Isten azt mondta, gyere! – Kérdezz-felelek Marton Zsolt váci megyéspüspökkel

Isten azt mondta, gyere! – Kérdezz-felelek Marton Zsolt váci megyéspüspökkel

Egy évvel ezelőtt, 2025 húsvétján indult a Váci Egyházmegye Lélekjelenlét podcast csatornája. Az induló műsor első vendége Marton Zsolt megyéspüspök volt, akárcsak most, az első évforduló alkalmából. A műsor különlegessége, hogy a főpásztor azokra a kérdésekre válaszolt, amelyeket a hívek küldtek a Facebook-posztban szereplő felhívásra.

A személyes kérdések mellett vannak papi, püspöki hivatásához kapcsolódóak, érkeztek a szentségek kiszolgáltatásával kapcsolatos konkrét kérdések, valamint az Egyházról általában és az aktuális kihívásokról. A beszélgetésből alább részletek olvashatók.

 – Mivel tölti leginkább a szabadidejét, ha van egyáltalán szabadideje?

– Törekszem rá, hogy legyen, időnként mondhatni kiskanállal kell helyet szorítani neki. A kirándulás, az olvasás, a sportolás a kedvencem.

– Mikor ébred? Mikor kel föl mindennap?

– 5 óra 45-kor szól az ébresztő. Mindig keresztvetéssel kezdem a napot, még az ágyban, és megköszönöm az Úrnak, hogy élek, ébren vagyok, egy új nap kezdődik. Még akkor is, hogyha első érzéseim esetleg nehezek, mert nem biztos, hogy könnyű nap lesz.

– Mostanában milyen könyvet olvasott vagy filmet látott, amit jó szívvel ajánlana is?

– Nagyon izgat engem a mesterséges intelligencia. Tavaly a KATTÁRS rendezvényünkön kaptam az egyik előadótól, egy kedves professzortól ajándékba egy könyvet. Szertics Gergely írta, Mi lesz velünk? a címe. Aztán elfogultan olvastam a főiskolai rektorunk, Gloviczki Zoltán könyvét, a Holnapután iskoláját. Ajánlom mindenkinek.

– Mi volt az a pillanat az életében, amikor igazán érezte, hogy Isten a papi hivatásra hívja?

– 35 éve történt, egy nyári lelkigyakorlaton. Szent Ferenc kisnővérei, kistestvérei voltak jelen, és a velük való találkozás, hiteles jelenlétük, hivatásuk megérintett, mintha Isten azt mondaná, gyere. Ez egy nagyon világos meghívás volt.

– Nagyon érdekes kérdés, hogy püspökként tud-e a híveknek lelkipásztora is lenni?

Hírdetés

– Vágynék rá nagyon, de minimális lehetőségem van sajnos. Bérmáláskor érzem lelkipásztornak magam. A bérmálkozó fiataloktól kérem, írják le, kik ők, miért szeretnének bérmálkozni, mi a kedvenc bibliai igeversük. A bérmálkozás előtt találkozom velük és mindenkivel elbeszélgetek. Ez nekem egy nagy lelkipásztori élmény. Néha gyóntatni is szoktam, de nem az egyházmegyémből lévő híveket, hanem esetleg távolabbról érkezőket. Nekem ez is fontos.

– A szentségek kiszolgáltatásával kapcsolatos konkrét kérdéseket is kaptunk. Miért használják ritkán szent áldozásra a szent vért?

– Ennek gyakorlati okai vannak. Amikor a kereszténység népegyházzá vált, és tömegek járultak a szentáldozáshoz, praktikus okokból maradt az egy szín alatti, azaz csak a szent ostyával való áldozás. Kiemelt alkalmakkor, mint a nagycsütörtök esti utolsó vacsora emlékmiséje, két szín alatt van áldozás.

– Mit üzen azoknak, akik eltávolodtak vagy eltávolodóban vannak az Egyháztól az elmúlt időszak botrányai miatt?

– Először is bocsánatot kérek, nagyon sajnálom, hogy bármiféle botrány megtörtént, akár a magyar egyházban, akár a világegyházban. Bár nem én követtem el, az egyházamban történt, ez fájdalom. Ugyanakkor az is igaz, hogy a legjobb családban is lehetnek tragédiák és botrányok, és ezeket megszenvedjük, de nem hagyjuk el a családunkat. A botrányok néha inkább nagyító alá kerülnek, de valójában az Egyház életében sokkal több szépség és öröm van, mint botrány. Nagy szeretettel hívok mindenkit, hogy jöjjön vissza a családba, mert nem a botrányok építik az Egyházat, hanem az igazság és a szeretet.

– Miből élnek a papok, és ki finanszírozza őket, az Egyházat?

– Nagyon jó kérdés, és örülök, mert sok téves kép, gondolat él a hívekben erről. Alapvetően két fontos pillére van a megélhetésünknek. Egyrészt a vasárnapi meg az ünnepi perselyadományok, másrészt az úgynevezett egyházi adó. Ez fontos, mert ez az Egyházhoz való tartozásunkat fejezi ki, amelyről az anyagi felelősségvállalással teszünk tanúságot. Ez a kettő fontos forrás, ami direkt módon a plébániákra jut be.

Az állami adminisztráción keresztül kapjuk meg a hívek 1 százalékos adófelajánlását, illetve az egykor egyházi tulajdonban lévő és vissza nem adott ingatlanok után a mindenkori inflációt követő kamatot kapjuk, mint örökjáradékot. Ennek alapja a Vatikán és az állam 1997-ben kötött megállapodása.

Van állami segítség is még ezeken túl. Régen kistelepülési kiegészítő támogatásnak nevezték, amit az 5000 fő alatti települések kaptak. Az állam ezt kiterjesztette nagyobb településekre is. Ez az egyetlen közvetlen állami támogatás, amit kapunk.

– Hogyan zárul püspök úr napja?

– Az esték nagyon fontosak. Általában, ha csak tehetem, otthon maradok, akkor hosszabban imádkozom, olvasok. Időnként megnézek egy filmet. Kicsit remeteélet ez, de én nagyon szeretem. Nagyon fontos a csöndesség, ami előkészíti a következő napomat. Ha megtehetem, nagyot sétálok. Ilyenkor szoktam édesanyámmal beszélni telefonon, vagy a testvéröcsémmel, vagy barátaimmal. Törekszem rá, most különösen a nagyböjtben van egy komoly elhatározásom, hogy 22.30-kor villanyt oltok, és próbálok aludni, mert nagy kísértés, hogy az ember akkor szabad, van ideje, hosszabban olvashat, de másnap nehezebb lesz felkelni.

A beszélgetés ITT visszanézhető, teljes terjedelemben ITT olvasható.

Az adás elérhető a Spotify felületén is.

Forrás és fotó: Váci Egyházmegye

Magyar Kurír


Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »