A Castel Gandolfó-i pápai palotában március közepén nyílt kiállítás El Greco (Domenikosz Theotokopulosz) két művét állítja párbeszédbe, bepillantást engedve a művész alkotói folyamatába, egyben Szent Ferenc halálának 800. évfordulója előtt tisztelegve. A VI. Pál pápának ajándékozott Megváltó-portré feltárása során kiderült: a hamisítványnak hitt arckép alatt eredeti El Greco-festmény rejtőzik.
Két műalkotás egymással szemben, az egyik tükröződik a másikban. Az egyik oldalon a Megváltó arca, a másikon a stigmákat fogadó Szent Ferenc. A Castel Gandolfó-i pápai palota különleges kiállítással emlékezik meg a Poverello halálának nyolcszázadik évfordulójáról: az El Greco két remekművét párhuzamba állító tárlat június 30-ig látogatható.
A kis méretű, eredetileg magánáhítatra szánt festmények egyedülálló módon tárják fel az 1541-ben Kréta szigetén született és 1614-ben a spanyolországi Toledóban elhunyt híres művész alkotói módszereit.
Az Apostoli Palota Megváltó-festménye
Az 1590 és 1595 között készült Megváltó-portré a vatikáni Apostoli Palota nagyköveti terméből származik. A 45×29 centiméteres alkotás eredetileg José Sánchez de Muniáin spanyol esztéta, egyetemi tanár műgyűjteményének része volt, aki 1967-ben adományozta azt Szent VI. Pálnak. A tábla felső és alsó szélén található négy apró furat arra enged következtetni, hogy a festményt korábban egyfajta hordozható házi oltárként használhatták.
El Greco: Megváltó, olajfestmény fatáblán (1590–1595 táján)
Egy ifjúkori remekmű
Nápolyból, a Suor Orsola Benincasa Egyetem Pagliara-gyűjteményéből érkezett a Szent Ferencet ábrázoló, még kisebb méretű temperakép. Ez egy ifjúkori remekmű, 1570 körülre datálható, amikor a művész már Rómában volt, miután megfordult Tiziano és Tintoretto velencei műhelyében.
El Greco: Szent Ferenc megkapja a stigmákat, tempera fatáblán (1570 körül)
Protoimpresszionista ecsetkezelés
„Ez a mű még erősen tükrözi a művész krétai-bizánci ikonfestőként kapott képzését, de a velencei reneszánsz festészet hatása is nyilvánvaló rajta” – magyarázza Fabrizio Biferali, az El Greco a tükörben – Két festmény párbeszéde című kiállítás kurátora, a Vatikáni Múzeum 15–16. századi művészeti osztályának vezetője.
Ferenc mögött feltűnik Leó testvér is, akit megdöbbent a látomás: a megfeszített Krisztus szeráf alakjában sújt le a szent tenyerére, akit ettől fogva „Alter Christus”-ként (másik Krisztus) tiszteltek. A zord, mégis magával ragadó táj, a sűrű, impresszionista stílust megelőlegező ecsetvonások és a parányi jelenet ellenére hangsúlyos teatralitás jellemzi ezt a korai alkotást, amely egyike annak a több mint százharminc műnek, amelyet El Greco élete során Itália védőszentjének szentelt.
A kiállítás tablói
Palimpszeszt a fatáblán
A kiállítás alkalmat ad arra is, hogy megcsodáljuk a Vatikáni Múzeum által a Megváltó-portrén végzett restaurálás és tudományos vizsgálatok lenyűgöző eredményeit. A korábbi feltételezésekkel ellentétben ugyanis kiderült, hogy nem egy befejezett műről van szó, hanem egy valóságos festészeti „palimpszesztről” (többször átfestett felület).
„Mielőtt VI. Pálnak adományozták volna – mondja el Biferali –, egy ismeretlen hamisító átfestette a képet, elfedve az eredeti rétegeket és vázlatosan újrarajzolva Krisztus alakját. Ez a beavatkozás nemcsak teljesen eltorzította a Megváltó arcát, hanem olyan részleteket is elfedett, amelyek a Vatikáni Múzeum Tudományos Kutatólaboratóriuma vizsgálatainak és az Alessandra Zarelli által végzett restaurálásnak köszönhetően most újra napvilágra kerültek. Az átfestés alatt El Greco két előtanulmányának rétegeit azonosítottuk. Olyan érzésünk van, mintha egy vázlatfüzetnek használt fatábla előtt állnánk: három festmény egyben.”
El Greco Megváltó-portréja a restaurálás előtt
Kik rejtőznek a portré alatt?
„A Megváltót ábrázoló felület alatt, a tábla bal felső sarkában a reflektográfia egy Mária a gyermekkel kép alakjait tárta fel.” (A reflektográfia egy roncsolásmentes műtárgyvizsgálati módszer, amely infravörös sugarak segítségével tárja fel a festékrétegek alatti rejtett részleteket: előzetes vázlatokat, módosításokat stb. – a szerk.) Ez egy Szent Lőrincnek megjelenő Szűzanyát ábrázoló tanulmány része volt. A Megváltó arca alatt pedig egy éppen csak felskiccelt alak tűnt elő: a megfeszített Krisztus előtt hódoló Szent Domonkos, akit El Greco 1590 körül festett meg.
A Megváltó arca alatt az infravörös sugarak segítségével feltárt Szent Domonkos-alak
„Nem számítottunk erre – vallja meg Biferali. – Számunkra a festmény az volt, amit a restaurálás előtt ismertünk. A mű mint afféle kis korabeli hamisítvány került a Vatikánba. A most végzett feltárás viszont felszínre hozta azt, ami eredeti és hiteles: egy különeleges hármas festményt, amelynek nyomai a tudományos vizsgálatok alapján egyértelműek, részben pedig szabad szemmel is kivehetők. Ez az alkotás bepillantást enged a műhelymunkába és a művészettörténet egyik legkülönlegesebb mesterének alkotói folyamatába, aki ikonfestőként indult, és látomásos művésszé vált, akiért az impresszionisták és a szürrealisták egyaránt rajongtak.”
El Greco Megváltó-portréja a Castel Gandolfó-i kiállításon
Ahogy Szent II. János Pál pápa írta: „Amikor ugyanis a művész létrehoz egy mesterművet, nemcsak alkotását hozza létre, hanem művével leleplezi saját személyiségét is.” (II. János Pál pápa: Levél a művészeknek, 2) A Castel Gandolfóban kiállított két festmény is erről tanúskodik.
Forrás: Paolo Ondarza/Vatican News
Fotó: Musei Vaticani, Vatican News
Székács István/Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
