Talán korral jár, vagy generációs szakadék, de egyre gyakrabban szólok fiatalokra a budapesti tömegközlekedési eszközökön, amiért káromkodnak. Nem tudom, ez csak a nagyvárosi, „haladó szemléletű” közegben nevelkedő kölykökre érvényes-e, de nyilvános helyeken olyan színtű alpári, primitív káromkodás zajlik a tinédzserek, és sokszor sajnos felnőtt emberek részéről, amire én őszintén szólva nem emlékszem egy-két évtizedes távlatban visszafelé. Nem csak az, amit mondanak, de az is, ahogy mondják. Teli szájjal, teljes hangon, vulgáris szitkokkal átszőtt alapkonverzációk a csúcsforgalomban tömött villamoson, buszon, mintha ez a legtermészetesebb dolog lenne. Sőt, a jófejség alapkövetelménye. Abszolút figyelmen kívül hagyják azt, hogy esetleg kisgyermekek ülnek mellettük, idősebb hölgyek, tehát olyanok, akik előtt alapból azért egy kicsit jóviselkedést szokott magára erőltetni a kevésbé kifinomult, vagy épp lázadó korban lévő ember is.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
