsa és Tóth Margit végezték, nagyrészt az ötvenes években, fáradságos munkával, mostoha körülmények között. Tóth Margit hagyatékából a Néprajzi Múzeum etológiai archívum hangtára őrzi a zenetudós és népzenekutató kéziratos, eddig teljes terjedelmében kiadatlan, gyűjtő- és lejegyzőfüzeteit, és az általa készített támlapok sokaságát, melyek közül néhány oldalának reprodukciója a kötetben is látható.
A könyv másik fő forrásbázisa a Dunántúli népénekek című kétkötetes kézirategyüttes: ez a szintén kiadatlan összeállítás a Lajtha-hagyatékban található. Erdélyi Zsuzsanna és Tóth Margit készítette; és szótagszám alapján rendszerezve tartalmazza közel ezer népének, bakternóta, dudadallam és jeles napi szokásdallam lejegyzését.
A harmadik forrást Erdélyi Zsuzsanna kéziratos helyszíni gyűjtőfüzetei jelentik, az énekek szövegeivel, áhítatformák rögzítésével és az adatközlőkről szóló információkkal. A Nyugat-Dunántúlon tizenkét esztendőn keresztül összesen 194 települést kerestek fel a Lajtha László Népzenegyűjtő Csoport tagjai. Igazi kuriózum ez a könyv, valódi értékmentés és értékátadás, olvassák szeretettel – fejezte be köszöntését az MMA Kiadó vezetője.
Az ünnepi rendezvény moderátora, Pálóczy Krisztina néprajzkutató, főmuzeológus bemutatta Lajtha László (1892–1963) zenetudós, népdalgyűjtő, világszerte elismert zeneszerző, zongoraművész és karmester munkásságát, kiemelve: népzenei tevékenysége szorosan összekacsolódott a Néprajzi Múzeummal. 1910-ben indult első népzenegyűjtő útjára, 1913-ban pedig a Nemzeti Múzeum Népzene Tárának tisztviselője lett napidíjasként.
Az I. világháborúban katonai szolgálatot teljesített, majd a világégés befejeződése után kezdett el ismét dolgozni a Nemzeti Múzeum Néprajzi Osztályának hangszergyűjteményében. Betegsége miatt 1925-ben nyugdíjazását kérte, de mint nyugdíjas múzeumi őr jelentkezett szolgálattételre.
Lajtha László 1963-ban bekövetkezett halálát követően a csoport hagyatékát – a feladatokat és a felvételeket – az akkori Művelődésügyi Minisztérium a Néprajzi Múzeum Népzenei Osztályának adta át. Ez az intézmény gondozta és dolgozta fel az addig összegyűjtött anyagot, egyúttal folytatta a gyűjtést.
A könyvben a liturgikus ünnepkörök szerint haladnak adventtől pünkösdig, valamint az Eucharisztiához és a Mária-tisztelethez kötődő énekeket is közkinccsé teszik a népzsolozsmákkal és Mária-antifónákkal együtt. A népénekek körébe tartozó bakterénekeket és a karácsonyi dudautánzó orgonálás dallamait teljeskörűen közlik. Az énekkiadást aszerint válogatták, hogy melyik dallamnak van csak erre a tájegységre jellemző dallama, szöveg- vagy dallamvariánsa.
A kottákat Tóth Margit helyszíni gyűjtőfüzeteiből és a Dunántúli népénekek című tisztázatából közlik. Az énekszövegeket a gyűjtők által mind a terepmunka, mind a feldolgozás során alkalmazott történeti énekeskönyvekből, leginkább a Kájoni Cantionale második kiadásából (1719), a Szentmihályi-énekeskönyvből (1797–1798) és az Orgonahangok (első kiadás: 1902) gyűjteményből, továbbá Erdélyi Zsuzsanna kéziratos gyűjtőfüzeteiből és 19. századi kisnyomtatványokról teszik közzé.
Medgyesy S. Norbert kitért arra is, hogy a Lajtha-csoport népénekgyűjtéseiről – a kéziratban fennmaradt lejegyzésekhez viszonyítva – kevés esetben maradt fenn hangfelvétel, amelyek a Patria – Magyar népzenei gramofonfelvételek honlapon, Sebő Ferenc bevezetőjével hallhatók. Emiatt a kötetben kiadott népénekeket a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Népzene tanszék tanárai és növendékei, valamint a Boldog Özséb Színtársulat (BÖSZK) tagjai szólaltatják meg. A felvételek a kötet függelékében közölt lista QR-kódjára kattintva hallgathatók meg.
A professzor több embernek is köszönetet mondott könyve megjelenéséért. Külön kiemelte Erdélyi Zsuzsanna néprajzkutató „tudományos és emberi” példaadását, „a népének témakörében adott számtalan jó tanácsát és biztatását, amit 1996-tól kezdve haláláig, 2015-ig kaptam tőle”. A dramatikus vonatkozásokra „szeretve tisztelt” mestertanára, Kilián István színház- és drámatörténész, egyetemi tanár hívta fel a figyelmét.
Medgyesy S. Norbert beszélt személyes érintettségéről is: Győrben született, ott is nőtt fel. Édesanyja és anyai dédanyja révén a Rábaközből, a könyvben megjelentetett népénekek gyűjtési helyéről származik. E tájhoz kötődő első emlékei édesanyjához fűződnek, aki a kötet készítése idején, 2025. május 31-én adta vissza lelkét a Teremtőnek. A tudós szerző könyvét az ő emlékének ajánlja, „hálás szeretettel”.
A könyvet ismertetve a kiadvány lektora, Kővári Réka egyházzenész és népzenekutató emlékeztetett rá: Medgyesy S. Norbert három évtizede foglalkozik a 18. századi ferences, csíksomlyói passiójátékokkal és ugyanígy népénekekkel is. 1995 óta két évtizeden át gyűjtött a vasi Perenye községben, amellett a rábaközi Csapodon és Kunszigeten, továbbá Kájoni Hymnariumáról és a 18. századi kéziratos kántorkönyvekről jelentek meg értekezései és könyvrészletei.
A most megjelent könyv az első monográfia, számottevő irodalom- és zenetörténeti, valamint vallásnéprajzi, sőt történeti földrajzi feldolgozás a Lajtha-csoport páratlan gyűjtéséről. Ez a tudományközi látásmód igazolta az anyag fontosságát, mert a népének- és népzenekutatás előtt ez a forrástömeg mindeddig teljesen ismeretlen volt. A szerző mindezek alapján és igazolható módon választotta ki a Lajtha László Népzenegyűjtő Csoport által Sopron és Vas vármegyék területén lejegyzett több mint kétezer dallamból a kötetben közölt 167 dallamot, amelyek egyedülálló variánsok és dallamok ebből a régióból.
Medgyesy S. Norbert szerint a történeti földrajzi áttekintés megadja a magyarázatot arra, miért ilyen archaikus és miért ilyen nagyszámú ének maradt fenn ebben a nyugati határszéli, döntő többségében katolikus vallású és a törökök által nem megszállt területen. Azon a vidéken, ahol a honfoglalás és a középkor óta folyamatos a magyar nyelvű és legtöbb helyen a katolikus vallású lakosság. A földrajzi tényezők (vízviszonyok, domborzat, uradalmi gazdálkodás aprófalvai) szintén hozzájárult az énekanyag fennmaradásához.
A kötet fontos újdonsága, hogy a szerző tekintetbe veszi a 18. századi iskolamesterek szöveg- és dallamvariáló kéziratos énekeskönyveikben ezeket az énekeket megörökítő munkásságát. Szoszna Demeter György, Paksi Márton György (Kunsziget), a Döri énekeskönyv, a Vépi énekeskönyv, a Kenyeri énekeskönyv, a Herchl Antal-énekeskönyv, a Varsányi énekeskönyv, az Ivánci énekeskönyv szövegeit és kottáit mind végigtanulmányozta a szerző.
Sok liturgikus ének, azaz himnusz, szekvencia és antifóna helyi szöveg- és dallamváltozata található a kötetben, megadva pontos forrásait és liturgikus helyét; ez a könyv egyházzenei értékét tovább növeli: A Lajtha-csoport gyűjtéseiből ezek közé tartozik – többek között – a Szentháromság-olvasó (Szent, Szent, Szent a seregek Ura, Istene…), a latin és magyar nyelvű népvesperás, a Mária-antifónák, a lamentáció-töredék (Jeruzsálem, Jeruzsálem, térj meg…) és az Én nemzetem, zsidó népem… (Popule meus) ének, valamint a húsvéti Békesség néktek, én vagyok, alleluja! akklamáció. A himnuszok közül a Gonosz, kegyetlen Heródes…; a Jézus, a rád emlékezés…; a Hallgass meg minket, Úristen…; a Gloria, laus et honor…, azaz a Dicsőség és dicséret…; továbbá a Király zászlói lobognak… és a Mondj éneket zengő nyelvem… kezdetű mély tartalmú és veretes költemények. A szekvenciák közt említhetjük a Küldé az Úristen…, vagy az Álla a keserves anya… és a Dicsérd, Sion, Megváltódat… énekeket. A liturgikus ének természetes megszólaltatási módja a római liturgiában a latin és az anyanyelvű gregorián ének.
A könyv külön érdeme, hogy kiadja teljes terjedelmében a két Szentháromság-olvasót és a Kapuvárott gyűjtött latin nyelvű vesperást, melynek dallamát az élő hagyományban a szerző lelte fel harminc évvel ezelőtt a vasi Perenyében.
A könyvet precíz személynévmutató és helynévmutató, továbbá szótagszám és zenei mutató zárja. A személynévmutatóban elkülönül az énekes adatközlők jól átlátható névsora.
A YouTube-csatornán a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem növendékei énekelnek 59 tételt a könyv anyagából.
A könyvbemutatón a kötetben ismertetett dallamokat énekelte a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Népzene Tanszék tanára, Gubinecz Ákos és a tanszék növendékei: Albert Anna Leona, Balogh Marianna, Bertalan Flóra, Buglyó Petra, Magyari Anna, Popovics Emese, Szabó Levente, Varga Luca és a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kar (PPKE BTK) Boldog Özséb Színtársulat (BÖSZK) tagjaként Spissich Karolin.
Az énekeket citerán kísérte Hauser Veronika. Dudán és tekerőn közreműködött Félegyházi Miklós.
Fotó: Merényi Zita
Bodnár Dániel/Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
