Magyar Márta keramikus iparművésszel budai műhelyénél találkozunk. Tavaly szeptember 5-én áldották meg a keresztútját Muzslán. Páratlan alkotás: a stációk hátoldalán az öröm útja állomásait jelenítette meg. Ugyanazon szobor két oldala így kifejezi, hogy a fájdalom mindig együtt jár a feltámadás fényével. És számára ez élő tapasztalat.
Márti úgy alkot, hogy az egyfajta szemlélődés is, ráadásul olyan folyamat, amely terápiaként segít a gyász feldolgozásában.
Műhelye mellett kialakítottak egy csöpp kis kiállítóteret, ahová épphogy csak be lehet lépni. Odabent szakrális szobrok, keramikonok. Mártinak nemrég Szász Zsombor ferences szerzetes ikonfestővel volt közös kiállítása Óbudán, Ikonok és keramikonok címmel. Gyönyörű Krisztus-arc néz le ránk a falról, kicsit lejjebb pedig néhány stáció látható a muzslai keresztútból, azok a példányok, amelyeken mázpróbát végzett. Megragadó, meditációra hívó alkotások. Márti szavai nélkül is sokatmondóak, de most ő beszél róluk nekünk.
„Keresztút már volt a muzslai templomban, de az épület felújítása során szerettek volna egy örömutat is elhelyezni a templomdombon. Új keresztútnak itt nemigen volt már hely. Régóta foglalkoztat a gondolat, hogy egy szobornak két oldala legyen. Így a felújítás építészével, Csanády Gáborral megkérdeztük Borka Iván atyát, mit szólnának ehhez a megoldáshoz – mondja Márti, miközben kihozza egy asztalra a stációszobrokat. –
Márti kezdetben kőszerű szobrokat tervezett, de azok nagyon beleolvadtak volna a betonkeret színébe. Mivel a muzslai templom barokk stílusú, úgy érezte, nem áll távol tőle, ha a kerámiára égetett máz kerül, ami öreg fafestést utánoz.
Muzslán a stációk úgy vannak betonkeretbe helyezve, hogy a keret és a szobrok közti kis réseken keresztül át lehet látni egyik oldalról a másikra. „A keresztutat azzal a tudattal járhatjuk, hogy annak a feltámadás utáni élet a folytatása – magyarázza. – Mindig együtt van a kettő.
E munka készítése során döbbentem rá, hogy a fény útja sem csak a lángoló örömről szól, a fájdalomnak helye van ott is. Mind a kettőt oda kell engednünk magunkhoz, akkor leszünk teljesek.”
A keresztutat végigjárva tehát megfordulunk. A sírba tétel túloldalán a feltámadás jelenik meg, amivel az öröm útja kezdődik. Fordulatot veszünk, majd szinte egy másik dimenziót kell belegyúrnunk az életünkbe. „Az öröm útja helyett talán jobb lenne a fény útja elnevezés, mert nem annyira örömteljes, inkább drámai az, hogy Jézus meghalt, és elmegy. A negyvennapos ittléte olyan, mint egy gyászmunka, melyben megjelenik a tanítványoknak, és átadja a fontos útravalókat, a bűnbocsánatot. A pünkösd végső lökés a világba való kilépésre. Ez a munka olyan nekem, mint egy megmerítkezés, mint a belső út ösvénye. Amikor a legmélyebben vagyunk, megfordulunk, és azzal az erővel, feltöltekezve újra kimehetünk a világba, ahol már kovászként tudunk jelen lenni.”
Mártit 2019 végén kérték fel a keresztút és az öröm útja elkészítésére, de a világjárvány miatt ez elnapolódott. Még akkor megtervezett hat stációt, és írt néhány gondolatot a kettősségről. 2024-be aztán év végén szóltak neki, hogy itt az idő az alkotásra. Nem tudta azonban, hogyan fogja tudni elvégezni ezt a munkát. Nehéz volt az az év. Gyászolt, februárban váratlanul meghalt az egyik gyermeke.
A Jeromos halála feletti gyász több szobrában megjelent. Ezek közé tartozik a Belső visszfény című is alkotása is. A lyuk középen azt jelzi, hogy valami van is, meg nincs is – azaz ott van, de egy része itt már nem látható. „Édesanyám fiatalon hunyt el. Tizennyolc éves voltam akkor. Évtizedekig úgy éreztem, ebből a drámából kell élnem, ő segít az égiekkel való kapcsolódásban.
Fontosnak tartom, hogy láttatni tudjam az Istennel való kapcsolat gyümölcseit, de nem gondolom, hogy ez az egyedüli mondanivaló, amit kerámiába lehet önteni. Gondoltam, én is nyitok más témák felé. Jeromos halálával azonban úgy éreztem, bárhogy szeretném, nem tudom megkerülni a szakrális tárgyak készítésének feladatát.”
Fiát gyászolva kövön ülő angyalokat is mintázott. Az egyikre ráírta azt a kérdést, amit az angyal intéz a sírhoz érkező asszonyokhoz:
– teszi hozzá Márti. – Szeretem az égieknek ezt a fajta kommunikációját, nem törődnek azzal, hogy megütközést keltenek. Azt hiszem, aki a másik dimenzióból, a mennyek országából tekint ide, sokszor gondolhatja: »Na jó, jó, de figyelj már, itt valami sokkal nagyobb van.« Ég és föld a távolság, amit nem tudunk egybegyúrni. Helyén való a sok küzdelem és keresés. Szabad kérdezni, szabad megütközni, szabad a fájdalmat közel engedni magunkhoz. Biztos választ csak a halálunk után kapunk.”
A keresztút és az öröm útjának elkészítése felért számára egy gyászterápiával. Keményen dolgozott tavaly nyáron, hogy időben befejezze a munkát. Mindennap nagyon korán kelt, a családja pedig elutazott vidékre. Úgy sejtem, Márti alkotás közben is imádkozik, nem tudja nem keresni a kapcsolódást Istennel.
– teszi hozzá.
Több keresztúti stációnál a homokkomáromi keresztútját vette alapul, amit huszonöt évvel ezelőtt, 2001-ben készített. Ott oszlopos keretben ábrázolta a figurális jeleneteket, melyek ugyanúgy meditációra hívnak. „Azt a keresztutat szinte haza készítettem, hiszen a homokkomáromi közösségben született meg a felnőtt hitem, ott tanultam meg imádkozni.”
A tizennégy-tizennégy stáció párosítása közben többször rácsodálkozott a keresztút és az örömút egyes állomásainak kapcsolatára. Voltak áthallások a kettő között, melyek megerősítették benne, mennyire fontos e kettő egyidejű szemlélése. A keresztre feszítés például párban van azzal a jelentettel, amikor Jézus az emmauszi tanítványokhoz csatlakozik. „A kereszt, amire Jézus fel van feszítve, átnyúlik a túloldalra, ahol Jézus elmagyarázza az emmauszi tanítványoknak a prófétákon át, hogy halálának meg kellett történnie. Segít nekik, hogy megértsék ezt a hatalmas pofont.
A ruháktól való megfosztás jelenetében Jézus átadja magát, engedi, hogy semmi ne maradjon nála – folytatja Márti. – A kenyérben is kézbe vehetően van jelen a teste. Ennek a stációnak a másik oldalán az a jelenet szerepel, amikor az emmauszi tanítványok felismerik Jézust a kenyértörésben. A két kenyérnek köze van egymáshoz, középen átsugárzik az egyik oldal a másikba. Ez a testem, ezt most vállalom értetek – ott pedig a kenyértörésben ismerik fel őt.
„A Jeromossal történtek után, amikor a Pietàt mintáztam, úgy éreztem, ezt a jelenetet, ahogy Mária a karjaiban tartja a meghalt gyermekét, nem lehet legömbölyíteni úgy, mint a többi stációt. Ide egyenesek kellenek, mert ez sokkal keményebb üzenet. A Pietà másik odalán az szerepel, amikor a tanítványok megtalálják a lepleket. Mind a két oldalon ugyanaz a dráma van jelen: »Mi történik itt? Ez borzasztó! Ennek nem lett volna szabad megtörténnie! A feje tetejére állt a világ, meghalt a Mesterünk, megtagadtam, és nem tudjuk, mi van, hogyan tovább…«
Hiszen sok minden van, amit nem fogunk megérteni ebben a világban, csak odaát.”
Márti kihozza a kis helyiségből a Betlehem- és Golgota-szobrot, melyet 2024 karácsonyára készített. Ennek is két oldala van, az egyiken Mária a kisded Jézust, a másikon a halott Jézust tartja a kezében.
Ezzel kapcsolatban elmondja, mennyire megragadta Varga László kaposvári püspök gondolata: Mária azért tudott ott maradni a kereszt alatt, mert volt már a kezében tehetetlenül a gyermeke, a kis Jézus. Ugyanaz tudott maradni. „Ezt a szobrot el szoktam vinni az iparművészeti vásárba is, sok embert megszólít. Elmondom nekik az üzenetét, amiről érzik, hogy nemcsak beszéd, hanem igaz, megélt tapasztalat.”
Az apró kiállítóhelyiségben egy másik stáció is ott van, ezen a jeruzsálemi asszonyokkal találkozik Jézus. Ez a mondat tartozik hozzá: „Ha így tesznek az élő fával, mi lesz a sorsa a kiszáradtnak?” A szobor alján lévő kiszáradt gallyak átnyúlnak az örömút oldalára, ahol az Atya lehajolva öleli magához azt, aki szintén megbocsát valakinek. „Amikor távolodunk Istentől, kiszáradunk; ez a bűn állapota. De Jézus átadja a megbocsátás ajándékát. Azt szerettem volna kifejezni ezzel a stációval, hogy mindegyikünk úgy tud megbocsátani a másiknak, ha átérzi, hogy neki is megbocsátottak. Isten irgalma az, amit át adni tudunk. Isteni ajándék, ha irgalommal tudunk tekinteni arra, aki megbánt minket, és csak Isten irgalma és megbocsátása miatt lehetünk képesek erre.”
Mielőtt elkészítette az öröm útját, Márti már meglévő műveket is tanulmányozott. Mivel az öröm útja stációit csak 2013-ban kanonizálták, olyan, korábbi örömutakat is talált a keresgélései során, melyeken más jelenetek is szerepelnek, például az, amikor Jézus megjelenik egyszerre ötszáz embernek vagy ezreknek. „Ezeket nagyon nehéz megmintázni – teszi hozzá. – Én is küszködtem azzal, hogyan ábrázoljam, amikor az apostolok Máriával együtt várják a Szentlelket, és az végül eljön közéjük. Szeretem alapul venni az ikonok ábrázolásait, a pünkösdről van is ikon. De akkor a két jelenet között csupán annyi legyen a különbség, hogy a Szentlélek eljövetele után már ott van a kis tűz az apostolok és Szűz Mária feje fölött? Beszélgettünk Borka Iván atyával arról, hogy milyen Szentlélek-jelképek léteznek. Például a madár, de azt nem akartuk. Az olaj nagyon szép, de hogyan mutatom meg kerámiával? Végül úgy döntöttem, a pünkösdöt nem figurálisan fogom ábrázolni. Marad a tűz, amelyben kicsit felsejlik a madár képe. Úgy érzem, van létjogosultsága annak, hogy a pünkösd egészen más legyen, mint a többi stáció, hiszen akkor minden teljesen megváltozik. Ez az ábrázolás arra hív, hogy hagyjuk a változást munkálkodni bennünk, engedjük el a miérteket, és maradjon az, hogy hogyan.”
Magyar Márta keramikus művészete át van itatva jelenléttel, folytonos Istenhez kapcsolódással, imádsággal. Mintha az agyagban az eget és a földet igyekezne összegyúrni, melyek oly távol vannak egymástól, és műveiben mégis közel.
Fotó: Merényi Zita
Vámossy Erzsébet/Magyar Kurír
Az írás nyomtatott változata az Új Ember 2026. április 5–12-i ünnepi számában jelent meg.
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
