Értelmes cikk a Mércében a kommunista Kabai tollából (akit egyébként érdemes mindig olvasni).
Korrekten leírja mi volt az MSZP, íme: „az állampárti nómenklatúrából átzsilipelt vezetői, illetve az állampárt ifjúsági szervezetéből, a KISZ-ből jött káderei – nem beszélve a Kádár-érában pozícióba került minisztériumi, főhatósági, kutatóintézeti, vállalati, állami gazdasági, termelő-, értékesítő és takarékszövetkezeti irányítókról, akik egyre inkább a tőke oldalára sodródtak, s a rendszerváltoztatáskor gyakran tőkéssé lettek” – s ez teljesen igaz.
Ha nem lett volna rendszerváltozás, akkor is ez az MSZP lett volna hatalmon: a Kádár utáni reformista nemzedék, szavakban reformkommunista, a valóságban liberális eszmeiséggel.
Viszont így, hogy több párt lett, az MSZP nem lett képes mindenkit lefedő néppárt lenni, hanem harcolnia kellett az ugyanazt kitűző Fidesz ellen, majd ezt a csatát elvesztette. S elsősorban koalíciós partnere, az SZDSZ miatt vesztette el, melynek elitizmusa kizárt minden néppártiságot – ebben teljesen igaza van Kabainak.
Az MSZP egykori testvérpártjaival hasonló történt az esetek nagyobb részében: mára eltűntek. Kelet-Európában egyedül a volt albán és jugoszláv állampárt maradt jelentős tényező máig. A magyar MSZP-hez leginkább hasonlító, szintén „liberális szakértő” irányú lengyel párt is eltűnt mára.
Az MSZP sajátossága abban volt, hogy egyszerre hirdette a politikamentes szakmaiságot és a baloldaliságot, így alakult ki az a káros ballib mítosz, hogy valami fatális egybeesés miatt a szakemberek mind baloldaliak. Mára ez szerencsére nem hat, de sokáig mérgezte ez az eszme a közéletet.
Mindenesetre a csata az MSZP-n belül önfelszámolással ért véget: Gyurcsány személyében megjelent az MSZP-n belüli SZDSZ és végleg kisiklatta az egész vonatot.
Forrás:bircahang.org
Tovább a cikkre »
