Március idusán évről évre ünnepi műsorokkal, koszorúzásokkal és közösségi megemlékezésekkel hajtunk fejet a márciusi ifjak emléke előtt, mindenütt, ahol magyar közösség él a Kárpát-medencében és szerte a világban. Nemzeti ünnepünk alkalmából idén is a Felvidék számos településén idézték fel az 1848/49-es forradalom és szabadságharc eszméit.
Ebben az összeállításban az ünnepnapi tudósítások újabb állomásait gyűjtjük csokorba – a korábbi gyűjtőcikkünk pedig ITT elérhető és az abban megjelent közel 20 település megemlékezéseit követhetik nyomon olvasóink.
Újabb összefoglalónkat folyamatosan frissítjük!
***
Március 15. Pozsonyban: „Sors, nyiss nekem tért, hadd tehessek az emberiségért valamit.”
A felvidéki magyar közösség egyik legfontosabb március 15-ei helyszínén, a Medikus-kertben álló Petőfi Sándor-szobornál tartották meg az 1848/49-es forradalom és szabadságharc 178. évfordulójára emlékező ünnepséget délután fél négykor. A Csemadok pozsonyi városi választmánya, országos tanácsa és társszervezői által rendezett megemlékezésen koszorúzással, kulturális műsorral és ünnepi beszédekkel adóztak a márciusi ifjak, a szabadság eszméje és az elesettek emléke előtt.
A pozsonyi ünnepségről szóló beszámolónkat ITT olvashatják.
Fotó: HA/Felvidék.ma
***
Ógyallán is méltó módon emlékeztek az 1848/49-es forradalom és szabadságharc hőseire
A Jókai Mór-szobornál tartott ünnepi megemlékezéssel idézték fel a felvidéki magyarok az 1848. március 15-i forradalom szellemét. Az eseményen Bartos Katalin, a Csemadok elnökségi tagja köszöntötte az egybegyűlteket, majd Kiss Beáta, a Csemadok országos elnöke mondott ünnepi beszédet. Jelen volt Józsa Attila atya és Erdélyi Tímea tiszteletes asszony is.
Kiss Beáta beszédében a szabadságharc eszméit és Jókai Mór A kőszívű ember fiai című regényét állította párhuzamba a jelenkori felvidéki magyar valósággal. Felidézte a regény híres jelenetét, amikor Baradlay Richárd a „Nyergelj, fordulj!” parancsot adja, hazatérve harcolni a nemzetért – anyai szóra, a haza hívó szavára hallgatva.
„Mi a haza ma?”
–tette fel a kérdést az elnök asszony, hangsúlyozva, hogy a haza nem csupán földrajzi fogalom, hanem elsősorban a nemzet, a közösség, a hit és a nyelv. A mai világban – folytatta – a „nyergelj, fordulj” azt jelenti: forduljunk még erősebben közösségünkhöz, anyanyelvünkhöz, kultúránkhoz. Ezt szolgálattal, felelősségvállalással tehetjük: ápoljuk nyelvünket, támogassuk magyar munkahelyeket, vállalkozásokat, imádkozzunk közösségeinkért.
Kiss Beáta rámutatott: míg egykor a nagy egyéni tett a közösségért szólt, ma sokan csupán családjukra, boldogulásukra koncentrálnak. Pedig Petőfi és Jókai öröksége éppen az: tenni a nemzetért, a szabadságért.
A beszédet követően a résztvevők közösen énekelték el a Szózatot és a Himnuszt.
***
A hit és a szabadság is cselekvő hozzáállást kíván – megemlékezés Martoson
Martoson a nemzeti megemlékezést ünnepi istentisztelettel nyitották meg a református templomban. Az igét ThDr. Szénási Lilla, PhD. tiszteletes asszony hirdette, aki prédikációjában a hit, a hála és a szabadság kapcsolatáról beszélt.
Igehirdetésében hangsúlyozta: jó érzés tudni és megélni, hogy Isten magyarnak teremtett bennünket. A Biblia – mint mondta – az ember és Isten kapcsolatáról szól, és számos történeten keresztül mutatja meg az emberi természetet is. Példaként Izrael népének történetét említette, amikor a pusztában zúgolódtak az éhség miatt. A nép megfeledkezett arról, hogy Isten tíz csapással – köztük a sáskák csapásával – szabadította ki őket Egyiptomból. Hálátlanságukban és hitetlenségükben még azt is mondták: „jobb volt nekünk Egyiptomban”.
A tiszteletes asszony rámutatott: sokszor az ember is csak Isten ajándékait, áldásait keresi, miközben magáról Istenről megfeledkezik. Pedig népünk történetében mindig jelen volt a bátorság, az erő és a kezdeményezés. Szabadságunkat és függetlenségünket ajándékba kaptuk, ezért első szavunk mindig a hála kell legyen: „Köszönjük, Istenünk!”
A prédikáció arra is figyelmeztetett, hogy Izrael népe gyorsan elfelejtette, kinek köszönheti szabadságát. A jólét azonban soha nem készen érkezik: a célokért áldozatot kell hozni, mert a szabadság feladat és felelősség is. A múlt sokak emlékezetében megszépül, és könnyű kimondani a jelszót: „vissza Egyiptomba, vissza a múltba”. Vagy ha a kommunizmusra gondolunk, ott volt kenyér, de cserébe csak egyféleképpen lehetett gondolkodni.
A tiszteletes asszony arra buzdított, hogy ne legyünk feledékenyek. Isten a hit útján vezet bennünket, de ezt az utat nekünk kell elfogadnunk és járnunk. Ahogyan a pusztában a mannát és a fürjeket sem vitte az emberek ágyába – ki kellett érte menni –, úgy a hit és a szabadság is cselekvő hozzáállást kíván. Isten népe hitetlensége ellenére is megtartotta ígéretét, és ez ma is reménységet adhat számunkra.
„A hívő ember Jézussal együtt ünnepli a nemzeti ünnepeket is” – fogalmazott. Hangsúlyozta, hogy Isten, a nép és a haza összetartoznak, és magyarságunk is Isten ajándéka. A szabadság és a jólét kérdése végső soron hitkérdés is, amelyben nemzetünknek és mindannyiunknak személy szerint is meg kell találnunk a helyünket.
Az istentiszteleten a helyi óvodások és a református alapiskola diákjai is műsorral készültek. Az ünnepség végén a jelenlévők közösen elénekelték a **Szózatot**.
A megemlékezés ezután a millenniumi emlékműnél folytatódott, ahol Molnár Viola, a Csemadok helyi szervezetének elnöke mondott köszöntőt. Ünnepi beszédet Kiss Beáta, a Csemadok országos elnöke tartott.
***Sárosfán a hűség üzenete került középpontba a március 15-i megemlékezésen
Sárosfa Község Önkormányzata, a Csemadok Dunaszerdahelyi Területi Választmánya és helyi alapszervezete március 15-én a sárosfai temetőben, a Bittó-síremléknél tartotta meg az 1848–49-es forradalom és szabadságharc 178. évfordulója alkalmából szervezett ünnepi megemlékezést. Az eseményen Somogyi Alfréd, a SZAKC elnöke, református lelkész, teológiai tanár mondott ünnepi beszédet, a műsorban pedig Botló Judit, a Csemadok OT tagja, a Sárosfai Alapiskola diákjai, a Békei és Sárosfai Cimbora Népdalkör, valamint a Békei Búzavirág Népdalkör közreműködött.
A megemlékezés középpontjában Bittó István alakja állt, Sárosfa neves szülöttéé, aki az 1848-as forradalom idején fiatal joghallgatóként csatlakozott a magyar szabadság ügyéhez, később pedig az ország közéletének egyik meghatározó szereplőjévé, majd miniszterelnökévé vált. Az ünnepi szónok beszédében arra hívta fel a figyelmet, hogy Bittó István életútjának titka a hűségben keresendő: hűségben a szülőföldhöz, a szabadság eszméjéhez és a magyar nemzethez.
Fotó: Hideghéthy Ákos/Felvidék.ma
Somogyi Alfréd hangsúlyozta, hogy ez a hármas hűség nem csupán történelmi emlékezet, hanem jelenidejű kötelesség is a felvidéki magyarság számára. Mint fogalmazott, újra kell tanulnunk, hogy a szülőföld, Csallóköz és Felvidék nem egyszerűen földrajzi tér, hanem lelki és közösségi érték, amelyhez ragaszkodni kell. Beszédében külön is kiemelte, hogy a szülőföld iránti hűség ma azt is jelenti: ki kell mondanunk, hogy felvidékiek vagyunk, és nem engedhetjük, hogy mások mondják meg nekünk, kik vagyunk és minek nevezhetjük magunkat.
Az ünnepi szónok a szabadság kérdését a jelen kihívásaival is összekapcsolta. Arról beszélt, hogy a felvidéki magyarság nem ringathatja magát abba az önáltatásba, hogy maradéktalanul szabad volna, miközben anyanyelvének használata, szimbólumainak vállalása vagy történelmi igazságainak kimondása ma is sokszor ellenállásba ütközik. Szavai szerint a szabadság nem ajándék, hanem a jogfosztottság elleni folyamatos küzdelem, amelyet ma már nem fegyverrel, hanem a demokrácia eszközeivel kell megvívni.
Fotó: Hideghéthy Ákos/Felvidék.ma
A beszéd harmadik hangsúlyos gondolata a magyar nemzethez való hűség volt. Somogyi Alfréd rámutatott: Bittó István a bukás, a bujdosás és a felemelkedés éveiben is hű maradt a nemzetéhez, s ez ma is eligazító példa lehet. A nemzet iránti hűség szerinte a mindennapok konkrét döntéseiben mutatkozik meg: abban, milyen nyelven beszélünk, milyen iskolát választunk gyermekeinknek, milyen közösségeket támogatunk, és miként őrizzük meg magyar önazonosságunkat a szülőföldünkön.
A temetői megemlékezés emelkedettségét tovább erősítette a helyszín szimbolikája. Somogyi Alfréd emlékeztetett: a sírkert az élet és halál találkozásának szent helye, ahol az elődök emlékezete különös erővel kötelez. Mint mondta, ha a ma élők megfeledkeznének a szülőföldhöz, a szabadsághoz és a nemzethez való hűségről, az már nem egyszerű mulasztás, hanem árulás lenne.
Fotó: Hideghéthy Ákos/Felvidék.ma
A sárosfai ünnepség így nemcsak főhajtás volt a szabadságharc hősei és Bittó István emléke előtt, hanem világos üzenet is a jelennek. A megemlékezés arra figyelmeztetett, hogy a felvidéki magyarság megmaradása és gyarapodása ma is a közösségi hűségen, az önazonosság vállalásán és a jogokért való következetes kiálláson múlik.
Fotó: Hideghéthy Ákos/Felvidék.ma
Somogyi Alfréd ünnepi beszéde IDE kattintva teljes terjedelmében olvasható. (SZE)
Felvidék.ma
Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »
