Napjainkban a keresztény családok számára természetes, hogy gyermekük pár héttel, hónappal születése után a keresztség szentségében részesüljön. Az ősegyházban viszont kezdetben kizárólag felnőtteket kereszteltek. A beavató szentségek vételéig hosszú út vezetett, amit a hit iránt elkötelezettek a keresztényüldözés idején is vállaltak. A Görögkatolikus Szemlélet magazin interjúját ajánljuk.
A katekumenátus kialakulásáról és a gyermekkeresztség kérdéseiről Nyirán Jánost, a Görögkatolikus Metropólia fődiakónusát, a Szent Atanáz Görögkatolikus Hittudományi Főiskola tanárát kérdezte Tóthné Espán Margaréta. A beszélgetésből részleteket közlünk.
– Az evangéliumokból tudjuk, miként keresztelkedett meg Jézus a Jordán folyóban. Hogyan alakult ki később a keresztelés szertartása, és egyáltalán ki részesülhetett benne?
– Jézus feltámadását követően e szavakkal fordul tanítványaihoz: „Menjetek, és tegyetek tanítvánnyá minden népet! Kereszteljétek meg őket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében!” (Mt 28,19). Ezt a missziós parancsként ismert útmutatást az Egyház mindmáig követi. Az Apostolok cselekedeteiben olvashatjuk, ahogy Fülöp apostol megkereszteli Kandaké szolgáját. Találkozásukkor az etióp tisztviselő Izajás próféta könyvébe mélyed, míg Fülöp elmagyarázza neki az írás jelentését, és „valamilyen” vízhez érve megkereszteli őt (vö: ApCsel 8,36–39). Az első századok keresztény életéről szóló feljegyzések száma eléggé csekély, de azt biztosan tudjuk, hogy
mígnem lassan kialakult a katekumenátus „intézménye”. A katekumenek, azaz hitjelöltek, a közösség elöljárója vagy egy tapasztalt hívő vezetése alatt készültek fel a keresztelésre.
Arra vonatkozóan, hogy ki végezte a keresztelést, Jusztinosz 2. századi apológiájából nyerhetünk némi információt, mivel egy keresztelési liturgiát is leír, ahol – még szó szerint – nem pap, hanem a közösség elöljárója végzi a szertartást…
– Napjainkban is hallunk felnőttkeresztségről, a katekumenátus intézménye viszont kezdeti formájában már nem létezik. Mi okozta a változást?
– A 4. században Nagy Konstantin császár keletre helyezte át birodalma központját, így Konstantinápoly vált a fővárossá, és az uralkodónak köszönhetően a vallásszabadság is beköszöntött. Már nem kellett titokban tartani a keresztségre vagy a beavató szentségek felvételére irányuló szándékot. Ezzel együtt járt bizonyos mértékű „felhígulás” is, hiszen míg az üldöztetések idején csak a mélyen elkötelezett hívők vállalták a keresztelkedést, most már szélesebb körben terjedt a hit. Ennek következtében nőtt a keresztények száma, és megjelent a gyermekkeresztség gyakorlata is, bár ekkor még nem feltétlenül csecsemőkre, hanem idősebb gyerekekre kell gondolnunk. Gyakori volt az is, hogy egész családok tértek meg és vették fel a keresztséget.
Néhány liturgiatudós szerint a gyermekkereszteléssel kapcsolatban az is feltételezhető, hogy a kereszteletlen gyermekek is jelen voltak a templomi szertartásokon, mivel, ha egy kisgyermeket kiküldenek, az édesanyja is távozni kényszerülne vele. A 4. és 7. század között párhuzamosan volt jelen a gyermek- és felnőttkeresztelési gyakorlat. A hitjelöltség intézményes formája a 7. században szűnt meg, mivel egyre kevesebb lett a felnőttkorú keresztelendő. A csecsemőkeresztelés első írásos említésére a 12. századból maradtak fenn utalások…
– Az evangélium pontosan leírja, hogyan keresztelkedett meg Jézus: alámerült a Jordán folyóban. Napjainkban viszont leöntéssel keresztelnek. A szertartás hogyan alakult át?
– Az alámerülés a keresztelés szimbólumaként azt jelképezi, hogy az ember meghal a világi élet számára, és igyekszik levetkőzni minden bűnét.
Az alámerítés azonban később problémássá vált, főként azokon a helyeken, ahol a templom közelében nem állt rendelkezésre természetes vízforrás, mint folyó vagy tenger, vagy az egyházközség nem tudott külön keresztelőmedencét építtetni, illetve kisebb templomokban nem volt lehetőség a megfelelő tér kialakítására. Ennek következtében a keresztelés ezen formája az idők során háttérbe szorult, ám mind a mai napig létezik példa erre az ősi gyakorlatra.
Nagyobb székesegyházak (mint például a lateráni bazilika) gyakran rendelkeznek keresztelőmedencével vagy kápolnával, ahol még mindig alkalmazzák az alámerítést. A mi egyházunk is ezen az úton jár: Fülöp metropolita atya kezdeményezésére a debreceni főszékesegyház felújítása során egy keresztelőmedence kialakításán is dolgoznak a kivitelezők…
A teljes interjú ITT olvasható.
Forrás: Nyíregyházi Egyházmegye
Fotó: BSZI, Szabó Sándor / Hajdúdorogi Főegyházmegye
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
