Idén ünnepeljük az első teljes magyar nyelvű katolikus bibliafordítás megjelenésének 400. évfordulóját. Káldi György tevékenységéről és a Szent Jeromos Katolikus Bibliatársulat szolgálatáról Harmai Gábor főtitkárral beszélgettünk.
– Ön szerint miért fontos Káldi György munkája, és milyen szerepet játszik a magyar Egyház életében?
– A Káldi-bibliafordítás része a Magyar Katolikus Egyház újraszerveződésének Pázmány Péter idején. Káldi György arra reagált, hogy a reformátusok 1595-ben megjelentették a Károli Gáspár-féle Szentírást. Káldi egyébként a művéhez írt előhangban bírálta ezt a fordítást, de ma már a katolikusok körében is tisztelete van annak a munkálkodásnak, amivel Károli Gáspár hozzájárult a keresztény magyar kultúrához, ahogyan a protestáns oldalon is becsülete van Káldi György Bibliájának. Az Egyház megújulásának fontos eleme volt, hogy élni kell a könyvnyomtatás eszközével. A korábbi századokban ugyanis, ha egy több falu árát érő kézírásos kódexet valaki a kezébe vehetett, attól akár el is várhatták, hogy tanuljon meg latinul. (1844-ig Magyarország hivatalos nyelve a latin volt.) Az Egyház kritikusai szerint a papság azért ragaszkodott a latin nyelvhez, mert valamit titkolt, ezt is cáfolni kellett, de emellett katolikus hívek oldaláról is tapasztalható volt az igény a Szentírás lefordítására.
A magyar katolikus megújulás meghatározó alakja, Pázmány Péter – aki Káldihoz hasonlóan szintén jezsuita volt – maga is részt vett a fordítás javításában.
A könyvnyomtatás technikailag lehetővé tette a Szentírás lefordítását és elterjesztését, a szenthagyomány fontos szerepe viszont abban jelentkezik, hogy a Bibliát az Egyház olvassa.
– Rendelkezésre álltak a 17. században a megfelelő kifejezések magyar nyelven? És vajon Káldi meg is találta őket?
– Igen, gördülékeny magyar nyelven írt, nagyon szépen lefordított szöveg Káldié. A kor magyar nyelve tökéletesen alkalmas volt a Szentírás lefordítására. Hozzá tartozik, hogy Káldi egy kicsit irodalmias nyelvezetet használt – ahogyan ez a katolikus hagyományra jellemző –, ő ugyanis a templomi felolvasást tartotta szem előtt.
– Szakmai szempontból mennyire pontos ez a fordítás?
– Azért azt el kell ismerni, hogy Káldi kiindulópontja ma már nem lenne elfogadható, mert egy 1592-es latin nyelvű kiadást, a Vulgata Clementinát vette alapul. Ezt a 20. században a Katolikus Egyház felülvizsgálta – ez a Neovulgata –, és sok ponton javította a latin szöveget. Így
Egy jellegzetes példa a János evangéliumában olvasható történet a Betezda fürdőről: „az Úr angyala időnkint leszállt a tóba, és hullámzásba jött a víz; és a ki először szállt le a tóba, a vízhullámzás után, meggyógyúla, bárminő betegségben sínylődött”. Ez latin kiegészítés, szerzetesi kommentár a szöveghez, mintegy magyarázza a beteg mondatát: „Uram! nincs emberem, ki, midőn a víz hullámzásba jő, engem a tóba bocsásson; mert míg én oda érkezem, más száll le előttem.” (Jn 5,7) A görögben tényleg nem teljesen világos, miért fontos ez a betegnek, de a latin magyarázat utólagos. A Neovulgatában már ugyanúgy nincs benne, mint a legtöbb modern fordításban.
– A Bibliatársulat Szentírásának elején azt olvassuk, hogy ez egy Káldi-Neovulgata kiadás. Mit jelent e szókapcsolat?
– Ez arra utal, hogy a latin Neovulgata megalkotói alkalmazkodtak az eredeti nyelvekhez, mi pedig a Neovulgatához. A Neovulgata összeállítói következetesen átvizsgálták, hogy mi az, ami a héber, illetve a görög anyagban nincs benne, és egy magas színvonalú javítást készítettek a régi Vulgatához. Amikor Káldi eredeti Bibliáját még Tarjányi Béla professzor a ’90-es években modern magyar nyelvre átültette, nagyon fontosnak tartotta, hogy ennek megfelelően javítsa végig a szöveget. Tehát a Káldi-Neovulgata azt jelenti, hogy Káldi fordítását mindenekelőtt a Neovulgata felhasználásával korrigáljuk.
– Ön a Szent Jeromos Katolikus Bibliatársulat főtitkára. Mi a küldetése a Társulatnak?
– A II. Vatikáni Zsinat hozott egy fontos szemléleti fordulatot. E szerint a Bibliát mindenkinek meg kell ismernie, azért, hogy a szentmisén már felkészülten hallja a Szentírás tanítását. Ennek érdekében – mondta ki a zsinat – bibliatársulatokat kell alapítani, amelyek majd a Katolikus Egyházban terjesztik a Szentírást. Tarjányi Béla biblikus professzor vállalta fel ezt a feladatot. A társulat célja tehát a bibliaapostolkodás. Ennek része, hogy az említett fordítást sokféle formában újra és újra kiadjuk, miközben azért javítjuk is a szöveget, ha szükséges. Ez azért is nagyon fontos munka, mert a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia határozata szerint néhány év múlva az új olvasmányos könyvek szövegei a Káldi-Neovulgátán alapulnak majd.
Igyekszünk eljuttatni a Bibliát a hittancsoportokhoz, plébániákhoz is. Most indítottunk egy akciót Ajándékozz Bibliát Kárpátaljának címmel. Az Új Ember és a Magyar Kurír olvasóit is arra kérjük, hogy vegyenek tőlünk egy Bibliát, hagyják benn nálunk, és mi kijuttatjuk Kárpátaljára. Azt is vállaljuk, hogy a Szentírásba beírjuk az ajándékozó nevét. Az a célunk, hogy ebbe a háborús szörnyűségbe, ami most ott zajlik, be tudjunk lépni Isten igéjével.
Szeretnénk megjelentetni egy keresztelési Bibliát is, amit a keresztszülő ajándékozhat a gyermeknek, ebbe a szükséges adatokat is be lehet írni. Azt gondolom, hogy egy családi karácsonyozáshoz hozzátartozik a gyermekségtörténet felolvasása, de nagyon sok olyan egyházi ünnep van, ahol méltó és igazságos Szentírást olvasni. Ebben igyekszünk partnerek lenni.
– A társulat működteti a szentiras.hu és az ujszov.hu honlapot. Mi ezzel a céljuk?
– Nagyon szeretnénk digitális formában is eljuttatni az emberekhez a Bibliát. Én tanárként úgy látom, nagyon hasznos, ha online is elérhető az eredeti szöveg. Az ujszov.hu oldalon egy görög Szentírást találunk, ahol minden egyes görög szó nyelvtani elemzése mellett ott van az is, hogy magyarul mit jelent. De arra is nagy igény van, hogy a különböző magyar fordításokat is el lehessen érni, méghozzá egyetlen oldalon. Ez a szentiras.hu oldal, ahol a héber és a görög szövegeket is megtaláljuk, és ahová nemsokára felkerül a latin nyelvű Vulgata és Neovulgata is. A legújabb tervünk, hogy mindezt mobilappon is megvalósítsuk, az EWTN-nel együttműködésben.
– De vajon értik is az emberek a szöveget?
– Az említett honlapunk is segíteni szeretné a híveket abban, hogy minél jobban eligazodjanak a Szentírásban. De bibliaköröket is létrehoznánk, leginkább a plébániákon. Próbálunk majd olyan segédanyagokat kiadni, melyek révén beszélgethetnek a szent szövegekről az érdeklődők. A szentiras.hu oldalon keresztül pedig szeretnénk egy társulati tagságot szervezni, számukra biztosítanánk olyan fórumokat, ahol megvitathatnánk a felmerülő kérdéseket.
A megértéssel összefüggésben érdemes megjegyezni, hogy
Ez a szöveg olyan olvasatát helyezi előtérbe, amit a Bibliában valójában nem találunk meg. Mondok egy példát. Ha azt olvassuk a teremtéstörténetben, hogy az asszony beszélgetett a kígyóval, akkor azt teljesen szó szerint kell vennünk: ebben a szövegben egy asszony beszélget egy kígyóval (vö. Ter 3,1-6). Ám ebben az esetben a szó szerinti megközelítéshez ismernünk kell a műfajt: ez ugyanis egy tanmese. Ha ezt tudatosítjuk, helyesen fogjuk értelmezni. Ez a történet nem arról szól, hogy egy, a történelemben élt konkrét asszony találkozott egy beszélő kígyóval, hanem ez az asszony – ahogy a földből vétetett Ádám is – valójában mi vagyunk, hiszen mindannyian hajlamosak vagyunk a kígyó által megszemélyesített gonosz érveire hallgatni Isten ellenében.
A Teremtés könyvében azt is olvashatjuk, hogy a csillagok a szilárd égboltra függesztett világító testek, fölöttük pedig ott van a végtelen őstenger (vö. Ter 1,14-18). Ezek szerint a világunk egy buborék, egy földalatti és föld fölötti vizek között megalkotott élettér. A Biblia szó szerinti értelmezése azt jelenti, hogy nem védekezünk a hasonlóan megfogalmazott gondolatok ellen, hanem tudomásul vesszük, hogy a sok ezer évvel ezelőtt élt embernek ez volt a világképe. De a Szentírás nem az égitestek elhelyezkedéséről akar tanítani, hanem azt tárja elénk, hogy ezek a csillagok nem istenek. Az ily módon elképzelt kozmosz mögött ott van Isten, aki mindennek a teremtője.
– Nagyböjti előkészületünket miként segítheti a Szentírás olvasása?
– Érdemes felfedezni, hogy az egyházi év milyen szorosan követi Szent Lukács időszemléletét. Lukács evangélista beszél a próféták koráról, amely Keresztelő Jánosig tart. Ezt követi az idők teljessége, amikor Jézus Krisztus megjelenik a világban. Ez a születésével kezdődik, majd megkeresztelkedése és nyilvános működése következik. Akkor történik a fordulat, amikor Szent Péter kijelenti Jézusról – nem a test kinyilatkoztatása, vagyis nem a saját tapasztalatai alapján, hanem a Szentlélek sugalmazására –, hogy Jézus a Messiás (Mk 8,29). Jézus ettől kezdve beszél a szenvedéséről. Elindul Jeruzsálembe, és közben fölkészíti a tanítványait arra, hogy az Emberfiának szenvednie kell. Ez a nagyböjti időszak.
Lukács és a szinoptikusok kettéosztják Jézus üzenetét. Az mindenkinek szól, hogy Jézus a Messiás.
És ez az, amin a nagyböjtben mindenkinek el kell gondolkodnia. Ha elfogadtam a Messiást, akkor az is lehetséges, hogy az életem kemény lesz, hogy szenvednem kell. Mert Jézus arról beszélt, hogy ami a Messiással megtörtént, az a tanítvánnyal is meg fog történni. Az, hogy szenvednie kell, nem mond ellent annak, hogy ő a Messiás. Tehát a nagyböjt egy szép időszak arra, hogy a Szentírás vonatkozó részein elmélkedve menjünk végig Jézussal a Jeruzsálembe vezető úton, és elgondolkodjunk azon, mit jelent az, hogy igenis van Messiás a világban. Jézus a megváltónk, és nekünk rá figyelve fel kell vállalnunk a saját életünk kihívásait, szenvedéseit, keresztjeit.
Fotó: Lambert Attila
Baranyai Béla/Magyar Kurír
Az interjú nyomtatott változata az Új Ember 2026. március 15-i számában, a Mértékadó kulturális mellékletben jelent meg.
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
