Luca Barone SDB, olasz szalézi szerzetes, a torinói szalézi missziós iroda elnöke februárban járt Sierra Leonéban, ahol testközelből tapasztalta meg a kontinens egyik legsúlyosabb társadalmi válságát: a főváros, Freetown utcáin élő, kizsákmányolt gyermekek tömegét. Beszámolóját március 29-én közölte a magyar szalézi rend honlapja.
Luca Barone SDB februárban Sierra Leonéba utazott, amely Afrika legsűrűbben lakott államai közé tartozik, és ahol a csecsemőhalandóság is a legmagasabb a világon. A fővárosban, Freetownban – egy állandó káoszban lévő városban – megdöbbentően sok gyerek él az utcán, a prostitúció és a zsarolás világának rabságában.
„Négy szalézi közösség dolgozik valódi határvidéki körülmények között azért, hogy segítsék ezeknek a fiataloknak megtapasztalni a »zsarolás« világából a »megváltásba« való átmenet szépségét: befogadják őket, utcákon és börtönökben, iskolákban, plébániákon, oratóriumokban és ifjúsági központokban szolgálnak… Itt Don Bosco egyet jelent a megtért fiatalokkal” – tanúsítja a szalézi szerzetes.
„Repülnek a napok; keményen dolgozunk ezekkel a találkozókkal teli napokon – folytatta Luca Barone. – Látjuk, tapintjuk és érezzük, hogy a jótevők nagylelkűsége mit tesz lehetővé a szalézi misszionáriusok számára. Számomra világos, hogy a misszióknak juttatott adományok mögött nevek, arcok és történetek vannak: orvosi ellátás, oktatás, támogatás, segítség az erőszak és bántalmazás után teherbe esett fiatal lányoknak, valamint azoknak az utcagyerekeknek az álmai, akik szeretnének előrejutni az életben.”
Útja végén a szalézi szerzetes szívében három benyomás maradt, amelyek átalakították.
„Az első egy név: Idrissa. 17 éves, ebből hármat az utcán töltött. Aztán találkozott Don Boscóval, otthonra talált olyan emberek között, akik törődnek vele. Autószerelőnek tanul, arról álmodik, hogy gépészmérnök lesz, és nagy életerővel focizik. De nem ez az, ami leginkább megmaradt emlékezetemben, hanem az, ahogyan egy pillanatra sem veszíti szem elől Piotr Wojnarowski atya, a misszionárius egyetlen gesztusát vagy szavát sem, aki most a freetowni Don Bosco – Fambul Központ nagyszerű és értékes intézményének az igazgatója. Ő a hőse: aki befogadta és megmentette, és aki példaképévé vált a saját felnőtté válásának útján. Ő az apa, akire felnézhet és akitől tanulhat.”
„Ha nagy leszek, olyan férfi szeretnék lenni, mint ő” – erősítette meg a fiatalember Barone atyának.
A második benyomás: a Szent Család újra összerakott szobra a Fambul Terápiás Központban, ahová lengyel önkénteseknek köszönhetően érkezett meg 2025 októberében. A türelmetlenül várt szobor kicsomagolása után kiderült, hogy az út során összetört. „Mindenki nagyon szomorú volt, de aztán az egyik fiúnak a központban támadt egy ötlete: »Ez a szobor olyan, mint a családunk, és mint a történetünk: darabokban, de újra össze tudjuk rakni!« Így hát elfogadták a kihívást: az önkéntesek és a fiatalok úgy döntöttek, hogy újra összeragasztják a szobrot és restaurálják. Nagyon kemény munka volt, de most egy olyan mestermű áll előttünk, amelyen a sebhelyek és a hiányzó darabok nincsenek elrejtve, hanem jól láthatóak a szobron, amely most ott áll a barlang előtt. Ott a fiatalok minden este lefekvés előtt összegyűlnek, hogy rábízzák történetüket, életüket és azokat a nagylelkű embereket, akik segítsége lehetővé tette, hogy újra összerakhassák a szobrot.”
A harmadik benyomás: az utolsó mise, amelyet Lungi városának elhagyása előtt mutattak be. Az ünneplés során, a rendkívüli hőségben Barone atya úgy érezte, mintha a stólája, amelyet viselt, hozzáragadna a bőréhez. „Rájöttem, hogy az Úr itt, Afrikában emlékeztet arra, hogy a papságom pontosan ez: hagyni, hogy az emberek és helyzeteik a bőrömhöz tapadjanak, és hogy az oltár elé vigyem őket, hogy az Úr üdvösségtörténete az övék is lehessen, akár rajtam keresztül is”.
Útja végén a torinói szerzetes így összegzett: „A végén az út visszaküld oda, ahonnan elindultál, de te már nem vagy ugyanaz. Az út megtanít arra, hogy ne állj meg, mert mindaz, amit a világban meg kell változtatnod és meg tudsz változtatni, jobbá tenni vagy magaddal kapcsolatban eldönteni, az végtelenül nagyobb, mint gondolnád. A jó, amely létezik és amelyet te is megtehetsz, nem csap zajt, mégis fenntartja a világegyetemet. És minden megmentett élet a jó győzelme a rossz felett! ”
Forrás és fotó: ANS-Freetown/Szaléziak.HU
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
