Halmai Tamás költő, író, irodalmár jegyzetét olvashatják.
Beton.Hofi (Schwarz Ádám) a hazai rap- és hiphopszíntér egyik legizgalmasabb, legeredetibb – és nem mellékesen legrokonszenvesebb – alakja. Alkotóként és előadóként egyaránt. (Dalai mellett számos interjúja elérhető a videómegosztó oldalakon, de a Hajós András-féle, pazar Dalfutár sorozat rá eső részében is tanúi lehettünk alázatos kreativitásának.)
A szójátékos-bokorrímes szövegalakítást nála a hangszín és az előadásmód elégikus tónusa, sodró melankóliája, valamint az intellektualizált szleng bölcselkedő hajlandósága, lélektan és társadalomkritika elegye avatja emlékezetessé. (Csak a kontraszt kedvéért jegyzem meg: ha ezt a virtuóz jelenlétet szélső értéknek tekintjük, a skála másik végén, mondjuk, a szintén nagyszerű Sisi karcos-gunyoros habitusát találjuk.)
A mindennapok élménykörét – és benne a bűn filozófiáját – aprózza el Beton.Hofi dalainak jó része, mégpedig önreflexív nyelvi tudatossággal és gyakran metafizikai keretezésben. Hol családi emlékeket variálva, hol angyali szférákat nyitogatva: „Néha félek / Egy fél evőkanálnyi élesztőpor a lélek […] A magasak után darabokra szednek a mélyek / Rajtam a démon, a téboly, rajtam a bélyeg / Le akarom vetni magamról végleg a béklyót / Kérem az angyalokat, hogy adjanak még jót” (Angyalok) – „Ez egy golyóstoll, mi szaggatottan ír / Ez a csendek miatt elkopott radír / Ez a pillanatok heve és a bűn / Üresedő székek, egy elhagyott tribün […] Megint lehúz a fény, megint nehezen kelek / Kérlek, édesapám, érted már nem vezekelek / Tudod, félre ne értsd, nem engedem a kezed / De nem bírom tovább már a keresztedet” (Árvahouse). Az imádságos nézőpont gyermekké teszi a beszélőt: „Én Istenem, Jóistenem, lecsukódik már a szemem / A tied nyitva marad, látja, hogy min jár az eszem” (Pesti istenek); a rosszat felismerő eszmélet gyónássá színezi át a mégoly vagány szólamrendet is: „Mr. Beton.Hofi vagyok, a cirkuszi szelep / Úgy szégyellem magamat, mint Krisztus a szeget” (Pokol) – „Senki útjában ne álljon törvény, amit hatalom kedvére hoznak / Én a gonoszok közül üvöltök, ne legyen nyoma majd végül a rossznak” (Tükörterem).
Egyetlen jellemző példát nézzünk meg közelebbről is, a Hard reset egy – belső rímmel megerősített – sorát: „Gyarló vagyok, abból is gyakorló”
Sokan vehetnénk nevünkre ezt a vallomást, de hatása csak részben származik általános igazságából. (Abból tudniillik, hogy az ember olyan lény, aki esendő az esendőséghez is. Még a bűnben is amatőr.) Lényegi szerepet kapnak itt ugyanis az alliterációval összekapcsolt kulcsszavak: minthogy a gyarló betűsorból – egy szótagnyi toldással – valóban előállítható a gyakorló szó, az „abból is” kitétel egy másodlagos jelentésszinten a szöveg szerveződésére is visszamutat. Az önazonosság megfogalmazásához (nemcsak gyarló vagyok, de azon belül ráadásul csak gyakorló) a nyelvi-poétikai megalkotottság mesteri szintje társul… (Amit elvesztünk az etikai réven, megnyerjük az esztétikai vámon?)
A közösségi platformokon építkező, legújabb zenészgeneráció az alternatív/underground zene fogalmának is friss jelentést ad; a sok központúvá vált popkultúra korszakában minden peremmé válik, s mindenünnen lényegeket éltető perifériák hangját hallani. Csak legyen szemfülünk a hallásra.
Fotó: Merényi Zita
Magyar Kurír
Az írás az Új Ember 2026. március 29-i számában, a Mértékadó kulturális mellékletben jelent meg.
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
