A Magyar Máltai Szeretetszolgálat osztotta meg a közösségi oldalán Raymund történetét, mely nemcsak azért szép, mert a szöveg és a képek alkotta elbeszélés könnyeket csal a szemünkbe, hanem mert reménnyel tölti el a szívünket ilyenkor nagyböjt idején, amikor az ünnepek ünnepére, a húsvét titkának befogadására készülünk. A történetet változtatás nélkül közreadjuk.
Raymi majdnem negyven évig élt intézetben. A gyermekkorát szerető családja körében töltötte; a szülei, amíg csak lehetett, otthon ápolták, de 1979-ben, 14 éves korában be kellett adniuk őt a halmozottan sérült gyerekeket gondozó gödi otthonba. Az intézményt 2018-ban vettük át az államtól. A valaha kerekesszékkel közlekedő Raymi addigra már ágyhoz kötött beteg volt, a testén súlyos műtétek hegeivel – egy baleset miatt mind a négy végtagja lebénult, amin az orvosok sajnos nem tudtak segíteni.
Raymi élete a körülményekhez képest mégis pozitív fordulatot vett. Az egykor szebb napokat látott, de 2018-ra már erősen leromlott állapotú, korszerűtlen intézetet végleg bezártuk, és közel 200 lakóját kis létszámú, családias környezetben helyeztük el.
Raymit tizenegy társával együtt egy frissen felújított veresegyházi családi házba költöztettük, amelyet körbejár a napsütés és a zeneszó, és mindenkinek kijár a személyre szabott figyelem és gondoskodás.
A körülmények ellenére Raymi azonban időnként mégis szomorú volt, mert a családi kapcsolatai megszakadtak, idős szülei halála után már senki sem látogatta őt. A hiányt egy svéd zászlóval díszített pólóval igyekezett pótolni, amelyet gyakran és szívesen viselt, mert úgy tudta, vannak rokonai Svédországban.
Igaza volt. Kollégáink a régi intézmény felszámolásakor találtak az irattárban egy Rayminak címzett levelet, amelyet valaha Oslóban adtak fel. Talán most is ott élnek még azon a címen hozzátartozói? Raymi gondozója írt pár sort arról, hogy a férfi új helyre költözött, egy róla készült fotóval együtt borítékba tette, és postára adta.
Az unokatestvérei írtak kedves üzenetet neki, lerajzolták az egész családfát, és küldtek magukról sok-sok fényképet is, a hátukra gyöngybetűkkel ráírva, hogy hol készült és kiket ábrázol.
Raymi boldogsága határtalan volt.
A svéd és norvég rokonok azóta is tartják vele a kapcsolatot. Születésnapjára zenélő, világító üdvözlőlapot és egy doboz csokit, Valentin-napra pedig szívecskés képeslapot küldtek neki. Ezeket a kincseket Raymi az ágya melletti polcon tartja, hogy bármikor nézegethesse őket, amikor csak kedve tartja.
A találkozás örömére a kollégáink már tervezik a bográcsos kerti partit, hogy a svéd és norvég rokonok megtudják, milyen az igazi magyar gulyás.
Segíts egy megosztással (a máltai közösségi oldal linkjét IDE klikkelve találod meg) abban, hogy ez a poszt eljusson Svédországba és Norvégiába is!
Forrás és Fotó: Kovács Bence/Magyar Máltai Szeretetszolgálat közösségi oldala
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
