előző
A lét-mondás 4 szokott formulája:
- lét és létesülés,
- lét és látszat,
- lét és gondolkodás,
- lét és kellés.
Iránypontok a megkülönböztetéshez:
- másokkal szembeni behatárolódás,
- szétágazás, felemelkedés, lesüllyedés,
- az elválások szükségszerűsége,
- az egyes határolódások mértékadósága,
- a megkülönböztetések általánossága,
- a sorrendiség utal a lényegi összefüggésre,
- kibontás a lét lényegéhez.
A lét és létesülés
Ami lesz, az még nincs. Ami volt, az már nincs. Ami van, az nem létesül többé.
Ahogy Parmenidész mondta „nem volt, nem lesz, most van”. Azaz a lét kizárja a változást.
Ennek látszólagos ellentéte Héraklétosz: πάντα ῤεῖ – azaz minden létesülés, semmi se lét.
Valójában a kettő ugyanaz: a lét rejtett lényegét világítják meg mindketten.
A lét és látszat
Igazi és nem igazi – ellentétpár.
Görögül: φύειν és φαίνεισθαι – létezik és felfénylik, megmutatkozik. A lét megjelenik.
Összefüggés ἀλήθεια és φύσις között: a létező mint φύσις beleáll az ἀλήθεια-ba mint el nem rejtettségbe. Ennek megértéséhez szükséges az ἀλήθεια helyes fordítása mint el nem rejtettség és nem mint igazság. Igazságként csak akkor igaz, ha így értelmezzük: a létező mint létező igaz.
Az igaz δοκεῖ-t, azaz látszatot ad magának. A δοκεῖ/δόξα ugyanakkor dicsőség, fény is.
Parmenidész 3 útja:
- az igazság útja,
- a semmihez vezető út,
- a látszat útja.
Tévedés a látszatot hamisságnak azonosítani. A látszat nem a semmi. Ahhoz, hogy valami tévesen mutathassa magát, előbb meg kell jelennie. A látszat tehát a lét egyik alapvető eseménye, nem pedig egy tőle idegen zavar.
Vissza kell állítani a látszat pozitív értelmét: a látszat a lét nyíltsága és feltárulása, nem pedig annak ellentéte.
A lét és gondolkodás
A kettéválás eredete: eredetileg egységet alkotott ez a preszókratikusoknál (különösen Parmenidésznél és Héraklétosznál), a logosz még nem „logikát”, hanem az értelem feltárulását, az összegyűjtést jelentette.
A hanyatlás ott kezdődik, amikor a gondolkodás kiszakad a létből, és önálló eszközzé válik. A gondolkodás már nem a lét megnyilatkozása, hanem a lét feletti ítélkezés és meghatározás módja lesz.
Ezzel párhuzamosan az igazság fogalma is megváltozik: az eredeti el nem rejtettség helyett az igazság a kijelentések helyességévé silányul.
A gondolkodás és a lét szétválása vezet el a modern szubjektivizmushoz, ahol az ember határozza meg, mi számít létezőnek. Vissza kell térni ahhoz a ponthoz, ahol a gondolkodás a lét megszólítottságára adott válasz.
A metafizika története valójában a létfelejtés története. A lét és a gondolkodás újraegyesítése csak úgy lehetséges, ha a gondolkodást visszavezetjük az eredeti görög tapasztalathoz, s nem csupán logikai műveletként tekintünk rá.
A lét és kellés
Hogyan szűkült le a lét eredeti görög értelemben vett, átfogó jelentése egy szűkebb, morális-normatív fogalommá.
A kellés a létet értékként kezeli. A nyugati metafizika a létet a kellés perspektíváján keresztül értelmezi. A kellés azt sugallja, hogy a lét nem önmagában áll, hanem valamilyen ideális, még megvalósítandó, magasabb rendű cél felé irányul.
Amikor a létet kellésre, vagyis értékre korlátozzuk, a szerző szerint a lét maga elsikkad. A létezőt már nem a létében, hanem csak a hasznosságában vagy értékességében értelmezzük.
A hagyományos metafizika a létkérdést etikává alakítja át. Ez a folyamat elrejti a lét alapvető, ontológiai struktúráját.
Összegzés
A vázolt iránypontok szerint:
- másokkal szembeni behatárolódás: megtörtént, ezzel meg lett adva a szükséges határozottság,
- felágazás és felemelkedés,
- ki lett mutatva a szükségszerű egység,
- az egyes határolódások a nyugati eszmetörténet mentén zajlottak,
- a megkülönböztetések általánossága be lett mutatva,
- a sorrendiség utal a lényegi összefüggésre,
- a kibontás a lét lényegéhez megtörtént.
Következetesen:
- állandó jelenlét,
- a nihilizmus leküzdése a semmivel való szembeállítással kezdve,
- a lét lehetséges létének új, széles tapasztalata.
Az ember léte a jelenvaló-lét.
Forrás:bircahang.org
Tovább a cikkre »
