Négy ország magyar közösségeinek összefogásából született meg egy különleges kezdeményezés, amely nemcsak kézimunka, hanem az összetartozás jelképe is lett.
„Varázskör. Három láncszem. Tizenkét egyráhajtásos pálca. Negyvenhatan hajolnak a munkájuk fölé: a nappaliban, a fotelben ülve, a konyhaasztalnál vagy éppen a verandán. Jobb kezükben horgolótű, bal mutatóujjukra fonal van tekerve. Milyen is? Piros. Fehér. Zöld. Többségük rendszeresen kézimunkázik, kisebb-nagyobb darabokat készítenek. Szívesen veszik kézbe a horgolótűt, de vannak közöttük újrakezdők is, akik most kapnak rá a horgolásra. Kétkezi munkát végzők, adminisztrátorok, köztisztviselők, tanárok – aktív korúak és nyugdíjasok egyaránt.
Csupa nő: a felvidéki Szőgyénben és a székelyföldi Szovátán heten-heten, a délvidéki Magyarkanizsán tizennyolcan, Tatán tizennégyen horgolták az úgynevezett nagyi négyzeteket, és volt egy győri résztvevő is, aki Magyarkanizsán értesült a Tatán kezdeményezett horgolóprojektről” – vallotta Osgyáni Zsuzsanna, Tata Város önkormányzatának külkapcsolatokért felelős referense, a nemzeti színű horgolt zászló ötletgazdája.
Szőgyénbe érkeznek a horgolt négyzetek, balról a harmadik Osgyáni Zsuzsanna (Fotó:Berényi Kornélia)
A varázskör jelentése
„Igen. Varázskör. Miként Illyés Gyula írja a Haza a magasban című versében: „Dörmögj testvér egy sor Petőfit, köréd varázskör teremtődik.”
Ebben a rövid versrészletben annyi emlék rejlik a nemzeti összetartozásról, különösen a két testvértelepülés kapcsolatában. Az elmúlt közel három évtized során hányszor és hányszor teremtődött meg ez a varázskör Tatán vagy Szőgyénben – és az idei tavaszon ismét életre kelt.
Osgyáni Zsuzsanna így számol be erről:
„A négy országban meghirdetett közös kézimunkázás során ki-ki olyan fonallal alkotott, és olyan mintát készített, ami éppen neki tetszett. Volt, aki minden színből egy tucat négyzetet horgolt, de olyan is akadt, aki csak egyetlen darabbal járult hozzá a közös munkához. A részvétel a fontos.”
Folyik a négyzetek összevarrása (Fotó:Berényi Kornélia)
Sokféleségből egység
Az elkészült négyzetek – a zöld, a piros és a fehér – számtalan árnyalatban jelentek meg. Kis túlzással: ahány darab, annyiféle. Híven tükrözik, hogy mennyire különböző kezek alkották őket, mennyire különböző emberek. Egy azonban közös bennük: mindannyian a magyar nemzethez tartoznak.
Akár az anyaországban, akár a Felvidéken, Erdélyben vagy a Vajdaságban készültek a háromszínű darabok, egy közös cél vezette az alkotókat: a nemzeti színű horgolt zászló elkészítése.
A horgolás vasalása (Fotó: Berényi Kornélia)
A zászló megszületése
A piros–fehér–zöld zászló 555 darabja a Kárpát-medence négy térségéből gyűlt össze a közös testvérvárosban, Tatán, majd Szőgyénben vált egésszé, amikor Osgyáni Zsuzsanna személyesen vitte el a felvidéki településre.
Amikor a négyzetek szétválogatva sorakoztak a szőgyéni kultúrház dísztermében, az erre az alkalomra összetolt asztalokon, valóban kirajzolódott az egységes egész képe.
A szőgyéniek, akik megszervezték és megvalósították a Tatán született ötletet (Fotó:Berényi Kornélia)
Ezt követte az összevarrás: a különböző darabok összeillesztése nagy figyelmet, türelmet és kitartást igényelt, de a szőgyéni kézimunkázók kiválóan helytálltak.
A munka a szélek többszöri körülhorgolásával, megerősítésével és levasalással zárult. Az eredmény egy különleges alkotás lett: a nemzeti színű zászló 11 100 kilométernyi fonal felhasználásával, 555 négyzetből állt össze, végső mérete pedig 3,70 x 1,50 méter lett.
Így vált teljessé a Kárpát-medence négy szegletéből összeállt zászló, amely Eötvös József gondolatát idézi: „Az egésznek része csak az lehet, ki szíve részévé teszi az egészet.”
Utolsó simítás, összehajtják a horgolt anyagot (Fotó:Berényi Kornélia)
Közös munka, közös siker
A közös munka befejezése Benye Mária szőgyéni kézimunkázó irányításával valósult meg március első felében. Szőgyénből a munkálatokban Barna Ágnes, Dukony Magdolna, Haszterman Erzsébet, Mede Mária, Nágel Mária és Rácz Veronika vettek részt.
Méri Szabolcs polgármester köszönetet mondott mindannyiuknak, majd az elkészült zászló egy külön erre a célra készített tartóba került, amelyet Kunyik Vilmos szőgyéni szabómester varrt.
Méri Szabolcs köszönetet mond az alkotóknak, a képen Benye Máriának (Fotó: Berényi Kornélia)
Ünnepi alkalmak és bemutatás
„Ünnepi napok ezek most, március idusa után és húsvét előtt” – írta Osgyáni Zsuzsanna a kézimunkacsoport közösségi oldalán.
A TASZŐSZOMA Kézimunka csoport neve is az összetartozást jelképezi: Tata, Szőgyén, Szováta és Magyarkanizsa nevének kezdő szótagjaiból áll össze.
A nemzeti színű horgolt zászló 2026. április 11-én, a felvidéki kitelepítettek emléknapi találkozója alkalmából jut el Szőgyénből Tatára, és június 4-én, a Nemzeti Összetartozás Napján kerül ünnepélyes bemutatásra Tatán.
Berényi Kornélia/Felvidék.ma
Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »
