A vörös khmerek népirtása idején meggyilkolt Joseph Chhmar Salas püspök és tizenegy társa kanonizációs eljárásának kambodzsai szakasza március 18-án zárult le. A jelöltek között két szerzetesnő és négy világi hívő is szerepel. Ha a Vatikán elismeri, ők lesznek az első boldogok ebben a kicsiny, a kilencvenes években újjászületett egyházban.
A kambodzsai katolikus egyház történetének egyik legfontosabb napját élte meg: a phnompeni apostoli vikariátus székhelyén lezárult Joseph Chhmar Salas (Csmar Szalasz) püspök és tizenegy társa boldoggáavatási eljárásának egyházmegyei szakasza. Ez az első olyan kanonizációs eljárás vértanúság megállapítására, amelyet ez a rendkívül fiatal, a 20. század kilencvenes éveiben a vörös khmerek népirtása után újjáéledt helyi egyház indított.
Joseph Chhmar Salas volt az első kambodzsai püspök, akit 1975-ben, röviddel a vörös khmerek fővárosba érkezése előtt neveztek ki Phnompen apostoli vikáriusává. Mellette szerepelnek a listán Joseph Chhmar Salem (a püspök testvére) és Marcel Truong Sang Samronh kambodzsai papok; Pierre Rapin, a Párizsi Külmissziós Társaság (MEP) misszionáriusa; Charles Badré bencés szerzetes; Damien Dang Ngoc An szerzetes (a vietnámi, banami székhelyű Szent Család kongregációból); Jacquelin Kim Song és Lydie Nou Savan a Portieux-i Gondviselés Nővérei kongregációból, valamint négy világi hívő: Joseph Som Kinsan, Pierre Chhum Somchay, Joseph Thong és Joseph Ros En.
Sok tanú, 2500 oldalnyi dokumentum
A szertartást Olivier Schmitthaeusler apostoli vikárius, a Párizsi Külmissziós Társaság tagja mutatta be, aki
Az egyházmegyei bíróság záróülésen részt vett Pierre Suon Hangly koadjutor püspök is, aki a kambodzsai katolikus közösség történetének második hazai püspökeként viszi tovább az 1977-ben elhunyt főpap örökségét. Jelen volt továbbá mintegy ötven pap és kétszáz szerzetes és világi hívő.
Beszédében Olivier Schmitthaeusler felidézte, hogy az ügyet 2015 májusában nyitották meg. Az elmúlt tíz évben tanúk tucatjait kérdezték ki, akik átélték a Pol Pot-korszakot és személyesen ismerték az áldozatokat. Kezdetben 35 embert vizsgáltak, végül 12-re szűkült a kör. „Ez a 2500 oldalnyi dokumentum tanúságtétel a megkereszteltek új nemzedékei számára – hangsúlyozta a vikárius. – Ők Isten népe, különleges módon képviselnek mindenkit, akik szenvedtek és úgy haltak meg, hogy az Úrhoz könyörögtek, fogadja be őket az Országába. Ezek az iratok elindulnak Rómába: továbbra is imádkozzunk, hogy e vértanúink ajándékok lehessenek az egyetemes Egyház számára, a kambodzsai egyház felbecsülhetetlen hitének tanúságtevői a világnak.”
Salas püspök és Rapin atya: szeretetből odaadott életek
Ezeknek a keresztényeknek a története rálátást nyújt arra, hogy a Pol Pot-rezsim őrült ideológiája nyomán 1975–1979 között 1,5-2 millió embert irtottak ki, körülbelül egynegyedét Kambodzsa lakosságának. De megmutatja a ragyogó, mély hitet is, amellyel a kicsi – öt évszázaddal korábban az első portugál misszionáriusok igehirdetése nyomán született – kambodzsai katolikus közösség szembenézett a próbatétellel, amikor a kommunista rezsim el akarta törölni az egyházat (és sok tekintetben sikerült is neki), mint mindent, ami ellenszegült az ideológiájának.
Joseph Chhmar Salas 37 éves volt, és Franciaországban tanult, amikor 1975 tavaszán levelet kapott az akkori phnompeni apostoli vikáriustól, a francia Yves Ramousse-tól, aki arra hívta, hogy sürgősen térjen vissza Kambodzsába. Tudta ugyanis, hogy amikor a vörös khmerek bemennek a fővárosba, minden külföldit kiutasítanak, és az egyháznak azonnal szüksége van egy kambodzsai püspökre. Salas atyát három nappal Phnompen elfoglalása előtt szentelték fel, és Tangkok faluba, Kompong Cham tartományba küldték, hogy védelmezzék. Sikerült ott maradnia egy ideig néhány kereszténnyel és a családjával együtt, köztük Pracot nővérével, aki túlélte a népirtást, és értékes tanúja volt a történteknek, valamint öccsével, a szintén pap Salemmel és Samronh atyával.
A nélkülözéstől és betegségtől legyengülve halt meg 1977-ben egy kórházként használt pagodában.
Nővére mesélt a titokban bemutatott szentmisékről, amelyeket a nekik kijelölt szalmakunyhóban tartottak, az ágy szolgált oltárként, miközben odakint néhány keresztény – színlelve, hogy a rizsföldön dolgoznak – megbeszélt jelekkel riadót fújt, ha a vörös khmerek közeledtek. Salas püspök mellkeresztjét az édesanyja egy tyúkólban őrizte meg, 2001-ben adták vissza Phnompen akkori apostoli vikáriusának, Emile Detombes-nak; ez a tárgy a kambodzsai Egyház értékes jele.
Pierre Rapint, a Párizsi Külmisszós Társaság vendée-i származású misszionáriusát már három évvel Phnompen elfoglalása előtt, 1972-ben megölték Kdol Leu keresztény faluban. A vörös khmerek már 1970-től, Lon Nol generális államcsínye után átvették az ellenőrzést a terület felett. Rapin jól tudta, mit kockáztat azzal, hogy a faluban marad, de ezt írta egy pap barátjának: „A keresztények kértek, hogy maradjak, legyen meg az Isten akarata.” 1972. február 23-ról 24-re virradó éjszaka megsebesült egy robbanótöltettől, amelyet a háza fala mellé tettek le. Noha nem tűnt életveszélyesnek az állapota, a vörös khmerek erővel elvitték a saját kórházukba: a következő nap már csak a holttestét hozták vissza a falusiaknak. Sebesülten az őt segítő egyik hívének
A négy világi hívő
Nehezebb rekonstruálni a négy világi hívő történetét, amely nem kevésbé jelentőségteljes. „Joseph Ros En a phnompeni egyetem oktatója volt – meséli Vincent Chrétienne, a MEP misszionáriusa, a boldoggáavatási eljárás folyamán működő történelmi bizottság elnöke. – Azért ölték meg, mert valaki feljelentette őt mint professzort és mint keresztényt. A vallatásokon megerősítette: »Igaz, az vagyok« – mondta. Így tehát gyakorlatilag biztosak vagyunk benne, hogy a hit elleni gyűlöletből (in odium fidei) ölték meg.”
Joseph Thongról azt tudjuk, hogy hitoktató volt. Joseph Som Kinsan katona volt, akit közvetlenül 1975. április 17-e után tartóztattak le, azon a napon, amikor a vörös khmerek bevonultak Phnompenbe. Nagyon jelentős Pierre Chhum Somchay alakja: tizenkét gyermeke volt, akiket mind megöltek a vörös khmerek mészárlásai során. A kommunista rezsim alatt is megőrzött egy kis füzetet, amelybe minden egyes gyermekéért írt egy imát. Végül 1977-ben őt is megölték, mert a vörös khmerek rájöttek, hogy keresztény.
Fordította: Thullner Zsuzsanna
Forrás: AsiaNews
Fotó: Santegidio.org (illusztráció, Salas püspök ereklyéjének átadása)
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
