Szent László vára, ahol sosem járt a lovagkirály – Véget ért az al-dunai műemlék felújítása

Szent László vára, ahol sosem járt a lovagkirály – Véget ért az al-dunai műemlék felújítása

Véget ért az Al-Duna vidékének egyik legjelentősebb középkori műemléke, a romániai Lászlóvára felett magasodó erődítmény átfogó helyreállítása – számolt be a Nyugati Jelen magyar nyelvű aradi napilap.

A Duna bal partján található Lászlóvára (Coronini) polgármesteri hivatala közösségi oldalán jelentette be, hogy a román állami támogatással (Nyugati Regionális Program) megvalósult projekt sikeresen lezárult, így a vár évszázados pusztulás után végre méltó állapotban csatolható vissza a nemzetközi turisztikai vérkeringésbe – számolt be a Nyugati Jelen.

A felújítás célja nem csupán a falak konzerválása volt – írják –, hanem egy modern, látogatható és biztonságos történelmi emlékhely kialakítása, amelynek során a várfalakat az eredeti kövek felhasználásával és hagyományos technikákkal szilárdították meg, megőrizve az erőd hiteles középkori arculatát.

A kényelmes bejárhatóság érdekében modern fémjárdákat és kilátóteraszokat építettek ki, ahonnan lélegzetelállító kilátás nyílik a Dunára és a közvetlenül a túlparton fekvő szerbiai Galambóc várára. Az erőd díszkivilágítást is kapott, a látogatók tájékozódását pedig új sétautak és információs táblák segítik a nap 24 órájában nyitva tartó létesítményben.

Hírdetés

A várat 1427–28-ban Luxemburgi Zsigmond építtette, és ő nevezte el Szent László várának a lovagkirály alakja előtt tisztelegve. Története szorosan összefonódott a túlparti Galambóc sorsával. Amikor 1427-ben Galambóc szerb kapitánya a magyar királlyal kötött szerződést megszegve átjátszotta az erődöt a törököknek, Zsigmond király azonnali válaszlépésre szánta el magát:  a magyar parton rohamtempóban „ellenvárat” emeltetett. 1428 tavaszán meg is indult a sereg Galambóc visszavételére, a kezdeti sikerek után azonban Murád szultán felmentő serege végül visszavonulásra kényszerítette a magyarokat, így Galambóc török kézen maradt.

Szent László vára viszont ettől fogva fontos állomása maradt a végvári vonalnak: 1429 és 1435 között a Német Lovagrend védte a vidéket királyi adományként, 1457-ben pedig már a Hunyadiak várai között említették. A mohácsi vész után török kézre került, majd az évszázadok során gazdátlanná vált és elromosodott. Míg korábban csak a bozótosban rejtőző falcsonkok és a magas palotaszárny maradványai emlékeztettek a dicső múltra, a mostani felújításnak köszönhetően Szent László vára ismét büszkén tekint a Dunára, hirdetve a magyar végvári rendszer egykori erejét.

Forrás: Nyugati Jelen

Fotó: Uniunea Națională a Restauratorilor de Monumente Istorice Facebook-oldala

Magyar Kurír


Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »