Lét és Idő IV.

Jelenvalóiét és időbeliség:

  • A jelenvalólét előkészítő fundamentálanalízisének eredménye és e létező eredendő egzisztenciálisinterpretációjának feladata
  • AJELENVALÓLÉT LEHETSÉGES EGÉSZLÉTEÉS A HALÁLHOZ VISZONYULÓ LÉT
    • A jelenvalólét-szerű egészlét ontológiai megragadásának és meghatározásának látszólagos lehetetlensége
    • Mások halálának tapasztalhatósága és egy egész jelenvalólét megragadásának lehetősége
    • Kinnlevőség, vég és egész-volt
    • A halál egzisztenciális analízisének elhatárolása a fenomén egyéb lehetséges interpretációitól
    • A halál egzisztenciál-ontológiai struktúrájának előzeteskörvonalazása
    • A halálhoz viszonyuló lét és a jelenvalólét mindennapisága
    • A véghez viszonyuló mindennapi lét és a halál teljesegzisztenciális fogalma
    • A halálhoz viszonyuló tulajdonképpeni létegzisztenciális kivetülése
  • A TULAJDONKÉPPENI LENNI-TUDÁS JELENVALÓLÉT-SZERŰ TANÚSÍTÁSA ÉS AZ ELHATÁROZOTTSÁG
    • A tulajdonképpeni egzisztens lehetőségtanúsításának problémája
    • A lelkiismeret egzisztenciál-ontológiaifundamentumai
    • A lelkiismeret hívásjellege
    • A lelkiismeret mint a gond hívása
    • A felhívás megértése és a bűn
    • A lelkiismeret egzisztenciális interpretációjaés a vulgáris lelkiismeret-értelmezés
    • A lelkiismeretben tanúsított tulajdonképpenilenni-tudás egzisztenciális struktúrája
  • AJELENVALÓLÉT TULAJDONKÉPPENIEGÉSZ-LENNI-TUDÁSAÉS AZ IDŐBELISÉG MINT A GOND ONTOLÓGIAI ÉRTELME
    • A tulajdonképpeni jelenvalólét-szerű egészlétkörülhatárolásától az időbeliség fenomenális hozzáférhetővétételéhez vezető módszertani lépés előrajzolása
    • A jelenvalóiét egzisztens tulajdonképpeniegész-lenni-tudása mint előrefutó elhatározottság
    • A gond létértelmének interpretációja számára nyerthermeneutikai szituáció és az általában vettegzisztenciális analitika módszertani jellege
    • Gond és Önmagaság
    • Az időbeliség mint a gond ontológiai értelme
    • Ajelenvalólét időbelisége és az egzisztenciális analíziseredendőbb megismétlésének ebből származó feladatai
  • IDŐBELISÉG ÉS MINDENNAPISÁG
    • A jelenvalólét egzisztenciális szerkezetének alapállaga és időbeli interpretációjának előrajzolása
    • Az általában vett feltárultság időbelisége
    • Hírdetés

    • A világban-benne-lét időbelisége és a világtranszcendenciájának problémája
    • A jelenvalólét-szerű térbeliség időbelisége
    • A jelenvalólét mindennapiságának időbeli értelme
  • IDŐBELISÉG ÉS TÖRTÉNETISÉG
    • A történelem problémájának egzisztenciál-ontológiaiexpozíciója
    • A történelem vulgáris felfogásaés a jelenvalóiét történése
    • A történetiség alapszerkezete
    • A jelenvalóiét történetisége és a világ-történelem
    • A történettudomány egzisztenciális eredetea jelenvalóiét történetiségébó’l
    • Hogyan függ össze a történetiség problémájának előbbiexpozíciója Dilthey kutatásaival és Yorck gróf eszméivel?
  • IDŐBELISÉG ÉS IDŐNBELÜLISÉG MINT A VULGÁRIS IDŐFOGALOM EREDETE
    • A jelenvalólét fentebbi időbeli analízisének befejezetlensége
    • A jelenvalólét időbelisége és az időről való gondoskodás
    • A gondoskodás tárgyát alkotó idő és az idó’nbelüliség
    • Az időnbelüliség és a vulgáris időfogalom genezise
    • Az időbeliség, ajelenvalólét és a világidő egzisztenciál-ontológiai összefüggésének szembeállítása Hegel felfogásával az idő és a szellem kapcsolatáról
    • Ajelenvalólét egzisztenciális-időbeli analitikájaés az általában vett lét értelmére vonatkozófundamentál-ontológiai kérdés
  • A Dasein (jelenvalólét) egzisztenciális analitikáját mélyíti el azáltal, hogy megmutatja: a gondoskodás (Sorge) alapstruktúrája gyökerében az időbeliségben (Zeitlichkeit) gyökerezik.

    Fő célkitűzés: a Dasein egzisztenciális teljességének megértése a halál és az idő horizontján, valamint annak bemutatása, hogyan alapozza meg az időbeliség a lét megértését.

    Heidegger felteszi a kérdést: hogyan ragadható meg a Dasein mint egész, miközben folyamatosan „még-nem” állapotban van, folyamatosan válik?

    A halál mint a Dasein lezárása: a halál nem csupán a biológiai élet vége (elpusztulás), hanem a Dasein lényegi végső lehetősége. A Dasein a „halálhoz való lét” (Sein zum Tode) lévén válik egésszé.

    A halál jellemzői: A halál a Dasein saját (nem átruházható), viszonytalan (egyedül áll vele szemben), biztos (bekövetkezik), meghatározatlan (időpontja ismeretlen) és le nem győzhető lehetősége.

    Hiteles (autentikus) halálhoz való lét: a Dasein akkor él hitelesen, ha szembenéz a halandóságával, és nem menekül a „das Man” (a köznép, „akik”, „azt mondják”) általi elfedésbe. Az előrefutó elszántság (vorlaufende Entschlossenheit) a jövőbeli halálra, mint saját lehetőségre, felszabadítja a Daseint a mindennapi jelentéktelenség alól.

    A lelkiismeret hívása: a lelkiismeret nem erkölcsi kategória, hanem a Dasein önmagához való visszatérésére irányuló hívás, amely a „das Man” fecsegéséből szólítja ki. A Dasein önmagát hívja a csendben.

    Ontológiai bűnösség: a Dasein „bűnös” (schuldig), mert „belevetett” (geworfen) létező, aki nem maga választotta a létének alapját, mégis felelős a saját lehetőségeiért. A hiteles lét a bűnösség elszánt elfogadása.

    Heidegger kimutatja, hogy a gondoskodás (Sorge – jövőbeli előrevetítés, múltbeli belevetettség, jelenbeli benne-lét) a három időbeli dimenzió (ektaszisz) egysége.Jövő (Zukunft): a Dasein elsődlegesen a jövőbe fut előre, lehetőségei megértésével.Múlt/Voltság (Gewesenheit): a Dasein „belevetett”, már-mindig-volt, és ezt a „volt-ságot” örökli.Jelen (Gegenwart): a „jelenvalóvá tétel” (Gegenwärtigen) a cselekvés pillanatában történik.Időbeliség: A Dasein nem az idő belsejében van, hanem maga az időbeliség.

    Hiteltelen időbeliség: a mindennapi, hiteltelen Dasein elfeledkezik a jövőről és a múltra való visszatekintésről, és kizárólag a jelenre, a „most”-ok sorozatára fókuszál. Ez a „vulgáris” időfogalom alapja.

    Történelmiség (Geschichtlichkeit): a Dasein nemcsak időbeli, hanem történelmi is. A történelmiség a Dasein „megnyúlása” a születés és halál között, a hagyományok aktív „átvétele” és „megismétlése” (Wiederholung).

    Heidegger a „most”-ok mérhető sorozataként leírt hagyományos időfogalmat (amelyet Arisztotelésztől Kantig használtak) a Dasein eredendő időbeliségéből származtatja.

    A „világidő” (Weltzeit) az objektív, órával mérhető idő, amely abból adódik, hogy a Dasein mindennapi gondoskodásában „számba veszi” az időt.

    Ez a rész megmutatja, hogy a Dasein lényege az időbeliség. A lét kérdésére a válasz nem egy statikus dolog, hanem a véges, halálra irányuló, de elszántan cselekvő emberi lét dinamikus folyamata. A hiteles Dasein a saját történetiségét és halálát magára véve cselekszik a jelenben.


    Forrás:bircahang.org
    Tovább a cikkre »