Irán távoli háborús helyszínnek tűnhet ugyan, de az Izrael és Egyesült Államok által kirobbantott hadjárat következményeit máris a zsebünkön érezhetjük. A válaszlépésként lezárt Hormuzi-szoros ellehetetlenítette a kőolaj szállítását és egekbe lökte az árát, tegnapra elérte a hordónkénti 120 dollárt. Legutóbb 2022-ben, Ukrajna orosz megszállása után tapasztalhattunk hasonlót, és akárcsak akkor, most is a világ minden pontján megugrott az üzemanyag ára. Hol jobban, hol enyhébben, aszerint, hogy az államok milyen ellenlépéseket tettek.
Románia nem tartozik a gyorsan cselekvőek közé, a benzin és gázolaj még nem érte el a 10 lejt, ahogy sokan előre jelezték, de máris drágább, mint Bulgáriában vagy Magyarországon. A kormánynak lenne mozgástere, hisz az ár majdnem felét adók és illetékek teszik ki, ám még az idei költségvetést is képtelenek voltak elfogadni, őrlik a belső ellentétek, a PSD követelőzik és fenyegetőzik, ismét a miniszterelnök leváltását lebegteti. Az energetikáért felelős szakminiszter összevissza beszél, egy hete, az iráni háború kirobbanása után mindenkit leteremtett és riogatással vádolt, aki az üzemanyag árának emelkedését jósolta, egy nap múlva belátta, hogy ez bizony igencsak valószínű, most pedig hol öt, hol három forgatókönyvről beszél, melyeket a kabinet elé terjeszt ellensúlyozni a nemzetközi porondról nyakunkba szakadt bajt. Mert bizony a benzinár növekedése nemcsak az autósokat érinti, nem arról szól, hogy letesszük járművünket és gyalog, biciklivel, tömegközlekedéssel utazunk, hanem begyűrűzik – nem is kicsit! – minden termék árába. A hónapok óta 10 százalék körüli infláción lódít még egy nagyot, és lassan az alapélelmiszerek is megfizethetetlenekké válnak sokak számára. A kormánynak tehát lépnie kellene, mert hiába a takarékoskodás, leépítés, a folyamatos áremelkedés a fogyasztás és termelés oly mértékű megtorpanásához vezethet, amely többet elnyel az országos büdzséből, mint az eddigi pazarlás.
Hónapok óta tákolják az idei költségvetést, ígérték, még a héten a parlament elé kerülhet, ám most ismét új számításokra van szükség. A PSD szociális juttatásokra követel több pénzt, no meg most az üzemanyag-gyorssegélyt is saját érdemeként tálalná, a liberálisok – élükön a miniszterelnökkel és a pénzügyminiszterrel – a nehezen összehozott, kényes egyensúlyt féltik, s Damoklesz kardjaként lebeg fejük fölött az örökös szociáldemokrata fenyegetőzés. Nem tudni, mi sül ki majd mindebből, hisz Ilie Bolojan eddig sem szociális érzékenységéről volt híres, a polgárok teherbíró képességének határai nem nagyon érdeklik, a PSD-s ágálást sem szokta szívre venni, de talán a gazdasági hanyatlás réme mégis lépésre kényszeríti, és hajlandó lesz engedni költségvetési szigorából. Mert az árak emelkedése hoz bőven a konyhára, ha átmenetileg kicsit visszavesznek az üzemanyagokra kirótt sarcokból, nem dől össze az államkassza, és levegőhöz juttathatja az inflációban fuldokló lakosságot.
Nyakunkon a gazdasági krízis, és a PSD gondoskodik arról, hogy folyamatosan fejünk fölött lebegjen a politikai válság veszélye is. Ha ezúttal beváltják nagyszájú szószólóik ígéretét, akkor már nemcsak baj lesz Romániában, hanem egyenesen katasztrófa.
Főhet Ilie Bolojan feje, hogyan orvosolja a halmozott válságokat. Fotó: gov.ro
Forrás:3szek.ro
Tovább a cikkre »
