Székfoglaló ülésre került sor a Szent István Tudományos Akadémián, Budapesten, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem dísztermében április 13-án. Előadásában Soós Viktor Attila történész az Egyház szociális tanításának gyakorlatban történő megvalósulásának elősegítését, a teológus hallgatók 1937. évi első gyakorlati szociális tanfolyamának megvalósulását mutatta be.
Az alábbiakban Soós Viktor Attila Az egyház szociális tanítása a gyakorlatban – Teológusok 1937. évi első gyakorlati szociális tanfolyama című székfoglaló előadásának rövid összefoglalóját adjuk közre.
A 19. század végén, a 20. század elején az Egyház számára meghatározó volt a szociális tanítás, amelyet XIII. Leó pápa Rerum novarum enciklikája alapozott meg. A Quadragesimo anno és a Divini redemptoris enciklikák iránymutatása gyorsan hatott az Egyház életében. Ennek egy gyakorlati megvalósulása volt a teológusok első gyakorlati szociális tanfolyama.
Három bencés szerzetes- és tanárjelöltm Olofsson Placid, Poroszlai Valérián és Terestyéni Mainrád kezdeményezésére 1937. június 23–30. között Győrben, a szemináriumban, az Actio Catholica Országos Elnöksége szervezésében került sor a teológusok első gyakorlati szociális tanfolyamára. A tanfolyam vezetője Közi-Horváth József győri egyházmegyés pap, az Actio Catholica országos titkára volt.
Az Actio Catholica Országos Elnöksége által életre hívott tanfolyam célja az volt, hogy az ipari munkáspasztoráció területét és anyagait megismertessék a leendő lelkipásztorokkal. Az alkalom elméleti és gyakorlati útmutatás volt a harmincas évek második felében az egyik vidéki ipari fellegvárban.
A pápai körlevelek mindig koruk szociális problémáira hívták fel a figyelmet, és azok megoldásának az útját törekedtek megmutatni.
XIII. Leó pápa 1891. május 15-én adta ki Rerum novarum kezdetű szociális enciklikáját, amelyben elsősorban a munkáskérdéssel, kora legsúlyosabb szociális problémájával foglalkozott, és az igazságos rendet főleg az ipari munkásság siralmas helyzetének szemszögéből vizsgálta. Az enciklikát Prohászka Ottokár fordított magyar nyelvre.
XI. Piusz Quadragesimo anno (1931) enciklikájában méltatta XIII. Leó pápa tanítását, de egy új, korporatív társadalmi szervezőelv körvonalazásával túl is lépett azon. A társadalom osztályokon alapuló szerveződését a korban egyre többen látták alkalmatlannak a társadalmi konfliktusok kezelésére, és a hivatásrendiséget mint a foglalkozási áganként strukturált társadalom modelljét állították vele szembe. Az enciklika az emberi méltóságot fenyegető fő veszélyeket a korlátok nélküli kapitalizmusban és a totalitárius tendenciákban jelölte meg. Elítélte a kommunizmust, csakúgy, mint a munkásmozgalmat tápláló társadalmi feltételeket, és síkraszállt a munkások tisztességes bérének biztosításáért. Az osztályharc és szabad verseny helyett a szociális igazságosság megteremtésének szükségessége mellett érvelt, amit a kapitalista társadalmi rend hivatásrendi alapon történő korrekciójával vélt megvalósíthatónak. A pápa az enciklikában főleg a munkások jobb együttműködését és a gazdasági életbe való bekapcsolódását követelte; az üzemi koncentrációval, a pénzkapitalizmussal, a monopóliumokkal és a diktatórikus rendszerek központosító politikájával szemben a társadalom újjászervezését sürgette a szolidaritás és a szubszidiaritás elve alapján. Külön szólt az agrárproletárok hatalmas tömegének nyomorúságos helyzetéről.
XI. Piusz pápa felemelte szavát az Európában megerősödő totalitárius rendszerekkel szemben. 1937-ben jelentette meg a Mit brennender Sorge kezdetű körlevelet a Katolikus Egyház helyzetéről a Német Birodalomban. Az ateista kommunizmusról és az Egyház társadalmi tanításáról szóló Divini Redemptoris kezdetű körlevelében XI. Piusz a kommunizmus szisztematikus bírálatát adta, „belső lényegét tekintve eltévelyedésnek” minősítve azt, s rámutatott, hogy a kommunizmus által előidézett bajok orvoslásának legfőbb eszköze a keresztény élet megújítása, az evangéliumi szeretet gyakorlása, az igazságosságból adódó kötelezettségeknek a közjót szem előtt tartó teljesítése a személyközi és a társadalmi kapcsolatokban, valamint a szakmai és szakmaközi testületek intézményesítése.
A szociális kérdés Magyarországon a 19–20. század fordulóján alapvetően a liberális berendezkedés újkonzervatív kritikájának köszönhetően nyerte el a közéletben őt megillető helyét. XIII. Leó pápai 19. század végi útmutatása nyomán a szociális kérdés megoldásának élharcosaivá Prohászka Ottokár és Giesswein Sándor váltak. A Quadragesimo anno megszületésének idején Magyarországon a keresztényszociális nemzedék útkeresésének élén olyan személyiségek álltak, mint Kovrig Béla, a két világháború közti Magyarország meghatározó szociálpolitikusa; Mihelics Vid, aki a hivatásrendekben látta a megoldást a társadalmi konfliktusok feloldására, vagy Varga László jezsuita szerzetes, aki az egyházközségi munkásszakosztályok megszervezésével, összefogásával a munkásság számára igyekezett közösséget és továbbképzési lehetőséget nyújtani. Szintén ebbe a sorba tartozik Közi Horváth József, aki a gyakorlatban sokat tett a szociális kérdés orvoslására. Serédi Jusztinián bíboros hercegprímás 1935-ben az Actio Catholica első országos titkárává nevezte ki. Ebben a minőségben jelentette meg XI. Pius pápa három legfontosabb körlevelének a magyarázó, értelmező kiadványát, így a Quadragesimo Annot, amely az Egyház szociális tanítását foglalta össze – Proletárok megváltása; a másodikat, a Divini Redemtorist, amely a kommunizmust ítélte el – Korunk legnagyobb veszedelme; és a harmadikat, a német nyelvű Mit brennender Sorge-t, amely a nemzeti szocializmust vetette el – Nemzetiszínű pogányság cím alatt. A három kiadványt az Actio Catholica összesen kétmillió példányban nyomtatta ki és terjesztette.
Az előadásban kiemelésre került néhány olyan gondolata a pápáknak, amelyek irányt mutattak a papság számára. XIII. Leó pápa Rerum novarum enciklikájában ezt írta: „Menjetek a munkáshoz, elsősorban a szegény munkáshoz és általában a szegényekhez s így kövessétek az Úr Jézus és az Egyház óhaját.” Erre épült XI. Pius pápa tanítása, aki a munkásság felé forduló lelkipásztori szolgálat szükségességét hangsúlyozta. Azt mondta, hogy papság feladata az ipari társadalom kihívásainak felismerése és kezelése. XI. Piusz pápa a Divini Redemptorisban így fogalmazott: „A papok a plébániákon, a rendes lelkipásztori munka sérelme nélkül, erejük és tevékenységük legjavát fordítsák arra, hogy a munkások tömegeit az Egyháznak és Krisztusnak visszanyerjék.”
Ez a gondolat motiválta az Actio Catholica Országos Elnökségét, hogy Győrben 1937. június utolsó hetében megrendezzék a teológusok első gyakorlati szociális tanfolyamát. A tanfolyam megszervezését az Actio Catholica kezdeményezte, amely a korszak katolikus társadalmi szervezeteinek központi intézménye volt. A képzés célja kettős: elméleti alapozás és gyakorlati tapasztalatszerzés. Tudták ebben az időszakban, hogy az ipari munkásság lelkipásztori ellátása külön felkészültséget igényel.
A harmincas évek második felében azt ismerték fel a bencés szerzetesnövendékek és Közi Horváth József, hogy az intézményesített teológiai tanulmányok mellett egy más keretben, formában, az adott kor kihívásaira válaszolva a papságra készülőknek szükségük van egy olyan képzésre, amely az Egyház szociális tanítását helyezi a középpontba, és nemcsak elméleti, hanem gyakorlati módon.
Mi volt a 19. század végének, a 20. század első harmadának korproblémája? Ez a szociális rendezetlenség. Az egyes társadalmi csoportok, a nehéz helyzetben élők megpróbáltatásai és az ő helyzetükön való segítés, az Egyház szociális tanításának minél hatékonyabb, életszerűbb megvalósítása. De hogy ez eredményes legyen, már fel kívánták hívni a kispapok figyelmét erre a fontos kérdésre, és meg akarták velük ismertetni az Egyház szociális tanítását, és különösen azokat a gyakorlati példákat, amelyek hatékonyan, eredményesen segítették a nehéz helyzetben lévőket. Fontosnak tartották, hogy a lelkipásztorok tisztán lássák ezt a kérdéskört, és ismerjék a segítés lehetőségeit.
Az Egyház szociális tanítása egy alapvetően elméleti kérdés, de az volt ennek a tanfolyamnak a nagy eredménye, hogy a gyakorlati kérdésekre helyezték a hangsúlyt. A valóságban, a terepen ismerték meg azokat a lehetőségeket, amelyek az elméleti útmutatások alapján a gyakorlati életben öltöttek testet.
Bár három bencés szerzetes – Olofsson Placid, Poroszlai Valérián és Terestyéni Mainrád – volt az ötletgazda, a szervező, de teljes erővel mellékjük állt és kivette a részét a szervezésből Közi Horváth József győri egyházmegyés pap, az Actio Catholica országos titkára.
A szervezőknek ezzel a szociális tanfolyammal kettős célja volt: „megismertetni az ipari munkáspasztoráció területét és anyagát a leendő lelkipásztorokkal; rámutatni utakra, módokra, eszközökre, amelyekkel az ipari munkásságot vissza lehet szerezni, meg lehet tartani Krisztusnak és az Egyháznak.”
A tanfolyam helyszíne Győr volt, amely ipari jellege miatt alkalmasnak bizonyult a gyakorlati megfigyelésre. A gyakorlati látogatások célja a valóság megismerése, a lelkipásztori munka konkrét terepének feltárása. Breyer István győri megyéspüspök az egyhetes tanfolyam alatt ingyen adott szállást és ellátást a tanfolyam hallgatóinak.
Egy kísérletnek szánta az Actio Catholica ezt a tanfolyamot, így erősen korlátozva volt a résztvevők száma. Minden egyházmegyéből két-két papnövendéket kértek a főpásztoroktól a szervezők.
Az egyhetes tanfolyam felépítése a következő volt: délelőtt előadásokat hallgattak meg a résztvevők, amelyekhez kötetlen beszélgetések, eszmecserék kapcsolódtak. Délután terepre mentek – a helyszíni szemlék a maga teljességében mutatták meg a munkásság életkörülményeit; este pedig bemutatók keretében tárták a hallgatók elé a lelkipásztori munkát.
Az előadók – valamennyien kiváló szakemberek a maguk témájában, az adott szakterületen – figyeltek arra, hogy elméleti előadásaikban is a gyakorlati élet követelményeit tartsák szem előtt.
Az alábbi előadásokat hallhatták a résztvevők: Saly László győri egyházmegyés pap – Az ipari proletariátus kialakulása; Az ipari proletariátus aposztáziájának okai kívülünk és bennünk; Fazekas István tanító, Győr, belvárosi római katolikus fiúiskola – A munkás-gyermek mint pedagógiai alany; Nemeskéri Kiss Ida, Győr, városi tisztviselő, a győri napközi otthonok létesítője, vezetője – A napközi otthon jelentősége és munkája; Somogyi Antal győri egyházmegyés pap – Modern egyházművészet a külvárosban; Seller Pál hitoktató, a győri leventealakulatok püspöki biztosa – A tanonc, a tanonc-cserkész, a levente; Palágyi Natália szociális testvér, a dolgozó lányok mozgalom szervezője – A Katolikus Dolgozó Leányok és Nők Mozgalma; Sári Gyulan a győri Keresztényszocialista Egyesület titkára – Gyűlések és műkedvelő előadások rendezése; Közi Horváth József győri egyházmegyés pap, az Actio Catholica országos titkára – Az eredményes propaganda feltételei; XI. Piusz pápa szociális körleveleinek figyelmeztető szavai; Tömeg és vezető; Pethő Miklós hitoktató, a győri legényegylet vezetője – A katolikus legényegylet; Molnár Frigyes, az Actio Catholica karitászközpontjának titkára – A modern karitászmunka; Brantl Lajos, Győr-Gyárváros plébánosa – A munkás-lelkipásztor sajátos gondjai és örömei; Németh János, az Actio Catholica egyházmegyei igazgatója – Az Actio Catholica és a papság.
Az alábbi helyszínek megismerésével szerezhettek gyakorlati tapasztalatokat a résztvevők: látogatás egy napközi otthonban, a győr-gyárvárosi templomban, a selyemgyári kápolnában, egy tanonciskolában, egy legényegyletben, ínségesek telepein, az ETO-parkban, a Trianon munkástelepen, Győr-Gyárvárosban két textilgyárban.
A teológusok első egyhetes gyakorlati szociális tanfolyamán minden egyházmegyétől két-két újmisést, vagy papnövendéket kértek résztvevőnek a szervezők. Többségében pappá szentelés előtt álló növendékeket küldtek a főpásztorok.
A tanfolyam sikerességét mutatja, hogy következő évben – a 34. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus és a Szent István-év eseményei mellett –, 1938 júniusában Budapesten, a Középponti Katolikus Kör székházában rendezték meg a magyar katolikus papság szociális hetét, amelyre az ország minden részéből mintegy kétszáz pap és teológus jelentkezett. A szociális hetet Glattfelder Gyula csanádi püspök nyitotta meg, majd Közi Horváth József, az Actio Catholica országos titkára ismertette a szociális hét irányelveit; Sándor István tartott előadást a magyar mezőgazdasági proletariátus kifejlődéséről és anyagi, lelki helyzetéről.
Az előadásokra hét napon keresztül délelőtt és délután került sor. A délelőttiek fél 9 órakor, a délutániak pedig fél 4-kor kezdődtek. Az előadók sorában Gortvay György a magyar nép egészségügyi helyzetével foglalkozott, Hóka Imre a magyar ipari proletariátus anyagi és lelki helyzetét mutatta be, Vargha László SJ öt előadásban ismertette az Egyház szociális tanítását, míg Lacza István a magyar szociális törvényekről és intézményekről tájékoztatott két előadásban. A Karitász történetéről és mai formáiról Molnár Frigyes szólt, a munkások szabadidőmozgalmáról pedig Novágh Gyula. A munkáspasztoráció problémáiról Mezgár Lajos tartott előadást, az ipari munkás ifjúság mozgalmát Solymár György, az agrár ifjúság mozgalmát Kerkay Jenő, a háztartási alkalmazottak problémáit Kun Mechtild; az iparban, kereskedelemben és gyárakban foglalkoztatott leányokét Köstler Hedvig, a falusi leánymozgalmakat Luczenbacher Rita, a munkásmozgalmakat Freesz József ismertette. Velősy Elek a magyar Actio Catholica felépítéséről beszélt; míg a záróelőadást, Az Actio Catholica és a pap címmel Mihalovics Zsigmond tiszteletbeli kanonok, az Actio Catholica országos igazgató tartotta.
Az előadásokon kívül egész sor tanulmányi kiránduláson vettek részt a megjelent papok és teológusok, így megtekintették a Népegészségügyi Múzeumot, a karitászkiállítást, a fővárosi szociális intézményeket és Budapest nevezetességeit.
A szociális hét programjai továbbvitték az első, 1937-es teológusok gyakorlati szociális tanfolyamát.
További kutatásokat igényel, hogy a 2. világháború alatt milyen hasonló rendezvényekre került sor, és ezek a háború aktív időszakának következményein túl miért szakadtak meg.
A székfoglaló visszanézhető az akadémia YouTube-csatornáján.
Fotó: Merényi Zita
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
