A Santa Maria Maggiore-bazilika protokanonoki címét a március 20-án, pénteken délben a római bazilikában tartott szertartás során vehette át a spanyol király. Rolandas Makrickas bíboros, a pápai bazilika főpapja és az uralkodó hangsúlyozták, milyen erős kötelék fűzi a spanyol népet a Nyugat legrégebbi Mária-templomához.
Spanyolország királya, VI. Fülöp átvette a Santa Maria Maggiore pápai bazilika káptalanjának protokanonoki címét – ez a megtiszteltetés kizárólag a spanyol államfőt illeti meg, és megerősíti azt a történelmi kapcsolatot, amelyet az ország évszázadok óta ápol ezzel a római templommal. A szertartás a mostani különleges alkalomra előírt protokoll szerint zajlott: Rolandas Makrickas bíboros, a bazilika főpapja a templom bejáratánál fogadta a spanyol uralkodópárt, majd az uralkodó ünnepélyesen bevonult az épületbe.
Makrickas: Időn átívelő ajándék
A bibliai olvasmányt követően Makrickas bíboros beszédet mondott, amelyben kiemelte: a spanyol királyok több mint három évszázada fenntartják a protokanonoki címet, és ez „megújítja azt az egyedülálló köteléket, amely összeköti a spanyol nemzetet, annak koronáját és ezt a tiszteletreméltó Mária-templomot, a Nyugat legrégebbi, Isten Szent Anyjának szentelt szentélyét”. A bíboros hangsúlyozta, hogy „a hiteles hagyomány nem mozdulatlanság vagy élettelen ismétlés, hanem egy olyan ajándék élő közvetítése, amely átível az időn, minden nemzedékben megújul, és ezáltal hiteles üzenetet közvetít. Hálás emlékezet, felelősség a jelenben és bizalomteli nyitottság a jövő felé.”
VI. Fülöp: Ferenc pápa az emberiség erkölcsi világítótornya
Ezt követően VI. Fülöp vette át a szót, aki köszönetet mondott Makrickas bíborosnak és a káptalan tagjainak vendégszeretetükért, valamint azért az odaadásért, amellyel „a kereszténység és az egyetemes kultúra e kincsét” őrzik. Az uralkodó felidézte a római templom történetét, megemlékezve a csodálatos hóesésről, ami a legenda szerint 358 augusztusában történt, kijelölve a templom pontos helyét az Esquilinus-dombon.
Hódolatát fejezte ki továbbá a Pál-kápolnában, ahol a Salus Populi Romani Mária-ikon található. „Ferenc pápa minden apostoli útja elején és végén az ő oltalmára bízta magát, és úgy rendelkezett, hogy teste az ő oltalma alatt leljen végső nyugalomra” – emlékeztetett az uralkodó. Majd így folytatta: „Ferenc pápa halálának napján hangsúlyoztam, hogy pontifikátusa erkölcsi világítótorony volt az emberiség számára; hivatkozási pont hívők és nem hívők számára egyaránt, közelsége, bölcsessége és együttérzése révén, különösen a leginkább rászorulók felé.”
VI. Fülöp király, akit március 20-án a szertartás előtt XIV. Leó pápa fogadott magánkihallgatáson, kijelentette, hogy Letícia királynéval együtt „ugyanezt az érzékenységet” tapasztalták Ferenc utódában. „Beszéltünk a korról, amelyben élünk; ezekről a napokról, amikor oly nagy szükségünk van a tisztánlátásra; tisztánlátásra a tettekben és a szavakban, tisztánlátásra a szívben és a lelkiismeretben” – magyarázta az uralkodó. Ezután a közjó szolgálatára buzdított: „Őrizzük meg a reményt a nap mint nap ránk szakadó valóságon túl is, hogy mindannyian – ki-ki körülményei és felelőssége szerint – az egyetértés, a nagylelkűség és a közjó iránti elkötelezettség kis világítótornyai tudjunk lenni mások számára” – mondta, a testvériség üzenetét hirdetve „az önzés és a közöny ellen”.
Történelmi kötelék a spanyol monarchia és a bazilika között
Ahogy José Jaime Brosel Gavilá atya, a római spanyol nemzeti templom rektora és a Santa Maria Maggiore-bazilika kanonokja a vatikáni médiának adott interjújában elmondta, ez a templom tükre a Spanyolország és a Katolikus Egyház közötti hosszú kapcsolatnak. Az ibériai ország és a bazilika viszonya a katolikus királyok koráig nyúlik vissza, akik az Amerikából származó arany egy részével járultak hozzá a ma is látható történelmi kazettás mennyezet díszítéséhez. Rodrigo de Borja (Borgia) bíboros – a későbbi VI. Sándor pápa – volt a bazilika főpapja a mennyezet építése idején. Egy másik fontos alak Ausztriai Margit, III. Fülöp felesége, aki a templom első nagy ereklyetartóját adományozta a Szent Bölcső számára. Emellett Loyolai Szent Ignác itt mutatta be első miséjét 1538 karácsonyán, megerősítve a spirituális kapcsolatot Spanyolországgal.
A spanyol Opera Pia eredete
1603-ban a bazilika káptalanja III. Fülöp spanyol király védelmét kérte. Később, 1647-ben IV. Fülöp éves juttatást vezetett be Opera Pia di Spagna néven, amely egy állandó alapítvány a bazilika javára. A hála jeleként a káptalan megrendelte az uralkodó bronzszobrát Gian Lorenzo Berninitől, amely ma is a bazilika előcsarnokában található. „Ezt a kapcsolatot tovább erősítette a XII. Piusz által 1953-ban kihirdetett Hispaniarum fidelitas bulla” – hívta fel Brosel a figyelmet erre a pápai dokumentumra, amely megerősíti a Spanyolország és a bazilika közötti történelmi áhítati kötelékeket. A protokanonoki cím a trónra lépés pillanatától automatikusan megilleti Spanyolország királyát, bár VI. Fülöp nem vette akkor formálisan birtokba –pontosított a lelkipásztor.
Évente három ünnepi mise Spanyolországért
A spanyol pap azt is elmondta, hogy a bazilika évente három ünnepi szentmisét mutat be a spanyol nép és államfője jólétéért: május 30-án, Szent Ferdinánd napján; augusztus 15-én, Nagyboldogasszony ünnepén és december 8-án, a Szeplőtelen Fogantatás ünnepén.
A Nyugat legrégebbi Szűz Mária-bazilikája
A Santa Maria Maggiore-bazilikát a Nyugat legrégebbi, Szűz Máriának szentelt bazilikájaként tartják számon. Az 5. században épült, nem sokkal a 431-es Efezusi Zsinat után, ahol Máriát hivatalosan is Isten Anyjának (Theotokosz) nyilvánították.
Forrás: Vatican News
Fotó: Santa Maria Maggiore-bazilika Facebook-oldala
Thullner Zsuzsanna/Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
