Portik Noémi M. Klarissza mallersdorfi ferences nővér a Romkat erdályi aktolikus hírportálon publikált írásában Giotto di Bondone assisi freskósorozatának hatodik jelenetét mutatja be, amely Szent Ferenc megtérésének korai szakaszába kalauzol el minket, egészen konkrétan San Damiano templomába.
A három társ legendája így írja le Ferenc élményét:
„(…) a Keresztrefeszített képe előtt buzgó imádságba merült. És íme, a feszület megszólalt, s jósággal és szelídséggel ezt mondta neki: »Ferenc, nem látod, hogy házam omladozik? Menj tehát és javítsd meg nekem!«”
Szent Ferenc készségesen engedelmeskedve a felhívásnak, a roskadozó templomot elkezdte újjáépíteni. Az életrajzírók hozzáteszik, hogy küldetése tulajdonképpen az Egyház megújítására vonatkozott, amit ő csak a későbbiekben értett meg. A jelen kor szemüvegén keresztül teljesen világos számunkra, hogy ez utóbbi volt Szent Ferenc igazi küldetése.
Giotto a jelenetet egy romos templomba helyezi, amely a San Damiano. A hiányzó falrészek betekintést engednek a jelenet bensőségességébe. A kereszt a szentélyben helyezkedik el, az oltár mögött, és szemmagasságban Ferenchez viszonyítva. Ferenc karja kitárt, így befogadásra kész Isten üzenete iránt. Rózsaszín ruhája az örömet jelképezi, amelyet az esemény gyújtott a szívében. Mivel nem szerzetesi ruhában van, feltételezhető az életrajzhoz képest kezdeti esemény. A szentély apszisának kékes-zöldes árnyalata a földet juttathatja eszünkbe.
Szent Ferenc ezen története minden Istennek szentelt ember hivatását idézi elénk, akiket megszólított az Úr, és válaszoltak erre a hívásra. Ferenchez hasonlóan ők sem tudták, hogy tulajdonképpen mire is szól a küldetésük, ennek ellenére tették azt, amire a szívük és a körülmények hívták őket.
Forrás és fotó: Romkat.ro
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
