Több mint 3800 felújított és közel 200 újonnan épült templom jelzi az elmúlt másfél évtized támogatáspolitikájának irányát a Kárpát-medencében. A magyar kormány célja a jövőben is nem csupán az épített örökség megőrzése, hanem a határon túli magyar közösségek megerősítése – hangsúlyozta a Krónikának Soltész Miklós. A Miniszterelnökség egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős államtitkára a lapunknak adott interjúban kifejti, hogy a budapesti kormány az alaptörvény követelményén túlmenően miért tartja fontosnak a külhoni magyar közösségek felkarolását.
– Egy tavaly októberi sajtónyilatkozatában arról beszélt, hogy Magyarország kormánya az elmúlt másfél évtizedben a Kárpát-medencében csaknem négyezer templom felújításához járult hozzá azokon a területeken, ahol magyar közösségek élnek. Ha az erdélyi példákat vesszük szemügyre: mely beruházásokat emelné ki ezek közül?
– Valójában rendkívül nehéz lenne egy-egy konkrét beruházást kiemelni, hiszen minden közösség, felekezet számára a saját temploma vagy imaháza a fontos. Különösen igaz ez a kisebb, akár száz–kétszáz lelket számláló települések esetében, ahol tudják, a templomhoz való ragaszkodás megmaradásuk egyik alapfeltétele is. Ugyanakkor természetesen a nagyobb városokban, mint például Kolozsváron a Szent Mihály-templom, a reformátusok Farkas utcai temploma, de az evangélikus vagy az unitárius templom megújulása is fontos üzenetet hordoz. Éppen ezért nem lehet rangsort felállítani: legyen szó a legkisebb faluról, közepes városról vagy nagyobb településről Brassótól Csíkszeredán át Kolozsvárig vagy akár a Felvidéken. Minden ilyen beruházás azonos súllyal bír.
– Engedjen meg egy személyesebb jellegű kérdést is. Az elmúlt években átadott megújult templomok, oktatási intézmények közül van-e olyan, amely különösen közel áll a szívéhez?
– Ez valóban nehéz kérdés, mert lehetetlen egyetlen példát kiemelni. Mégis, ha már személyes kötődésről beszélünk, talán a zeteváraljai templomot említeném. Azért is különleges számomra, mert a templom helyén korábban nem klasszikus értelemben vett istenháza állt. A kommunista időszakban az épület eredetileg buszjavító műhelyként és garázsként szolgált, és ebben a környezetben alakított ki az akkori plébános atya szükségmegoldásként egy templomot. Bár külső megjelenésében messze állt egy hagyományos templomtól, mégis betöltötte a közösség számára legfontosabb szerepet. Továbbá szimbolikus értelemben is kiemelkedő, ahogyan az egyházközség a kommunista elnyomás után talpra tudott állni, és a semmiből egy gyönyörű új templomot tudott építeni. Ezenkívül nemcsak a története figyelemre méltó, hanem maga az épület is kifejezetten impozáns, külön értéke, hogy a belső térben a magyar szentek ábrázolásai is helyet kaptak. Ugyanakkor még egyszer hangsúlyoznám, hogy ez egy kiragadott példa, minden egyes beruházás mögött hasonlóan jelentős közösségi erőfeszítés és elköteleződés áll.
– A segítségnyújtás anyagi dimenzióin túl miben rejlik a támogatások eszmei-lelki értéke?
– Meggyőződésem, hogy a legfontosabb kiindulópont, hogy a nemzetre egységként tekintsünk, és a megmaradását tartsuk szem előtt. Ennek pedig alapfeltétele a közösségek megerősítése. Amikor támogatásokról beszélünk, valójában nem pusztán épületek felújításáról vagy létrehozásáról van szó, hanem olyan terek és lehetőségek megteremtéséről, amelyek életet adnak ezeknek a közösségeknek. Jó példa erre ez a helyszín is, a kolozsvári Vallásszabadság Háza, ahol most beszélgetünk. Jelentősége nem merül ki abban, hogy a város egyik legrégebbi épülete újult meg, hanem egy olyan közösségi tér jött létre, amely korábban nem, vagy csak korlátozottan állt a helyi magyarság rendelkezésére. Ez jól mutatja a támogatáspolitika szemléletét: nem csupán templomokat újítunk fel, hanem közösségi tereket hozunk létre, és nem állunk meg az infrastruktúránál, hanem tartalommal is megtöltjük azokat.
Ennek részeként kiemelt szerepet kapnak a különféle programok: egyházi táborok, kirándulások, zarándoklatok és rendezvények. Mindez szorosan összekapcsolódik az oktatás-nevelés támogatásával is, hiszen az erdélyi magyar felsőoktatási intézmények támogatása éppúgy része ennek a gondolkodásnak, mint a legkisebbek számára épülő bölcsődék létrehozása. Nemrégiben például Zilahon adtunk át egy új bölcsődét, és különösen meghatározó élmény volt látni a szülők örömét, valamint az ott dolgozók elhivatottságát. Ez teszi kézzelfoghatóvá mindazt, amiről beszélünk: hogy ezek a kezdeményezések valóban hozzájárulnak a közösségek megerősödéséhez, és ezen keresztül a nemzet fennmaradásához.
– Magyarország alkotmánya kimondja, hogy a budapesti kormány felelősséget visel a határon túl élő magyarokért. A Fidesz–KDNP vezette kormány az alaptörvény követelményén túlmenően miért tartja fontosnak a külhoni magyar közösségek felkarolását?
– Elsősorban belső indíttatásból fakad, nem pedig kizárólag jogi vagy politikai kötelezettségből. Az ilyen jellegű elköteleződést nem lehet rendeletekkel vagy törvényekkel ráerőltetni az emberre. Számomra a Jóisten megadta, hogy már a Ceaușescu-rendszer idején lehetőségem nyílt Erdélybe, Székelyföldre, Kolozsvárra látogatni, és közvetlenül megtapasztalni az itt élő magyar közösségek helyzetét. Ezek az élmények olyan lelki és érzelmi kapcsolatot alapoztak meg, amely túlmutat minden formális kereten. A jogszabályok természetesen kijelölik a cselekvés kereteit, és ebből következik az a feladatunk is, hogy ezt a kapcsolatot minden lehetséges területen erősítsük, hiszen a nemzet egészének fennmaradása szempontjából kulcsfontosságú, hogy a különböző nemzetrészek között élő kapcsolat maradjon fenn. Emellett nem szabad megfeledkeznünk arról a történelmi felelősségről sem, amely a Kárpát-medencei magyarság helyzetéből fakad. Olyan közösségekről van szó, amelyek önhibájukon kívül kerültek kisebbségi létbe, és amelyek számára a nemzeti identitás megőrzése sokszor nagyobb erőfeszítést igényel. Éppen ezért indokolt, hogy az anyaország részéről fokozott figyelem és támogatás irányuljon feléjük.
– Számos intézmény- és közösségi vezető részéről elhangzik, hogy a magyar közösségek számára fontos felújítások, beruházások közül sok nem valósulhatott volna meg az anyaországi támogatás nélkül. Ezeknek az eseteknek a támogatása kiemelt jelentőségű a magyar kormány számára?
– Természetesen kiemelt jelentőséget tulajdonítunk ezeknek a beruházásoknak. Ha csak a közelmúlt példáit nézzük, Kolozsváron a református iskola és kollégium felújítása, vagy Zilahon a hamarosan elkészülő kollégium és tornaterem mind olyan fejlesztések, amelyek nemcsak infrastrukturális szempontból fontosak, hanem a helyi magyar közösség számára is erőt és jövőképet adnak. És valóban, akár több száz hasonló kezdeményezést is fel lehetne sorolni. A megvalósítások mögött pedig mindig egy összetett együttműködés húzódik meg.
– Az anyaországi ellenzék részéről számos alkalommal elhangzik, miszerint a kormánypártok szavazatvásárlás céljából nyújtanak támogatást a külhoni magyaroknak. Miként kommentálja ezeket a vádakat?
– Elsősorban azt mondanám, hogy érdemes saját magukban végiggondolni, milyen következményekkel jártak bizonyos döntések. Különösen a fiataloknak szeretném felidézni a 2004. december 5-i népszavazást, amelynek során a többség azt szerette volna, hogy a külhoni magyarok teljes jogú állampolgárokká váljanak Magyarországon, ám a népszavazás érvénytelen lett. Ennek oka pedig, hogy az akkor kormányzó, ma ellenzékben lévő társaság nem valamilyen oknál fogva gyűlöli, nem érti, de nem is akarja megérteni a határon túliak fájdalmát, megismerni a küzdelmét, és egyben persze azt a sok-sok szépséget, amit hozzáadnak a nemzet egészéhez. Gondoljunk csak a március 15-i ünnepségekre, amelyek szerte Erdélyben, a Partiumban és más régiókban minden évben színes és élő részét képezik a nemzeti kultúrának.
Ez jól mutatja a lelki közelséget és összetartozást, amelyről korábban beszéltünk: akárcsak egy családanya vagy családapa, aki nem hagyja magára a gyermekét, a nemzet sem hagyhatja sorsára a külhoni magyarokat. Éppen ezért természetesnek tartjuk, hogy minden segítséget megadunk azoknak, akik a történelem vagy a körülmények folytán nehéz helyzetbe kerültek, és a jövőben is biztosítani fogjuk számukra a támogatást. Ez nem csupán kötelesség, hanem alapvető erkölcsi felelősség is, amelynek súlyát nem lehet alábecsülni.
– Az imént hangsúlyozta, hogy a határon túli közösségek megmaradása érdekében a jövőben is minden lehetséges támogatást biztosítani kell. Milyen tervei vannak a magyar kormánynak a templomfelújítási program folytatását vagy esetleges bővítését illetően Erdélyben, és milyen szempontok alapján határozzák meg, mely beruházások élveznek elsőbbséget?
– A tapasztalatok azt mutatják, hogy a felújítási program folytatására továbbra is szükség van. A legutóbbi négynapos körutam során számos olyan esettel szembesültem, amely jól mutatja, hogy bőven akad még tennivaló. Több helyen láttam olyan templomokat, ahol a torony instabil, vagy az épület szerkezete már komoly károkat szenvedett. Ezek az esetek rávilágítanak arra, hogy bőven van még feladatunk, és a segítségnyújtást, valamint az együttműködést a jövőben is folytatni kívánjuk. Ez egyszerre irányul az épített örökség megóvására és a közösségek megerősítésére. Nemcsak az ingatlanok felújítása fontos, hanem az azokhoz kapcsolódó egyházi és közösségi élet támogatása is – ideértve például a zarándoklatokat, ifjúsági találkozókat és más egyházi rendezvényeket. A prioritások kijelölésekor elsődleges szempont az épületek állagának megőrzése. Ennek megfelelően a legrosszabb állapotban lévő templomok élveznek elsőbbséget, ugyanis az időben elvégzett munkálatokkal megelőzhetők a később már visszafordíthatatlan károk. Első lépésként azokat a feladatokat végezzük el, amelyek a biztonságos használat feltételeit teremtik meg – ilyen például a tetőszerkezet helyreállítása vagy a nedvesség elleni szigetelés megoldása.
Ezt követően kerülhet sor teljes templomok megújítására, ahol erre lehetőség nyílik, ugyanakkor a részleges beavatkozások is rendkívül értékesek. Emellett figyelembe vesszük a gyülekezeti élet igényeit is: például
- a csíksomlyói zarándoklat,
- a Csíksomlyói Ifjúsági Találkozó
- és más egyházi rendezvények szempontjából is kiemelten fontos, hogy a templomok megfelelő állapotban legyenek, és a mindennapi működéshez elengedhetetlen, hogy folyamatosan rendbe tegyük az épületeket ott, ahol szükség van erre.
Forrás: Krónika
Borítókép: Orbán Orsolya
The post Soltész Miklós a Krónikának: nemcsak épületeket újítunk fel, hanem olyan terek jönnek létre, amelyek életet adnak a közösségeknek appeared first on Külhoni Magyarok.
Forrás:kulhonimagyarok.hu
Tovább a cikkre »
