Iancu Laura József Attila-díjas költő, író az Új Ember 2026. április 5–12-i ünnepi számában, a Mértékadó kulturális mellékletben megjelent veresit olvashatják.
talán elfogyott csended
halottaknak tetsző illatod
maradt a legtovább
őrizni az estet
az estet amikor Isten elhagyott
száműzte magát veled
micsoda álmatlanság
járta a világot
a testtelen fáról csöpögő vértől
kisebesedett ajka Jánosnak Máriának
sem altató sem gyászbeszéd
csak vakító homok és reménytelenség
veled kell mennem – azt hiszem
ahol Te vagy ott én is elférek
s amikor indulsz én is ébredek
* * *
Uram a házam nem ereklyetartó
és testem nem a templomod
magtalan por leszek ma-holnap
nálam csakugyan veszélyben vagy
gyöngeségemhez igazodtál
és felgyújtani hagytad magad
elégtél velem Uram léted ellobbant
jó reggelt köszönök a világnak
de már nem kézzel nem kőből
építek új és új templomot
fényedbe falazom magamat
mint lét a létet
tudat a tudatot
hogy viszontlátsd képmásodat
Fotó: Lambert Attila
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
