Egy csodaszép, a neobarokk stílusában épült, sárga színben pompázó villa hívja fel magára a figyelmet a Stromfeld Aurél utcában, amit ez alkalommal a Németvölgyi út felől közelítek meg. Még manapság is vonzó, szép környék ez, akár csak annak idején, amikor a villát építették. A ház a színházművészeti kultúránk egyik fellegvára.
Eredetileg Bajor Gizinek, a Nemzeti Színház művészének egykori lakóhelye ez, ahol a színésznő élte nagypolgári mindennapjait. Haláláig, 1951-ig rendkívül széleskörű kapcsolatokat tartott fenn írókkal, színészkollégákkal, képzőművészekkel, színházigazgatókkal, kultúrpolitikusokkal. Ma már mindez elképzelhetetlen lenne: megváltozott, atomizálódott a világ, a politikai és világnézeti ellentétek is elválasztják egymástól az embereket. Persze, ez utóbbi régen se volt ismeretlen, éppen ezért szolgálhatott menedékül ház a második világháború legsötétebb időszakában az üldözöttek számára, így például Germán Tibornak, Diósi Antalnak, Nagyajtai Teréznek vagy Tamási Áronnak.
Az egykori villa ma már az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet kiállítóhelyeként működik. Az eredetileg földszintes, neogót stílusú házat Beyer Rudolf, Bajor Gizi fivére vásárolta meg 1928-ban, amit a művésznő alakíttatott át nagystílű villává Országh Béla építészmérnök tervei alapján. A kiállításon megtudjuk, hogy a Bajor Gizi Színészmúzeumot a színésznő halála utáni évben alapították. Ennek kezdeményezője Gobbi Hilda volt, aki akkoriban jelentős befolyással bírt a magyarországi színházi életben.
Bajor Gizi 1933 elején költözött ide, és harmadik férjével, Germán Tibor fül- és gégeorvossal az emeleti lakrészben lakott. Otthonuk csakhamar a budapesti művészvilág találkozóhelyévé vált. A ház 1945 elejétől az orosz katonai parancsnokság épülete lett, és ebben az új világban a lapok többé már nem tudósítottak rendszeresen a Bajor-villában rendezett meghitt összejövetelekről.
És arról sem, hogy 1951. február 12-én Germán Tibor megölte a feleségét, majd önmagával is végzett. A hivatalos gyászjelentés szerint Bajor Gizi gyógyíthatatlan betegségben szenvedett, és tragikus hirtelenséggel hunyt el. Csak a boncoláskor derült fény arra, hogy Germán agykéregsorvadásban szenvedett, amely magyarázatot adhat tettére: feltehetőleg attól rettegett, hogy felesége meg fog süketülni, amit ily módon kívánt megelőzni.
A színésznő tragikus halálát követően Gobbi Hilda így írt: „Azokban az órákban a kétségbeesés és a rémület egy gondolatot szült: lehetetlen, hogy Bajor Gizi csak úgy elmenjen! Szétszedjék holmijait, lakását és emlékeit, és ő egyszerűen megszűnjék! Még aznap éjjel álmatlanul forgolódva eldöntöttem: múzeumot csinálok.”
A színészmúzeum eleinte csak néhány színész személyes tárgyait mutatta be a látogatóknak, később azonban egyre bővült a kiállítótér. Az első kiállítás Bajor Gizi, Jászai Mari és Márkus Emília ereklyéit tárta a nagyközönség elé. Az újabb és újabb múzeumi termek kialakításával párhuzamosan a magyar színházművészet nagyjainak tárgyaival, fényképeivel, kézirataival gazdagodtak fokozatosasan a tárlók.
Mint megtudhattuk, az épület 1988-ban életveszélyessé vált, ezért be kellett zárni. Újbóli megnyitására csak Gobbi Hilda halála után kerülhetett sor, 1990-ben. A múzeumalapító emlékszobáját a színésznő egykori munkatársa, Cenner Mihály rendezte be. Déryné Széppataki Róza ezt írta egykoron naplójába: „a színészek számára külön rezervátumot kellene létrehozni, talán egy szép házat, nagy park közepén – ott élnének együtt és egymással, amikor nincsenek színházban.” Szép és ma is aktuális gondolat.
„Lenn, a földszinten a Mama lakott, Rudiék őrizetére bízva. Három éve a villamoson agyszélhüdés érte, s azóta tolókocsin közlekedett a lakásban. A két frontra szolgáló emeletet a Germán-házaspár foglalta el. A lakás beosztását is Gizi tervezte. A hallból négy helyiség nyílt: az ebédlő, a szalon, a vendég- és garderobe-szoba, majd tovább a fehér biedermeier háló és Germán könyvtára. De a hallból indult az a falépcső is, amely a manzárdba vitt. A lakást téli kertben végződő folyosó zárta le. Innen is több ajtó nyílt: a személyzeti szoba, a konyha és a mellékhelyiségek.” (Galsai Pongrác: Bajor Gizi játékai, 1971.)
Pillantsuk be először a Bajor Gizi-emlékszobába, ahová egykori otthonának folyosója vezet! Szépen berendezett helyiség ez is, csakúgy, mint a többi. A csíkos fotel mögött zsúfolásig megrakott, alacsony könyvespolc, rengeteg színes és fekete-fehér fénykép a falon – Karádi Kataliné, Jávor Pálé, Tahi-Tóth Lászlóé, Kabos Gyuláé és másoké. Egy régi Nemzeti Színház-relikvia, egy szobortöredék mellett feltűnik Major Tamás 318453-as számú, 1945. július 1-jén kiállított kommunista párttagkönyve is. Az okkersárgára festett szoba egyébként egy vérbeli színésznő nappalija : az ajtóval szemben egy barokk vitrinszekrény, benne 19. századi porcelánokkal. Körülötte egy-egy festmény, balra Merész Gyula, jobbra Márk Lajos olajfestménye 1930-ból, egy fekete márványoszlopon pedig magának Bajor Gizinek a Kisfaludi Stróbl Zsigmond által megmintázott ikonikus, fehér márványszobra áll. A bejárattól jobbra egy másik vitrin, amelyben a színésznő halotti maszkját tekinthetjük meg. A falakon fényképek sokasága a színpadi alakításokról, a magán- és a társasági életéről, valamint Peggyről, a kutyusáról.
Egy szépen ívelt, faragott korláttal ékesített falépcsőn mehetünk fel és tekinthetjük meg a Kulisszák között című állandó kiállítást. A kiállítás rendezői végigvezetik a látogatót a magyar színháztörténet kiemelkedő pillanatain, felidézik a színházművészet felejthetetlen alkotóit. Már a lépcsőfordulóban felfedezhetjük az egykori Népszínház és mellette a Vígszinház kivilágított makettjét.
Beljebb menve, az első teremben a híres operettszerző, Huszka Jenő arcképe fogad bennünket, amely alatt fekete zongoráját helyezték el. A többi portré az 1920-as évek operettprimadonnáit ábrázolja: Kassai Vidor festményéről például Küry Klára mosolyog ránk.
Egy másik szobor pedig – Holló Barna alkotása – a jókedvű Fedák Sárit ábrázolja a Bob herceg címszerepében. Az egész termet egy nagyméretű egész alakos olajfestmény uralja, Lengyel Rheinfuss Edé, Lábass Jucit megörökítve Molnár Ferenc Olimpia című művének címszerepében. Lábass Juci a „húszas évek Budapestjének nőideálja volt, szőrmegyárak és cipőmanufaktúrák keresték a kegyeit, mert minden pesti hölgy azt leste, miben jár Lábass Juci, az operettprimadonna. Éppen ezért sokkolt mindenkit, hogy a csinos énekesnő alig harminchat éves korában hirtelen meghalt” – olvashatjuk az Újságmúzeum hírportálján. Eleinte az a hír járta, hogy öngyilkos lett, de kiderült, hogy szívroham végzett vele 1932. augusztus 24-én.
Nem volt éppen könnyű a primadonnák élete, mégha az egész város ünnepelte is őket. Érdemes elolvasni a következő idézetet: „A primadonna rendesen fényben, ragyogásban, jó módban él. Sok adóssága nem okoz neki fejfájást, a fény felé törekvő pillangó módjára egy-egy nagy úr karjai között égeti el szárnyait, s vénségére nagyon gyakran kollektára szorul. Az utóbbi tíz év alatt nyolc világhírű primadonna halt meg nyomorúságban. Az életben lévő, egykor híres, elöregedett primadonnák közül egynek virágboltja van, a másik öltöztetőnő, a harmadik korcsmárosné, a negyedik egy őrmesternek a felesége, az ötödik harisnyákat foltoz, s vagy negyven komikáné hatvan forint havi fizetéssel. Pedig valamikor mind fényeskedett, uralkodott, hivalkodott, számozatlan fiákeren járt, adósságot csinált s nagyurakkal pezsgőzött. Aki nem így élt, az művészi fogalmak szerint nyárspolgár volt, s nem primadonna.” (Karczag Vilmos, 1901)
A további kiállítóterekben a Nemzeti Színház igazgatói irodájának rekonstrukcióját láthatjuk a megmaradt eredeti bútorokkal. Az egyik sarokban Szigligeti Ede íróasztala, vele átellenben a Nemzeti Színház királyi páholyának asztala és foteljei, a falakon pedig az 1913-ban lebontott Rákóczi úti színház épületének maradványai. Láthatunk egy hatalmas szereposztó könyvet, amely Hevesi Sándor 1923-as Tragédia-rendezését dokumentálja. Érdekes bepillantani a kiállított Napi jövedelem és költséglap egyes rovataiba: 1861. augusztus 16-án A peleskei nótárius előadásának legnagyobb kiadását egy ló és egy lovas felléptetése jelentette. E teremben láthatjuk még Prielle Kornélia színésznő portréját, Bruck Lajos 1862-ben készült olajfestményét.
A negyedik terem a premierekről és a színházi előadásokról szól. A folyosón az ünnepelt színészek emléktárgyai láthatók. A fényes színházi előadások nézői kedvenceiket nem csupán a színpadon szerették látni, hanem legszívesebben mindenhová követték volna őket. Jól szemlélteti ezt a jelenséget az alábbi hirdetés: „A színházak nézőterét megtöltő előkelő közönség ideges nyugtalansággal forgatja a Magyar Színpadot. »Ah! mégsem kezdődik az előadás, pedig már egy negyed órája (értsd: két perce), hogy itt vagyunk!« Végre megakad Őnagysága szeme a színlap végébe nyomtatott két soron: Színház után a New York kávéházban találkozunk. A szenvtelen arc egyszerre felderül.”
A rengeteg látnivaló közül mindenképpen kiemelném a volt Népszínház (1908 és 1964 között Nemzeti Színház) királyi páholyának bútorait és az épület fennmaradt reliviáit. De mennyi minden más is rejtőzik a vitrinekben: Hegedűs Gyula monoklija, Latabár Kálmán festékes készlete és púdere, Ódry Árpád tintatartója, álbajusza, hogy csak néhányat említsünk közülük!
Az állandó kiállításokon kívül látható még a Magyar nyelvű színjátszás – Petőfi korában, 1823-1849 című kiállítás is, amelyet a költő születésének kétszáz éves évfordulójára rendeztek. Ez a kiállítás a magyar nyelvű hivatásos színjátszás kezdeteit mutatja be: a vándorszínészet időszakát. Az első hivatásos társulat 1790. október 25-én mutatkozott be a Várszínházban, majd a Rondellában. De erről majd később szólunk, terveink szerint folytatjuk ugyanis a Bajor Gizi Színészmúzeum kiállításainak bemutatását.
Lassan véget ér a nap, ideje elhagynunk ezt az értékes múzeumot, a színházi kultúra kétszáz éves tárházát. Addig csak ajánlani tudjuk a kedves olvasónak, hogy látogasson el maga is a Stromfeld Aurél utca 16. számba, az egykor népszerű magyar színésznő otthonába.
Szöveg és fotó: Mészáros Ákos
Magyar Kurír
Az írás nyomtatott változata az Új Ember 2026. március 15-i számában, a Mértékadó kulturális mellékletben jelent meg.
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
