Megható pillanat tanúi lehettek a hajdúszoboszlói Szent Lukács Görögkatolikus Idősek Otthonában élők és az ott dolgozók. Kocsis Fülöp metropolita szentelte meg az új ikonosztáziont és a kápolnát március 23-án. A képeket Monostori Viktória festette, az ikonosztázion szerkezete Sarkadi Sándor keze munkáját dicséri.
Ez az alkalom nem csupán egy liturgikus tér átadását jelentette, hanem egy mélyebb lelki valóság megszületését is – egy hely annak a csendes találkozásnak, ahol az ember közelebb kerülhet Istenhez és egymáshoz.
Kocsis Fülöp beszédében az ikonosztázion lényegére irányította a figyelmet.
„Nem pusztán egy falról van szó – hangsúlyozta –, hanem egy olyan határról, amely egyszerre takar és feltár. Eltakarja a szentély titkát a szem elől, ugyanakkor segít megérteni, hogy az isteni valóság nem érzékelhető pusztán látással. Az ikonok mégis úgymond ablakká válnak: rajtuk keresztül bepillantást nyerhetünk a mennyországba, az üdvösség történetébe, és saját életünk céljába. Az ikonosztázion így nem elrejt, hanem mélyebb látásra tanít – arra, hogy szívünkkel fogjuk fel azt, amit szemünkkel nem láthatunk” – fogalmazott a metropolita.
„Ez az otthon több mint ellátó intézmény: élő közösség, ahol sorsok találkoznak, és ahol a gondoskodás mellett a hit is jelen van” – emelte ki Gecséné Valter Gyöngyi, az intézmény vezetője. Szerinte az új ikonosztázion ezt a lelki dimenziót erősíti meg, láthatóvá téve a láthatatlant: Isten közelségét.
Beszédében külön szólt a lakókhoz, akik életük tapasztalatával és hitével tartják élőn a közösséget, valamint a dolgozókhoz, akik szolgálatukkal nap mint nap a szeretet és méltóság légkörét teremtik meg.
Igen szemléletes hasonlat köré épült Ungvári Sándor, a Szent Lukács Szeretetszolgákat vezetőjének köszöntője, aki az intézményt az emberi testhez hasonlította.
A fizikai környezet a „test”, míg a szeretet és odafordulás a „lélek”. Ebben a képben pedig a kápolna maga a szív – az a hely, ahol a kettő találkozik, és ahonnan az élet fakad. Arra buzdította a munkatársakat és a lakókat, hogy napjuk elején és végén térjenek be ide, erőt meríteni és hálát adni.
Egyszerű, mégis mély szavakkal zárta az ünnepséget Fekete András, az otthon lelkivezetője.
A kápolnát a „találkozás sátrának” nevezte, utalva Mózes történetére. Ugyanakkor meghívott mindenkit egy mindennapi közös imára, amely nemcsak lelki táplálék, hanem közösségformáló erő is. Szavai szerint ez a hely „tiszta oxigén” – olyan lelki tér, ahol a lélek fellélegezhet.
A megszentelt ikonosztázion és kápolna nem csupán egy új helyiséget jelent az intézményben, hanem lelki középpontot, amely erőt ad a mindennapokhoz.
Forrás és fotó: Hajdúdorogi Főegyházmegye/Szent Lukács Görögkatolikus Szeretetszolgálat
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
